Vénusz útja a Halakban: Érzelmi gyógyulás és kozmikus harmónia.

A hétvégétől felébredő Halak Vénusz: A szeretet gyengéd fényével világít.

 

Amikor a Vénusz belép a Halak jegyébe, az univerzum érzelmi vizei megmozdulnak.

Ez az időszak arra ösztönöz, hogy mélyebb kapcsolatba lépjünk önmagunkkal és másokkal, és gyógyítsuk azokat az érzelmi mintákat, amelyek már nem szolgálnak minket. A Halak intuitív és áramló energiája segít abban, hogy szeretetteljes módon közelítsünk mindenhez, ami fontos számunkra.
Szaturnusz-Vénusz együttállás: A szeretet struktúrái:

 

A Halakban álló Vénusz találkozik Szaturnusszal, aki a stabilitás és felelősség mestere. Ez az együttállás kiváló lehetőség arra, hogy mélyebb, tartós alapokat építsünk az érzelmi kapcsolatokban.

Az időszak arra hív, hogy átgondoljuk, milyen értékeket és kapcsolódásokat szeretnénk megerősíteni, miközben tisztelettel viszonyulunk a múlt tanulságaihoz.
Rák Mars víz trigon: Cselekvés az érzelmek erejével:

A Rákban járó Mars víz trigont alkot a Halak Vénusz-Szaturnusz együttállással. Ez a harmonikus aspektus segít, hogy a cselekvés és érzelmi mélység egyensúlyát megtaláljuk. A Mars energiája ösztönöz, hogy védjük azt, ami igazán fontos számunkra, miközben az érzelmi intuíció vezet minket.

 

Az időszak ideális arra, hogy kreatív projekteket indítsunk el, vagy mélyebb érzelmi gyógyulásba kezdjünk.
Vagy a szívünkre hallgatva vegyünk részt egy rendezvényen, ahol lehetőségünk van tudatosan rálátni a vénuszi területeinkre: a szerelem, a kreatív energiák és az anyagi teremtőerőnk világában.

Forrás Felkai Tímea

Megerősítő áldás: Sebeink gyógyítója…

Ennek a Teliholdnak a testvére, az „elsőszülött”, tavaly október 17-én volt.
Kinél mi történt azóta?…

Az egyik legbrutálisabb energiákat megmozgató Telihold volt az akkor, a sok közül, ami mostanában forgatta életünk kerekét.
Tavaly ősz óta pedig sokatoknál megy a daráló, megy a hasfelmetszés, veszteségek, fájdalmak, de legalábbis nagyon sok volt a láthatatlanság és bizonytalanság, amit az utolsó centiig húzott bennünk az élet.

 

 

Ami akkor elindult, ami azóta fájdalmat, sebeket okozott (vagy jóval előtte akár), az most egy fordulóponthoz ér bennünk.

Nem, nem leszünk túl rajta, nem fog kevésbé fájni, nem fogunk legyinteni, mintha mi sem történt volna, de nem maradhatunk ennek állapotában tovább.

 

 

Sokan azt gondoljuk, hogy a fájdalomból csak akkor lehet továbblépni, ha az elmúlik. Rossz hír: az életünkben szerzett sebek fájdalmai, amik valóban nagy sebek voltak, nem múlnak el. Erről mesél a Chiron.
Bármikor, amikor életünk bármely pontján visszagondolunk rájuk ugyanúgy fognak fájni, ugyanúgy megfacsarja a szívünket, hogy megbántottak, elárultak, belénk rúgtak, loptak, csaltak, hazudtak, vagy elveszítettünk valaki élőt a fizikai világban. Az élmény, a fájdalom sosem változik, mi tanulunk meg idővel másképp nézni rá.

Ez a periódus, amit e két Telihold felölelt tavaly október 17. és április 13. között, végig ezekről a sebekről szólt. Tavaly októberben a Kosban volt Telihold, most a Mérlegben van, a közös azonban az, hogy mindkét esetben a Kos Chiron benne volt a képben. Tavaly a Hold mellett, most a Nap mellett áll. Most ismerjük fel, most kell vele valamennyire megbékélni, hogy továbbhaladhassunk.
Nagy küzdelmeken vagyunk túl, magunkkal és másokkal is. Olyan küzdelmek voltak ezek, olyan harcok, amikben valamiből már nagyon elég volt.
Elég volt a megaláztatottságból, elég volt a némaságból, elég volt abból, hogy mindent eltűrjünk, elég volt a tehetetlenségből, az önfeladásból, az énképviselet teljes hiányából, összességében abból, hogy nagyon sok emberi kapcsolatunkban kellett ráébrednünk arra, hogy mi nem résztvevői vagyunk a kapcsolatnak, hanem kiszolgálói, fenntartói és amint a kisujjunkat az ellenkező irányba mozdítottuk, mint elvárt lett volna, furcsa mód minden összedőlt.

Kötelező volt kiállni, robbantani, szétrúgni, letenni, kimondani, vagy egyszerűen csak egy egézséges b*szd meg-et ordítani, a megfelelő pillanatban.
Lélektani gyógyhatásai ezek évezredek óta jól ismertek…

Minden, amin átmentünk az elmúlt fél évben, az önbecsülésünk sérüléseit, fájdalmait célozta.
Pedzegette, hogy hol sérült bennünk az Akarat, a megvalósító szándék energiája, amit jó esetben mindig egy jól működő Apai, Férfi vonalról hozunk, akiben tiszta, erős, megtartó akarat van agresszió helyett, és durva önzés helyett egyenrangú énképviseletre tanít, a határaink pontos ismeretével és megtartásával.
Nos, hát ilyen nem nagyon van.

A Kos Chiron mellett álló Nap világítja most be a Holdat, ami a Mérlegben áll.
Emberi kapcsolataink kontra Én.
Hány emberi kapcsolatunk ment a süllyesztőbe az utóbbi időben azért, mert befejeztük azt, hogy a látszólagos béke érdekében olyan dolgokat tegyünk vagy nézzünk el, ami minket bántott, amiben mi nem voltunk figyelembe véve, csak természetes volt, hogy ott vagyunk és tesszük a dolgunkat? Hány kapcsolat szakadt meg azért, mert ki mertük mondani, hogy nekünk valami fájt, és valahogy ebben a másik ember nem igazán akart magára nézni?
Hány helyzetben álltunk fel, mondtuk azt, hogy elég, ami aztán szakadáshoz vezetett?
Mindezt azért, mert nekünk fájt, minket nem értettek, nem hallottak meg, nem vettek figyelembe és ezt ki mertük mondani.
Hát ki.

Belül is küzdhettünk, nem kellettek hozzá feltétlenül külső háborúk.
Küzdhettünk csak simán az értéktelenség érzésével, a „nem vagyok elég jó” ilyenkor alapfelszereltség, érezhettük úgy, hogy gátolva vagyunk, vagy mi magunk gátoljuk még mindig önmagunkat, mert nincs elég bátorságunk, hogy elhiggyük: nem mások mércéje a lényeg, amit valaha belénk vertek, hanem az, hogy mi mitől érezzük magunkat embernek, egésznek?
Csak ez számít.
És ha valaki elvesz, akkor annak nincs helye mellettünk.
Ha valaki nem figyel ránk, akkor nem dolgunk állandóan ugrálni előtte és magyarázni neki, amit nem lát.
Ha valaki elveszi az önbecsülésünket bármivel, nem dolgunk még többet szolgáltatni neki belőle.

Vége van.
Ez a Telihold nagyon sok energiát sűrít egybe, amiben a múlt fájdalmai ugyan ott lengenek bennünk, de mégis van mellette egy nagyon erős energia, ami olyan, mintha fenékbe billentene, hogy tessék menni előre, mindegy mi történt.

Megtanultuk, legalábbis amennyire lehetett azt, hogy fel lehet állni, lehet nemet mondani, lehet hátat fordítani, lehet tovább lépni, anélkül, hogy magyarázkodnánk, anélkül, hogy meg akarnánk menteni a helyzetet, a kapcsolatot.
Ha a másik ember nem érti, nem látja, nem hallja, akkor olyan mindegy, hogy mi mennyit erőlködünk, csupán az energiánkat veszítjük és ugyanaz a gyermek leszünk hirtelen, aki azért akart megfelelni, hogy apa, anya szeressen és ne legyen harc.
De. Legyen.
Mert ha nincs, akkor nincs gyógyulás, akkor nincs tisztulás és nincs előrelépés.

Vannak kapcsolatok, amik nagy tűzpróbákon, teszteken mentek át ezalatt az idő alatt és aki nem tudott önmagára ránézni, nem tudta meglátni azt, hogy neki mi szerepe is volt a helyzet kialakulásában, az kivérzett, levált rólunk.
Sokaknak ez fájó megéléseket hozott, de mégis tisztább körvonalakkal megyünk tovább.

Akinek pedig még így is dolga van, vagy van bátorsága az életünkben maradni, azt becsüljük meg és tanuljunk mi is szeretettel arról, hogy a kompromisszum nem jelent önfeladást, csak azt, hogy magam mellett meghallom a másik embert is és szeretem annyira, hogy feladjam magamból érte azt, ami magamban nem visz előre már.
A kompromisszum nem negatív dolog, az önfeladás igen.

Ebben, a két Telihold közti időszakban tanultuk a kettő közt a különbséget.

Sok szeretettel,
Szelényi Eszter