És láncolhatod, börtönözheted, akarhatod, kényszerítheted, megköthetetlen… Megy, mert nem a tiéd… Megy, mert valaki másé…

De ez visszafelé is igaz… Akivel a sors valamiért összerendezte időlegesen, pillanatokra utad, az pont ennyi lesz, villanás és mentek tovább, mert nem egy a táncotok…

És a másik szerethet akármennyire, nem tud sokáig egy helyben tartani…
Aki viszont a tiéd, őt nem tudod elrontani, elüldözni, nincs semmi amivel elrémíthetnéd, eltéríthetnéd, mert hozzád tartozik… Lehettek bárhol, bárkivel, de a végső, az utolsó keringő senki másnak nincs fenntartva… Ő a tiéd, és Te az övé vagy… Visszatértek egymáshoz, mert a lelkeitek felismerik egymást újra, és megint, amíg fel nem oldódnak egymásban… A test csak egy puha, időleges burok a léleknek… Ha két lélek összekapcsolódott, összefonódott, nincs semmi és senki, aki megállíthatná e folyamatot…

Honnan ismered fel? Valahogy érzed, hogy ő más valamiért… Azt is érzed, hogy Te más vagy miatta…
És amikor együtt vagytok, leírhatatlan…
Az idő is másképp telik… Olyan energia, olyan összhang van az első perctől, ami egyedülálló… Kívülről nyugodt, de mélyen elementális erővel mindent földig romboló és újra építő kapcsolat… Olyan mélyre képes jutni, ami veszélyes lehetne, ha nem gyógyítani akarna és helyre hozni… Sebeket forraszt össze, múltbéli fájdalmakat segít feldolgozni, eltörölni, félelmeket oszlat el… Rövid idő alatt olyan minőségű változást hoz, szó szerint regenerál, amire senki más nem képes…

Ezt keressétek, akivel valóban békére lel a lelketek… Akivel a legkevesebb is a legtöbb… Aki mellett másra, semmire ami világi, ami külsőség nem vágytok… Amikor semmilyen hiány és akarás nem marad bennetek… Ritka, hogy valakivel a semmi is gyönyörű legyen…

(Tímea Vég)

Megerősítés: Angyalok vagyunk

Az élet egy csoda, egy nagy dobbanás benne mennyi, de mennyi megéléssel, történéssel, lehetőséggel. Már a fizikai síkon is, ezen a kis Földbolygón, ebben a kis Naprendszerben, ahol élünk, de tágabban is, a galaxisunkban, és még tágabban kint, a létezés nagy óceánjában. Vannak kihívások, vannak „nehézségek”, vannak félelmek, vannak hibák, de alapjában véve az egész egy nagy ölelés. A nap végén, egy-egy esemény végén, mikor átgondoltuk, majd egyszer az élet végén mindig rájövünk, hogy igen, csodás dolog élni mindezekkel az élményekkel benne.

Ma, 2025. március 27-én erre érezhetünk rá. Vénusz ugyanis visszatér a születés pontjára (kos nulla), de most a kos jegyéből vissza a halak jegye felé. Már az, hogy újra elmélyül a láthatóból a láthatatlanba meghozza ezt a megélést, de ahogy átlép a halak jegyébe azonnal egyesül Neptunusszal is, a lélek nagy óceánjának energiájával, ezáltal lesz ez egy igazi elmélyülés és átélés.

Már a halak jegyében lévő együttállásuk miatt egy csodanap a mai, de azáltal, hogy a tudatosból lépünk vissza a lélek mélyére, azt is felismerhetjük ma, hogy valójában angyalok vagyunk, létenergiák, akik áramlunk, most ebben a földi testben megnyilvánulva, de valójában angyalok vagyunk, jóságosak, teljesek, szépségesek, kedvesek, magas rezgéssel rendelkezünk és magas tudatossággal, ezáltal életünk tökéletes a maga tökéletlenségében, hiszen mi, angyalok építjük, éljük, és mi teljesek vagyunk, hiszen angyalok vagyunk.

Azt hiszem, aki erre ráérez ma nagyon máshogy látja majd innentől önmagát, a környezetét, az életet, úgy egyáltalán mindent. Merülj el benne amennyire tudsz, elég lehet, hogy csak nézed a világodat, és átérzed, belerezegsz.

Tóth Gabriella Csillagtenger