Elég erősre sikerül most ez a Telihold, amolyan koronája az elmúlt heteknek, hónapoknak, amik most csúcsosodnak fel.
Választani, dönteni tanulunk.

Bármilyen helyzetben is vagyunk, nagy eséllyel megjelenik benne az Igazsághoz kapcsolódóan jónéhány kérdés.

 

A Neptun-Szaturnusz-Jupiter hármasa tovább erősödik és berántják az igazságtalan helyzetek motorját olyan ködös, nem tiszta vagy épp csalódásszerű helyzetekkel, vélt vagy kreált elméletekkel, nézőpontokkal, amik aztán üzemanyagként működnek bennünk.

 

Eleve nehéz most a tisztát a nem igaztól szétválasztani. Magunkban és másokban is.

 

A Neptun-Szaturnusz erői megindították a tisztázás, az igazságkeresés szándékait, amik elvezethettek egy-egy konklúzióhoz, de a Jupiter kvadrátja a Merkúrral együttállva gondoskodott arról, hogy ezzel könnyen mellé nyúlhattunk.

Olyan helyzeteket is jelez, amiben a jogtalanságok, igazságtalanságok végre dűlőre juthatnak, megoldások vagy megindulások születhetnek, és neki merünk menni valaminek, amiben az igazságért kell kiállni, harcolni.
Ettől még maga a helyzet tele lehet bizonytalanságokkal, előre nem látott meglepetésekkel, amikkel útközben szembesülünk, de a kezdő lépést a tisztázás és lezárás felé megtettük.

 

Csalódásokat is élhettünk meg, amiben vagy kiderültek számunkra olyan dolgok, amikkel nem tudtunk mit kezdeni, vagy pedig megindul egyfajta elrendeződés olyan helyzetekben, amik régóta húzódnak.

 

Példaként, hogy értsük ennek az energiának a súlyát és működését: sokan emlékeztek a tavalyi Olimpiára, ahol Hámori Luca Iman Khelif ellen boxolt. Már akkor óriási port kavart, mert nem egyértelműsített helyzetben vett részt Khelif az Olimpián, hiába női boxolóként volt jelen, ez genetikailag nem volt tisztázott. És ez csak egy szelete volt annak a Jupiter-Szaturnusz kvadrátnak, ami akkor áthatotta az egész Olimpiát. Láttuk a számtalan igazságtalan, jogtalan helyzetet, ami kialakult. Felborult minden, mindenki egymásnak esett, hangoztatta az igazát, és borítékolható volt asztrológiailag, hogy amikor most a harmadik kvadrát is beáll, akkor ez az ügy újra előkerül. Az ilyen hármas kvadrátok a rendeződésről szólnak, valamiféle megoldás felé vezetnek végül, amiben a kezdeti robbanás beindít egy olyan folyamatot, amire szükség van ahhoz, hogy aztán tisztább keretek, határok szülessenek.
Itt is ez történik.

 

Alig került hatókörön belülre a Jupiter-Szaturnusz utolsó kvadrátja, máris megjelentek a hírek a világsajtóban, az ezzel kapcsolatos újabb döntéséről, amiben egy új genetikai tesztet vezetnek be a versenyeken.
A saját életünkben is megjelenhetnek ilyen és ehhez hasonló külső vagy belső elrendeződések, lezárások, amiket végül helyrerakunk magunkban valahogy, akkor is, ha fáj.
Most már sokkal jobban a helyén tudjuk kezelni azt, amit eddig nem, most legyintünk, ha újabb igazságtalanság ér és továbblépünk, vagy sokkal keményebben, biztosabban tesszük helyre azt, aki belénk áll. Nagyon sok emberi kapcsolat szakítópróbája volt ez az időszak, és elsősorban nem az volt a kérdés, hogy megmaradnak-e vagy sem, hanem az, hogy mennyit engedünk meg a másik embernek magunkból, meddig hagyjuk még, meddig bírjuk.
Sokatoknak volt elég, sokan tudtatok végre döntést hozni, és meglépni azt, amit addig nem mertetek.
Már nem rántott be az, hogy fáj, hogy érzelmeskedünk, hogy ki kit szeret, mert van az a pont, ahol az ember egyszerűen odacsap az asztalra, hogy elég volt és hátat fordít.

A Telihold most kicsit rendezi bennünk azokat a felkorbácsolt energiákat, amikkel ezekben a helyzetekben dolgoztunk magunkban, és egy kettősséget élhetünk meg azzal kapcsolatban, amilyen végpontra jutottunk.
Nehéz sok mindennel szembenézni most, és nem biztos, hogy jól esik vagy el tudjuk fogadni. Lehet, hogy fáj a továbblépés, a lezárás, a változás, a veszteség, de csak akkor engednek tovább, ha helyretesszük magunkban a történteket és kivesszük belőle a magunkét.

 

Ami bennünk van, az a miénk, ami a másikban, az az övé.
Ne cseréljük fel a kettőt.

 

Azt, ami nem a miénk belőle hagyjuk hátra, azt, ami nem a mi felelősségünk, ne vegyük magunkra és csak abba tegyünk erőt, energiát, amivel az újat tudjuk magunkban építeni.
Az, amit hiszünk, nem biztos, hogy igaz – és ami igaz, abban nem biztos, hogy hiszünk…
Ölelés mindenkinek,
Szelényi Eszter

 

Akkor kellünk majd, amikor ő már nem kell nekünk.

Amikor már lemondtunk róla és emberfeletti erőt megmozgatva de végre felemelkedtünk életünk legnagyobb pofáraeséséből.
Akkor kellünk majd, amikor a köd oszladozni kezd, amikor a napfény utat tör a felhők között, s az élet újra pezsegni kezd körülöttünk.

Akkor kellünk majd, amikor ismét tündöklünk, és mér eszünkbe se jutnak az olyan botrányos alakok, akiknek a szerelem csak játék az esőben, és sáros cipővel sétáltak végig a mellkasunkon.

 

Akkor kellünk majd, amikor ismét két tűsarokkal állunk a földön. Üresen és szenvtelenül tekintve rá.
Akkor kellünk majd, mikor egy sármos mosolyra már szemünk se rebben, amikor már nem hiszünk a mesékben, amikor egy sziánál többet kell mondania, hogy őt nézzük, és ne az esti műsort a tévében…

Akkor kellünk majd, amikor magunkra találtunk. Amikor el tudtuk engedni a meg akarlak szerezni görcsöt, és már csak azzal foglalkozzunk, aki minket akar megszerezni.

Akkor kellünk majd, amikor már minden idea ledőlt előttünk. Amikor ő, akit egyszer mindennél jobban akartunk, ha már utánunk dobnák, se kellene nekünk.

Akkor kellünk majd neki, de akkor mocskosul.
Mert aki mindig elérhető, az unalmas, aki feltétel nélkül szeret, az unalmas, aki törődik veled, az unalmas, aki kifejezi az érzéseit, az unalmas.

Minden, ami igaz, őszinte, amiben nincs játék, taktika, és hátsó szándék, minden pillanat, amikor lehull a maszk, az unalmas.
Mondd neki, hogy szeretlek, és elmenekül, mondd neki, hogy soha többé nem akarod látni, s csak idő kérdése, és az ajtódban fog állni.
Mert van, akinek mindig csak akkor vagy érdekes, amikor nem lehetsz az övé.
Amikor nem vagy… “unalmas”. ”
Manna OWell