Pattanásig feszült helyzetek, baljós előérzetek, bizonytalanságtól való félelemek… ezek azok az energiák, amivel zárjuk a Maja év utolsó hónapját.

2024 július 26-án kezdődött a Kék Vihar év, Kék Vihar vezetővel, ami közel egy hónap múlva fog lezárulni.

Tudtuk, hiszen számítottunk arra, hogy egy időben több témában is óriási változások fognak történni az életünkben. Kapcsolati, anyagi veszteségek történtek, elveszítettünk számunkra fontos és értékes embereket, helyzeteket. Időnként kapaszkodtunk a semmiben és imára kulcsoltuk kezünket, hogy legyen már vége. A vihar nem kímélt senkit, és alig várjuk, hogy vége legyen, hogy magunk mögött érezhessük és tudhassuk mindazt, ami történt.

2025. július 26.án #energia #energia belépünk a Sárga Mag évébe, ami vihar utáni újrakezdés időszaka lesz. Számot kell vetni, hogy mi az, ami egyáltalán megmaradt, amit a vihar nem vitt magával. A romokat el kell takarítani, újra kell építkezni, újra kell tervezni…mert megváltozott minden. És lehet, hogy ez a legeslegfontosabb, hogy ezt meglásd: minden más lett ebben az évben. Kint és bent is, óriási viharok pusztítottak, és ennek egyértelmű következményeit most fogjuk először tisztán látni, és érezni.

Ebben az új év előtti utolsó hónapban, még szembe kell néznünk önmagunkkal, hogy mi maradt belőlünk, mi maradt nekünk. Számot kell vessünk, életünk egyik legfontosabb kapcsolatával, és ez nem más, mint az önmagunkkal való kapcsolat.

Mi maradt a hitrendszerből, ami szerint eddig élted az életed? Hogyan változtak meg a viszonyítási pontjaid, mihez-kihez viszonyítottál eddig, és mostantól hogyan fog ez megváltozni?

A romokon, ami megmaradt, nem tud új élet fejlődni. Takarítani kell, rendet tenni. Ha szimbolikusan gondolkozunk, azt mondom, olyan ez az időszak, mint a tavaszi magvetés előtti napok: a földet, ami most te magad vagy, meg kell tisztítani, a gyomoktól megszabadítani, meglazítani, hogy a MAG majd könnyen tudjon benne mozogni, fejlődni.

Ezek után majd elszórhatod a magokat, de jól gondolod meg a magvetés előtt, hogy milyen gyümölcsöt szeretnél majd szüretelni!

Most ott tartunk, hogy rendet teszünk. Magunkon belül, nagytakarítást tartunk, és ezzel egy időben lomtalanítunk. Kidobjuk mindazt, amire már nincs szükségünk. Ja, és a padláson, és a pincében is körülnézünk. Itt vannak azok a „lomok”, amire évek óta nem volt szükségünk, valamiért mégis őrizzük. Szükségtelen, mégis itt van bennünk. Régi, idejét múlt helyzetek, emberek, ideje, hogy elengedd ezeket, mert ezzel adsz helyet az újnak, a fejlődésnek.

Attól függetlenül, hogy a nyári meleg a világba hív, nem időszerű a világban kint lenni, beleolvadni, elveszni benne. Tudom, hogy azt gondolod, hogy te úgy is kint tudsz lenni, hogy nem veszel el benne, de hidd el, ez nem így működik.

 

 

A kollektív energia mező ereje felbecsülhetetlenül erős, úgy szippant be, hogy észre sem veszed. Mire ráébredsz, már benne vagy, és nem ereszt. Szüksége van rád, mert minden egyes emberrel, egyre erősebb lesz. Egyetlen esélyed, hogy a küszöböt most nem léped át, bent maradsz a saját életed terében, mert most ez az egyetlen védelem.

Ennek a lángokban álló, lassan a mindent felemésztő, tűzben elhamvadó világnak most Fényre, és tudatosságra van a legnagyobb szüksége. Olyan emberekre, akik hamvaikból képesek Főnixként kiemelkedni, és új alapokra építve, új életet kezdeni.

Koncentrálj a következő hetekben önmagadra, a belső utadra, engedj teret a tisztító tűznek, és hidd el nem lesz hiábavaló az áldozat, amit most Önmagadért hozol meg.
Ritmus, és Rend… a Mindenség mutatja az utat, nekünk csupán lépegetni kell…

Talentum

Megerősítő áldás: A Sebzett Papnő gyógyulása

Fénye világítótoronyként ragyog a sötétségben, mégis láthatatlan marad a tömeg számára…akik túlságosan el vannak foglalva saját tükörképeikkel,é s vakokká váltak az őket beborító tudatlanságtól.

Gúnyt űznek belőle, kevesebbre tartják, és képtelenek felismerni a szent bölcsességet, amit hordoz.
Visszavonult a világ harsány zajától.

Nem a földi színpadon játszik többé, hanem belül, egy másik dimenzióban él.
Mialatt a nép a fényszórót bámulja, a dobot hallgatja… Ő tudja, hogy az Igazság nem olcsó vásári portéka… nem kiabál, nem harsog…

csak jelen van.
Aki értő szívvel jár, felismeri.
Aki nem, az elmegy mellette,
és kineveti vagy elutasítja azt, amit nem ért.
Bár kincseit nem látják…a szavaiba rejtett igazságot nem hallják…
Mégis tudja, hogy így van Rendjén.

 

Mert a Fény, amit hordoz,
nem a tömegnek szól,
hanem azoknak,
akik felismerik azt.

Most a női sebek gyógyulásának és az elutasított, démonizált női szerepek integrálásának kiemelt ideje van, de a „nem látnak” sebe nemtől függetlenül az egyik legmélyebb emberi-lelki tapasztalat. Egy olyan egzisztenciális seb, amely az önazonosságunk és kapcsolódásra való vágyunk mély síkján jelentkezik.

Az emberek többsége nem valódi látással él, hanem belső térképeik, mintáik, traumáik alapján olvas másokat.
És mivel a valóság nem objektív, hanem rezonanciák mentén érzékelhető – az emberek csak azt tudják „látni” benned, ami bennük is működik. Ha valaki nem él kapcsolatban a saját lelkével, nem fogja meglátni a tiédet sem.

Ez a seb beavatás is egyben: rákényszerít, hogy ne a tükrökből élj, hanem a saját belső forrásodból.

Ez a seb mély, de megtisztít azoktól a szerepektől, amelyeket nem neked kell betöltened. Kitépi belőled a megfelelés iránti vágyat, és ott marad a valós öntudat csendes méltósága
A gyógyulás nem az lesz, amikor végre „látni fognak ” – hanem, amikor azt tudod mondani teljes szívből, hogy „én látom magam, és ez elég”.

 

Megvárni,
egy angyal és egy szent türelmével, amíg a dolgok – emberek, eszmék, helyzetek -, melyek hozzád tartoznak,
eljutnak hozzád.

 

Egyetlen lépést sem sietni feléjük, egyetlen mozdulattal,
szóval sem siettetni közeledtüket.
Mert bizonyos emberek, eszmék, helyzetek, melyek életedhez, jellemedhez, világi és szellemi sorsodhoz tartoznak,
állandóan útban vannak feléd.
Könyvek.
Férfiak.
Nők.
Barátságok.

Megismerések, igazságok.
Ez mind feléd tart, lassú hömpölygéssel, s találkoznotok kell egy napon.
De te ne kapkodj,
ne siettesd útjukat és közeledésüket.
Ha nagyon sietsz feléjük,
elkerülheted azt, ami fontos és személyesen tiéd.
Várj, nagy erővel, figyelmesen,
egész sorsoddal és lényeddel.”

Márai Sándor

Amikor már tudod, hogy nem kell láthatónak lenned ahhoz, hogy létezésednek értéke legyen. És, hogy a láthatatlanságod nem elvett tőled, hanem megóvott attól, hogy a világ felzabálja azt, ami szent benned.
Ha te látod magad úgy, ahogy vagy, akkor nincs szükséged rá, hogy mások lássanak, akkor nem számít, hogy mások mit projektálnak rád, mert tudod, hogy az nem rólad szól, csupán képtelenek átlátni a saját illúzióikon.

 

És amikor valaki valóban lát, az olyan ritka és szentséges esemény lesz, mint amikor két lélek egymásra ismer a ködön túl. Minden felesleges hang elnémul. Mert a valódi látásban nincs szükség magyarázatra…
Csak jelenlétre.
Botos Orsolya