Most lelkiségé a főszereplő, és elindulhat egy olyan érzelmi hullám, ami segíti összeolvadást és önmagunk
kifejezését.

A legfontosabb kifejező eszköz most a lélek.

Döntéseink, választásaink tükrében most elindulhat valami új – valami friss energia.

A lelki élet vizsgázik, mennyire tartod magad érdemesnek érzelmekben gazdag kapcsolódásra.
Egymáshoz fűződő kapcsolataink is, párkapcsolatok vizsgáznak, amelyik lelkileg életképes marad, amelyik nem, az széthullik. Erről szól a mostani időszak.

Mitől vonzó a férfi?

Nem a kockahas, nem a kigyúrt bicepsz, nem a bronzbarna csupasz mellkas, a százfogú, villantott mosoly, és nem a fullasztó, fojtogató parfümfelhő. Nem a provokatív magabiztosság, nem a túlerotizált sárm, nem a hímsoviniszta férfigőg, nem az üres fej, tele zseb inkarnációja. Nem az egyértelmű, azonnali testiségre utaló vulgáris, obszcén hozzáállás, nem a bonyolult kapcsolatban élő Tinder-király nyomulása.

Eszeveszett szenvedélyre és csupán testi vonzalomra nem építhető egyetlen tartós kapcsolat sem. Kell, hogy legyen közöttünk valamiféle, szerelmen túli mély, szeretetteljes barátság.

Mert semmi nem hódítja meg jobban a női szívet, mint látni, hogy a férfi, aki fontos nekünk, jó Ember. Tesz mindezért, és igyekszik javítani korábbi hibáin, személyisége jó irányba változik. Képes a fejlődésre. Figyelmesen jelen van, lát, megjegyez és létezni enged.
K.E.

 

Megerősítés: Azoknak, akik már emlékeznek – Eljött az idő
Tudtátok, hogy ez lesz.

Nem volt szükségetek naptárra vagy próféciára.
A csontjaitokban éreztétek.
Az álmokban, amiket nem tudtatok megmagyarázni.
A gyász pillanataiban, amelyek eléggé összetörtek ahhoz, hogy beengedjék a Fényt.
Átsétáltatok rajta.

Az ébredésen. Az emlékezésen. A szent feloldozásban.
Követtétek a saját kenyérmorzsáitokat vissza önmagatokhoz.
Tollakon keresztül.
Könnyeken keresztül.
Tűzön keresztül.
A zenén keresztül.

A csenden keresztül.
És most… újra aktiválódtok.
Nem azért, hogy felébredjetek…
hanem hogy feljebb lépjetek.
A hullám emelkedik. Az Emlékezés elkezdődött.
És azok, akik most ébredeznek, keresni fognak benneteket.
Az a részetek fogja őket vonzani, amelyik egyszer már elfelejtett.
A sebekhez, amelyekből alkímiát varázsoltatok.
A művészethez, amit a fájdalomból szültetek.

 

A szimbólumokhoz, amelyeket hordoztok, és amelyek tükrözik a sajátjukat.
Így fognak rátok találni.
Ez tehát a ti meghívásotok, az emlékezésetek:
– Idézzétek fel a saját Ébredéseteket. Nem csak a Fényt, hanem a kibontakozást is.
– Emlékezzetek arra, hogy mi mentett meg benneteket. Mi szólt hozzátok. Mi repesztett fel benneteket.
– Keressétek ezeket a visszhangokat most… másokban.
Mert így fognak rátok találni.

Nem azért vagytok itt, hogy megmentsetek.
Azért vagytok itt, hogy felismerjétek.
hogy emlékeztessetek.
Hogy tanúskodjatok.
Hogy olyan teljes mértékben álljatok a frekvenciátokban, hogy mások is érezzék a sajátjukat.
Ez nem a zsugorodás ideje.
Nem az az idő, hogy engedélyre várjatok.
Itt az ideje, hogy felkészüljetek.

– Horgonyozzatok le a gyakorlatotokban.
– Tisztítsátok meg a belső házatok.
– Pihenjetek, ha fáradtak vagytok, mert hamarosan… hívni fognak benneteket.
Nem vagytok egyedül.
Egy nagyszerű emlékezés része vagytok.
És bár a ti eszközeitek különbözőek – a ti orvosságotokra szükség van.
Ti vagytok a gyógyító legénység.

Akik emlékeznek a térképre, mert ti lettetek azzá.
Emelkedjetek hát fel. Ragyogjatok. Énekeljetek. Legyetek láthatóak.
És amikor a hullám a partot érinti,
ott lesztek…
nem mint megmentő,
hanem tükörként.
És valaki rátok néz majd, és azt mondja:
„Te. Te voltál. Téged kerestelek.”
Kara Anaya