Van valami problémátok, de még nincs rá megoldásotok? Ahelyett, hogy aggódnátok, jobb lenne, ha az egészet az Égnek átadnátok. Amikor megnyugodtok, sikerül a helyzetet más szemszögből megvizsgálnotok. Ráláttok egy fontos részletre, ami eddig elkerülte a figyelmeteket.

 

 

Bízzatok benne, hogy könnyedén rendeződik minden.

Aki szeretetre vágyik, ismerőst keres. De hogy ki az, rejtély. Nem lehet megfogalmazni. Ha vele vagyok, nem érzem magam egyedül.

Olyan valakit keresünk, aki mellett a világ nem idegen, zord hely. Akivel soha nem tapasztaljuk meg a társas magányt. Hiszen, hiába van mellettünk valaki, az még nem garancia rá, hogy nem vagyunk egyedül.

 

Egyes emberek mellett sokkal magányosabbnak tudjuk érezni magunkat, mintha teljesen egyedül lennénk, mások fizikai jelenléte nélkül.
Ezzel szemben vannak olyan emberek, akik nincsenek ugyan jelen, de ha rájuk gondolunk, máris melegség tölti el a szívünket.
Ha szeretünk valakit, olyan érzésünk támad, hogy azt az embert ismerjük, benne bízunk, ha vele vagyunk, magunkat is képesek vagyunk jobban megismerni.
Ez az ismeretség – szeretet egy csodálatos dolog, hiszen otthonra lelünk benne, legyünk bárhol a világban. Egy ilyen személy mellett, nem akarunk másnak mutatkozni, elengedhetjük magunkat, nem érzünk ránk nehezedő elvárás halmazt, megnyugszik a lelkünk és a legigazibbnak, legőszintébbnek érezzük önmagunkat. Soha úgy azelőtt senki mellett, mint mellette.

 

Egy ilyen pár, barát, rokon, ismerős mellől nem vágyunk el, nem sietünk, nem nézzük az órát. Maradnánk még, maradnánk, ameddig csak lehet. Vele nem gondolunk az időre, így az nem is létezik.
Ha nem szólunk egymáshoz, az sem baj. A kimondatlan szavaknak és a csendnek is elegendő ereje van ahhoz, hogy a kapcsolat közöttünk erős maradjon.
Ha sikerül találkoznunk egy ilyen emberrel és a szeretet viszonzásra talál, az egyik legnagyobb értéket leltük meg az életünkben.”
(Müller Péter)

A szív a legfurcsább csavargó,
Vigyázzatok reá nagyon!
A megszokás halála neki,
De mindig kész van útra kélni,
Ha nyílik rája alkalom.

 

A szív a legfurcsább csavargó,
A tolvaj-utat kedveli,
Hiába tiltja tilalomfa,
Nem hajt veszélyre, tilalomra,
Még vakmerőbben megy neki.
A szív a legfurcsább csavargó,
Minden lépésre új talány:
Onnan szalad, hol rája várnak
S hívatlanul oson be másnap
Pár ragyogó szem ablakán.

A szív a legfurcsább csavargó,
Ne bánjatok durván vele!
Mert ahonnan elűzték egyszer
Hívhatják vissza bár ezerszer,
Nem látják többet sohase.
A szív a legfurcsább csavargó
Dölyfös kacajjal, elszalad,
Hogy megalázva, elgyötörve
Visszalopódzék a küszöbre,
Hol csupa dacból megszakad.
Móra Ferenc: A szív