Megerősítés: Az Uránusz belépett az Ikrek jelébe…
Ez az égi esemény erőteljes, felébresztő energiákat hoz a gondolatvilágunkba. Mintha a szélviharok is ezt akarnák üzenni: ideje átfújni az elavult gondolati rendszereken. Ideje felszámolni a berögzült sémákat, és szabaddá válni a megszokásból szőtt mentális hálóból.
Most minden arra hív, hogy túllépjünk a gondolkodásunk korlátain, és új, inspirált meglátások felé nyissunk. Ez az időszak nagyfokú szellemi megtisztulást hozhat, egy ébredést a régi tudásból, ami már nem szolgál. A világ kitágulhat körülöttünk, ha készen állunk befogadni a magasabb, ihletett eszméket.
A szélvihar mindig a begyepesedett, megkövesedett gondolkodásra világít rá. Jelzi: valami új frissességre, mozdulásra vár. Ha a változástól való félelmünk túl nagy, a természet szélsőséges ereje is megszólal, hogy átrendezze a merev mintázatokat.
Az Uránusz sorra kérdőjelezi meg a belső sémáinkat. Gondolkodásunknak megújulásra van szüksége, hogy új, tágabb távlatok, transzcendens felismerések felé fordulhassunk.
Mert ami egykor biztosnak tűnt, az most meginoghat kivül-belül, de azért, hogy új lehetőségeket, új minőségeket fedezhessünk fel.
Most van itt az ideje, hogy felszabadítsuk a kommunikációnkat. Hogy levegyük róla a régi félelmek, megfelelések, tabuk súlyát, és végre őszintén, tisztán, igazul szólaljunk meg.
Ez az időszak támogatja a tisztázó beszélgetéseket, ahol végre kimondhatjuk mindazt, amit eddig magunkban tartottunk – legyen az fájdalom, vágy, határ vagy igazság.
A kimondás fellélegzést, megkönnyebbülést hoz, és ajtót nyit a tisztább, szabadabb kapcsolódásoknak.
Ez a mostani időszak meghívás arra, hogy a gondolataink és szavaink ne korlátozzanak, hanem felszabadítsanak, és új világokat nyithassunk meg magunkban és egymásban.
Botos Orsolya
Megerősítő áldás Telihold napjára:
Évekig a gyógyulás szorgalmas diákja voltam. A lélek iskolájának eminens tanulója. Elolvastam a könyveket, elvégeztem a tanfolyamokat, jártam a segítőkhöz. Bátor voltam. Szembenéztem a gyermekkori traumáimmal, feltártam a generációs mintákat, meggyászoltam a veszteségeimet.
És a gyógyulás egy idő után az identitásommá vált. Én lettem az, aki folyton „dolgozik magán”. Ez lett a legfőbb projektem, a legfontosabb elfoglaltságom. És lassan, észrevétlenül, a legbiztonságosabb menedékem is. A „még nem vagyok kész” lett a legfőbb pajzsom a valódi, sebezhető, félelmetes Élet ellen. Nem kell új munkát keresnem, amíg „gyógyulok”. Nem kell megnyílnom egy új szerelemnek, amíg „a sebeimet ápolom”. Nem kell felelősséget vállalnom a teremtő erőmért, amíg a múltat elemzem.
De ez a július 10-i telihold most nemcsak az eget, de a lelkemet is kíméletlen fénnyel világítja meg. És ebben a fényében most meglátom a hazugságokat. A legveszélyesebb spirituális csapdát: azt a hitet, hogy a gyógyulás maga a cél.
Pedig nem az. A gyógyulás csak a felkészülés. Az Élet a cél.
Ezért ma este, a telihold tanúbizonysága mellett, ünnepélyesen és visszavonhatatlanul lediplomázom.
Elengedem a „még nem vagyok kész” illúzióját. Kész vagyok. Pontosan így, a hegeimmel, a tökéletlenségeimmel, a félelmeimmel együtt is készen állok élni. Elengedem a szükségletet, hogy folyamatosan a múltamat boncolgassam. Köszönöm a leckéket, de a vizsga véget ért. Többé nem a régi vizsgatételeket ismételgetem, hanem kilépek az életbe. Elengedem az identitást, ami a sebeim köré épült. Én nem a traumám vagyok. Nem a szorongásom vagyok. Nem a gyászom vagyok. Én egy végtelen, teremtő lélek vagyok, akinek történetesen vannak sebei. Elengedem azt a hiedelmet, hogy először tökéletesnek kell lennem ahhoz, hogy boldog lehessek.
A boldogság nem a gyógyultak kiváltsága. A boldogság a bátrak döntése.
Ma este szimbolikusan elégetem a régi tankönyveimet. A jegyzeteimet a fájdalomról, az elemzéseimet a miértekről. Tisztelettel és hálával elengedem őket. Megtanultam a leckét.
Többé nem a gyógyulás a főállásom. A főállásom az ÉLET.
Mostantól nem a sebeim definiálnak, hanem az, amit a sebeim ellenére, ezekből tanulva teremtek. Mostantól nem azt kérdezem, „Miért történt ez velem?”, hanem azt: „Rendben, ez történt. Most mihez kezdek ezzel az erővel és bölcsességgel?”
A telihold ma este nemcsak egy ciklust zár le az égen. Hanem egyet a lelkemben is. A gyógyulás iskolája bezár. Az Élet Egyeteme pedig kitárja kapuit.
Guzsik-Mohácsi Viktória