Valamit el kell engedj, ahhoz hogy megérjen és beérjen a munkád valódi gyümölcse: Az anyagi nyereség.

El fogj jönni az a pillanat hogy mindent megkapsz ami földi jóval kecsegtető dolog.

De kizárólag rajtad áll, és a hozzáállásodon múlik, hogy milyen gyorsan érik be a tettek gyümölcse és babérja, amit úgy hívunk: hogy munkavégzés.

Egy munkakapcsolat, amit el kell engedned, nagyon fontos lenne, elsősorban: Maga miatt is.
Mert csak akadályozza a munkavégzésedet és hátráltatja az előre lépésedet. Vagy úgy tudod megoldani, elbeszélgetsz vele, hogy ezt a stílust hagyja abba, felejtse el! Vagy úgy tudsz eljárni, hogy levegőnek nézed.

Megerősítés: A Vénusz a Chironnal találkozik – a „sebesült gyógyítóval” – mely a karmikus sérülések szimbóluma, de ugyanakkor a belőlük való gyógyulás, a tanítói erő és mások segítésének kulcsa is.

Van egy seb, mely bennünk lüktetett némán, életeken át…a női lélek mélységeiben…és most eljött az idő, hogy szembenézzünk vele.
A nővel, aki nem kapta meg, amire vágyott,
Aki adott, amikor nem kellett volna,
és aki visszatartott, amikor éppen adnia kellett volna.
Aki a szeretetért vívott önfeláldozó harcokat.

A nővel, aki gyógyulni akar,
aki nem akar többé „szerethető” lenni,
hanem önmagát szereti vissza az Élet szívébe.

A Kos jelében izzik ez az összeolvadás.
A szerelem tüzében, a kapcsolatok harcában, a nő küzdelmeiben szerzett sebek mutatkozhatnak meg, hogy gyógyulni tudjanak.
Hisz az égen ragyogó, felfelé úszó hal csillagainál
a karmikus sérülések gyógyulásával
már kiemelkedhetünk az életek óta tartó karmikus körforgásból.

Minden sérülésünk egy kapu,
amelyen belépve rálelhetünk arra,
kik vagyunk valójában.

És most ezen égi kapun átlépve megérthetjük:
nem a szerelem az, ami sebez,
hanem az, ahogyan félreértettük. A tévképzeteink, fájdalmainkból szőtt hiedelmeink,
a torz tükör, amelyben önmagunkat és a másikat néztük…

Ráébredhetünk, hogy kapcsolódásaink nem okozói a sérüléseinknek,
hanem tükrei.
Hogy a társunk által megjelenített legkeményebb mumussal is
nekünk kell önmagunkban szembenézni.
Visszahívni. Egybeölelni. Szeretettel átitatni.

És ekkor…
a karma köre megszakad.
Ami egykor lehúzott, most felemel,
mert már nem menekülünk önmagunk elől.

Botos Orsolya