Tanmese a fájdalmas szerelemről és a valódi elengedésről

Egy fiatal nő könnyezve állt Buddha előtt.

 

– Mester… miért nem tudom elengedni őt? Fáj, ahogy bánik velem… Mégis mindig visszajön, és én újra engedem.

Buddha csendben egy régi agyagedényt vett elő. Megmutatta a nőnek, majd a földre ejtette. Az darabokra tört.
– Mit látsz? – kérdezte.

– Egy törött edényt – mondta a nő.
– És ha újra össze akarod rakni, mi történik? – kérdezte Buddha.

– Szétesik… – válaszolta csendesen.
– Igen – bólintott Buddha. – Mert ami egyszer szándékosan összetört… azt újra megtartani nem szeretet, hanem ragaszkodás a fájdalomhoz.

A nő hallgatott. Buddha még hozzátette:
– Aki szeret, nem tör össze. Aki manipulál, nem szeret. És aki el tud menni, miközben te sírsz – az nem a te utadon jár. Ne tartsd vissza azt, akinek nem vagy elég. Engedd el – hogy elérjen az, akinek mindig is az voltál.

Tanulság: Az igazi elengedés nem a felejtés – hanem annak felismerése, hogy méltóbb vagy a fájdalomnál is.
#azútnemválogat #buddha #szerelem #elengedés #manipuláció #tanmese

MEGMENTENÉLEK ÖNMAGADTÓL, DE NEM TEHETEM…

Nem vehetem el tőled a tapasztalataidat, melyeket neked kell megélned. Nem vehetem el a fájdalmas felismeréseket. Nem járhatom a te utadat, te helyetted. Én csak annyit tehetek, hogy itt vagyok melletted, ha szükséged van rám, akkor a támaszod leszek. Ha egyedül akarsz lépkedni, akkor csendesen figyellek. Ha hibázol, én azt is elnézem neked. Ha változást szeretnél, akkor abban segítelek.

 

 

 

Néha megmentenélek önmagadtól, de tudom, hogy nem tehetem. Nem állhatok ott helyetted. Nem dönthetek feletted. Én csak annyit tehetek, hogy szólok, amikor újra magadat hibáztatod, amikor önmagadat bűnösnek kiáltod, amikor megfosztod magad minden jótól.

Néha megmentenélek önmagadtól, hiszen látom, hogy a kegyetlenség magaddal szemben a legnagyobb. Másokat kérés nélkül felmentesz, helyettük is te vezekelsz. Próbálsz jó lenni és jót tenni, másokat mindig magad elé helyezni. Önmagadról lemondva fejet hajtani, közben belül sírni, zokogni. Kifelé mindvégig erősnek mutatkozni, és várni, remélni, hogy egyszer lesz valaki, aki mindezt észreveszi és értékeli. Várod, hogy valaki felismeri, és elismeri, hogy képes vagy önmagadat hátrahagyni, a szeretetért bármit, és mindent odaadni.

Néha megmentenélek önmagadtól, mert fáj látnom, ahogy szenvedsz…

Látom mit teszel, látlak téged. Látom, hogy mindezt egy csepp szeretetért teszed. Elfogadom a döntésedet, és ha engeded, akkor én így szeretlek téged. Most már tudhatod, hogy önmagaddal bármit is teszel, én itt vagyok melletted, és ha engeded időnként megfogom a kezedet. Önmagadtól meg nem menthetlek, de mindvégig veled lehetek. Itt állok csendben veled, és figyellek. Ez az, amit én tehetek.
Talentum

Hányszor sütötték már rád a címkét, hogy túl válogatós vagy, hogy túlzottan nagyok az igényeid és biztosan ezért nincs párkapcsolatod…? Elhangzik a mások által unalomig ismételt

„Te miért vagy még egyedül?” és a „Miért nem találsz már magadnak valakit?” kérdés, amire a célszemély általában csak egy vállrándítással válaszol. De mi mást is tehetnénk egy ilyen ítélkezéstől és sajnálattól zengő kérdés hallatán.

Megerősítés: Hogyan is magyarázhatnánk meg a dolog miértjét valakinek, aki ha feltesz egy ilyen kérdést, valószínűleg úgysem értené meg a választ.

Nem értené, hogy ha valaki sokat és keményen dolgozott magán és megtapasztalta az önismeret bizonyos szintjeit, akkor már tudja, hogy ki is ő valójában és mire vágyik. Nem ijeszti meg a tudat, hogy egy ideig most egyedül van a világban, elhiszi, hogy nem kell lejjebb adnia az igényeiből, mert bizony létezik a társ, aki neki való és nem éri be kevesebbel. Nem törődik azokkal, akik megbélyegzik emiatt, kiáll az élet mellett, amit választott.

 

Hiszen ha egyszer valaki megtalálja saját magát és nem egy másik emberben keresi a válaszokat és a boldogságot, akkor minden a helyére kerül. Lehet, hogy időbe telik, de előbb-utóbb megtalálja azt az embert is, akire várt.

 

 

 

 

A magam részéről hiszek benne, hogy attól, hogy nem élek a társadalom elvárásai szerint és nem megyek bele olyan dolgokba mások öröméért, amikhez nincs kedvem, még nem leszek kevesebb. Sőt.Sokkal szívesebben fordítom ezt az időt saját magamra, hogy amikor jön akinek jönnie kell, őszintén azt mondhassam:KÉSZEN ÁLLOK!