Április 25–29. között különleges energiákban mozdulunk.

És nemcsak a csillagokban – hanem legbelül, a szívünkben is.

Április 25-26-án a Vénusz, a Hold és a Szaturnusz együtt álltak.
Ez az együttállás lágyan, de mélyen kérdezte meg tőlünk:

Mi az, amit igazán értékelsz magadban?
Hogyan tudsz szeretettel, felelősen jelen lenni magadért és másokért?

Miben tudnád most még mélyebbre engedni az önmagaddal való kapcsolatot?
Ezek az energiák a nőiességünket, az önértékelésünket, az érzékiségünket érintették meg, és egy kicsit megtanították: az igazi érték nem harsány, nem elvárásból születik.
Az igazi érték belül nő, gyökerezik, erősödik.

Vénusz–Hold–Szaturnusz együttállás = a női személyiség teljessége fényben és árnyékban
Ez a konstelláció nem csak „szép és érzelmes”, hanem egy érzelmileg felnőtté válási kapu is.
A Vénusz és a Hold együtt megtestesíti a nőiesség lágyabb, befogadóbb, érzékenyebb oldalát:

érzékiség,
szépség,
intimitás,
érzelmi kötődés,
gondoskodás,
és az a belső női tér, ahol önmagunkkal is képesek vagyunk gyengéden kapcsolódni.
De amikor ehhez a képlethez csatlakozik a Szaturnusz, akkor egy próbatétel is érkezik vele.
A Szaturnusz a küszöb őre.

 

Ő az, aki megkérdezi:

Tényleg vállalod magad ebben a mélységben?
Képes vagy éretten viselni a saját érzelmi világodat, vagy csak álmodozol róla?
Meg tudod teremteni a biztonságot önmagadban, vagy másoktól várod még mindig?
Tudsz határokat húzni, amikor kell, és vállalni az intimitást, amikor itt az ideje?
Ez az aspektus egyszerre emel és próbára tesz.

 

Nem hagy meg a naiv romantika vagy az idealizált női szerepek világában, hanem beavat az érett női létbe.

 

..Van a lelkednek egy hangoltsága, mely vonz és taszít, és bárhogy sóvárogsz, és összeszorított fogakkal akarsz: ez a hangoltságod dönti el, hogy ki veszi az adásodat, és hogy mennyire leszel szeretve.
Amíg félsz, addig okod is lesz rá.

 

Amíg azt hiszed, hogy sorsodat a külvilág irányítja, addig ez úgy is lesz. Addig nem találsz senkit, és szorongani fogsz az egyedüllét miatt.

 

Abban a pillanatban, amikor megtanítod magad szeretni – elmúlik a félelmed és nem fog bántani az egyedüllét.
A magányodnak jó illata lesz, mint egy virágnak, akit fölkeresnek a méhek, anélkül hogy ő maga kutatna vagy hajladozna utánuk.
Azt fogod tapasztalni, hogy nem vagy egyedül.
Még akkor sem, ha nincs melletted senki.
Szeretsz majd egyedül lenni.

 

Jó lesz magaddal – ez lesz a biztos jele annak, hogy hamarosan kívülről is jön majd valaki… Vagy nem.
Tudod, az én hitem az, hogy az ember: társas lény.
De manapság ezzel vigyázni kell.
Mert beteg a világ.
S aki külvilágfüggő, könnyen elveszik.
Ne másokra várj!

 

Magadat tedd harmonikussá, és ajándékozd meg magad szeretettel – akkor is, ha nem jár arra senki.”
(Müller Péter: Örömkönyv)

Megerősítés: Egész egyszerűen csak döntened kell a boldogságról.

 

Fel kell állnod a sarokból, beengedned a fényt, és döntened.

Lépsz, és lesz, ami lesz, megindulsz az úton, vagy maradsz ott, ahol nem szeretnél lenni.

 

Ha maradsz, nem változik majd semmi, és eltelik az élet. Ha lépsz, felkap a sors, ezerszer vág majd a földhöz, és eggyel többször mindig felemel majd. Tesztelni fog, és te bizony sírni, és oly sokszor nevetni.
Megtanulsz hinni önmagadban, emelt fővel az égre nézni, és bízni abban az emberben, akivé váltál, és akivé válni fogsz. Mert az út tele lesz buktatókkal, amik előtt milliószor hasalsz majd meg, de mindig kapsz annyi erőt, hogy összeszorított fogakkal leküzd őket.

 

Mert ha bátor vagy, életet kapsz. Nem mindig könnyűt, nem mindig fényeset, de életet. Olyat, ami megalkuvások nélkül, büszkén, a tiéd. És lehet, hogy picit kopottabb, picit fakóbb, mint amilyennek képzelted, de a tiéd, hiszen Te teremtetted. Így ha arra gondolsz, mi lesz, ha végre önmagad leszel, és félni kezdesz, bizony jól teszed. Mert nehéz lesz, baromira nehéz.

De küzdeni a boldogságért, majd elérni azt, összerakni a pillanatokat, melyekben önmagad voltál, az életet jelenti. A tiédet.