1. Ne érezd magad megbántottnak! Ami megbánt, az csak gyengít.

2. Szabadulj meg a győzelem kényszerétől! Nem a győzelmeid vagy a nyereségeid alkotják lényegedet. Légy megfigyelő, észlelj és élvezz mindent anélkül, hogy trófeát kellene nyerned.

 

Amint kevésbé hajszolod e győzelmeket, egyre nagyobb számban fognak előfordulni életedben.
3. Szabadulj meg annak a kényszerétől, hogy mindig neked legyen igazad! Amikor a legjobban belemelegedtél egy vitába, tedd fel magadnak a kérdést: „Mi fontosabb, az igazam, vagy a boldogságom?”
4. Szabadulj meg a felsőbbrendűségi kényszeredtől! A valódi nemesség nem abban áll, hogy jobbak vagyunk valaki másnál, hanem hogy jobbá válunk régi önmagunknál.

 

5. Szabadulj meg a kényszertől, hogy mindig többet akarsz! A dolgok iróniája, hogy amikor már többé nem követelsz, a vágyott dolog bőséggel érkezik életedbe.
6. Hagyj fel azzal, hogy a teljesítményedből származtatod önazonosságodat!

7. Ne adj a híredre! Hírneved nem benned lakozik, hanem mások elméjében, ennél fogva egyáltalán nincs hatalmad felette. Azért tedd, amit teszel, mert belső hangod útmutatását követed.
Forrás: Dr. Wayne W. Dyer – A szándék hatalma című könyv

 

 

Fontos, hogy megtanuld: nem szerethet téged mindenki.
Lehetsz te a világ legfantasztikusabb szilvája, érett…, zamatos…, kívánatosan édes, és kínálhatod magad mindenkinek, de ne feledd: lesznek emberek akik, nem szeretik a szilvát.

Meg kell értened: hogy te vagy a világ legfantasztikusabb szilvája, és valaki akit kedvelsz nem szereti a szilvát, megvan rá a lehetőséged, hogy banán legyél. De tudd ha azt választod, hogy banán leszel, csak középszerű banán leszel. De mindig lehetsz a legjobb szilva. Vedd észre, hogyha azt választod, hogy középszerű banán leszel, lesznek emberek akik nem szeretik a banánt. Töltheted életed további részét azzal, hogy igyekszel jobb banán lenni, ami lehetetlen hisz te szilva vagy, de megpróbálkozhatsz megint a legjobb szilva lenni…

Azt, hogy mennyire érett lélek valaki, onnan láthatod, hogy képes-e tiszteletet adni másoknak.
A magasabb rendű ember jele a tiszteletadás képessége.

 

 

 

Legboldogabb nem akkor vagyok, ha a gyerekeim megölelnek, megcsókolnak, ragaszkodnak hozzám, vagy kimutatják sokféle, hálás, melegséggel teli érzésüket – hanem ha látom, hogy tisztelnek.
Ilyenkor könnybe lábad a szemem. Hevesebben dobban a szívem.

Meg is lepődöm, mert megpillantom gyerekem kölyökszemében az érettebb tekintetet. Az Ember szemét, aki már följebb lát – bennem is.

Tudja, hogy van benne Valaki akit tisztelni kell.

Akikben a gyermeki lélek eljut egy érettségi szintre, s rádöbbennek, hogy egy apát meg lehet ölelni, de nem lehet hátba veregetni, és egy anyának, amikor beszél, nem szabad a szavába vágni, s főleg nem lehet leinteni vagy ráordítani.
Nem azért, mert nem illik, hanem mert visszatart a tisztelet.

A tisztelet másik irányba, pedig önmagam felé mutat.
Meg kell találnom önmagamban is azt, aki tiszteletre méltó, akire fölnézek magamban, aki miatt nem tehetek meg bármit, mert nem méltó… hozzá?… hozzám?

 

A tisztelet, persze, nemcsak szüleinkkel és saját magunkkal, de minden emberrel, sőt, magával az Istennel való kapcsolatunkra is vonatkozik.
Mielőtt a szó valódi értelmében megszeretek valakit, tisztelem.
Elkezdek fölnézni rá.