Mágikus személy vagy, aki képes megnyilvánítani tiszta szándékait a valóságban.

Rhiannon üzenete:

Erőm nagy része az állatokkal és a természettel kialakított kapcsolatomból származik.

 

Ha túl sok ideje vagy már a négy fal között, már azzal is visszaszerezheted személyes erődet, ha csak kilépsz a szabadba. Ez az egyszerű rengeteg jót tehet alvó, mágikus, spirituális természeted felébresztésével kapcsolatban.

Engedd meg a Nap, a hold és a csillagok fényének, hogy megmozgassa ősi emlékeidet, amelyek talán alszanak. Idézd föl mágikus képességeid idejét, s használd ezeket az egész bolygó érdekében. Folytasd a küldetést, amely a régi idők vezetőinek hibájából szakadt félbe. Emeld fel spirituális karodat, és rohanj ki az éjszakába, hogy egytől egyik mindent felébressz a mágia, azaz maga az élet számára.

 

Ez olyan küldetés, amelyet muszáj teljesíteni, és te vagy az egyetlen, aki segíthet nekünk ebben.

A kártya különféle jelentései:

Higgy benne tiszta szívvel, hogy álmaid valóra vállnak! * Hozz egyértelmű döntést! * Fektess energiát, álmaid valóra váltásába. * Tudd, hogy megérdemled a jót! * Ha te győzöl, azzal mások is nyernek. *Összpontosítsd gondolataidat vágyaid tárgyára, és tartsd őket távol a félelemtől.

Ennek a walesi holdistennőnek a neve “nagy királynőt” jelent, mivel fontos feladatokat lát el, például ő a költők, a művészek és a királyi hatalom múzsája. Szívesen viszi át a lelkeket megbízható fehér lován a Földről az élet utáni síkra, segítve alkalmazkodásukat az élet és halál közötti átmenethez. Fordulj hozzá segítségért a megnyilvánítás, a spirituális kommunikáció, az átmenetek és a művészi ihlet ügyeiben.

Egy férfi meg a kutyája sétálnak egy úton.

A férfi élvezi a tájat, amikor ráébred, Ő már halott…

Emlékezett arra, amikor haldoklott, és akkor hirtelen az is beugrott neki, hogy a mellette sétáló kutyus is évek óta halott volt.

Azon kezdett el gondolkozni, vajon hova viszi őket az út, amin sétálgatnak. Egy idő után elértek egy magas, fehér falhoz. Drága márványnak tűnt. Hosszú sétány vezetett fel a domb tetejére, ahol egy magas boltív húzódott, ragyogva a napsütésben.
Amikor elsétáltak a boltívig, akkor látták a hatalmas és lenyűgöző kaput, az oda vezető út pedig mintha aranyból lett volna. Elindultak a kutyával, és ahogy közelebb értek, észrevettek egy asztalt az egyik oldalon, ami mögött egy ember ült.

Amikor még közelebb értek, megszólalt:

 

– Elnézést, megmondaná, hogy hol vagyunk, kérem?
– Ez a Mennyország, uram! – válaszolt az ember.
– Remek!
– Kérhetnénk egy kis vizet? – kérdezte.
– Természetesen, uram. Jöjjön csak be és azonnal hozatok egy pohár jeges vizet Önnek – invitálta be az ember, és a kapu elkezdett megnyílni.
– Bejöhet a barátom is? – kérdezte a kutyusára mutatva.
– Sajnálom, uram, de állatokat nem engedhetek be.

Az utazó gondolkodott egy pillanatig, majd megfordult és visszament az útra a kutyussal együtt, hogy akkor inkább folytatja útját. Újabb hosszú séta és újabb magas domb után elérkeztek egy földútra, ami egy farm kapujához vezetett. Ez a kapu úgy nézett ki, mint amit soha sem zárnak be. Kerítés sem volt.
Ahogy közeledtek a kapuhoz, észrevettek egy fának támaszkodó embert, aki épp olvasott.
– Elnézést, uram, kérhetnénk egy kis vizet? – kérdezte.
– Persze, ott egy kút, jöjjenek be – érkezett a válasz.
– A barátom is bejöhet? – kérdezte az utazó, a kutyusra mutatva.

– Van egy tálka a kút mellett – bólintott az idegen.
Beléptek mindketten és megtalálták az öreg kutat és a tálat. Az utazó megtöltötte vízzel, hosszan ivott, újra töltött és letette a kutya elé. Amikor mindketten eleget ittak, visszasétáltak a férfihoz a fa mellé.
– Mi ez a hely? – kérdezte az utazó.
– Ez a Mennyország – válaszolt a férfi.

– Ez furcsa, egy fickó lentebb ugyanezt mondta.
– Úgy érti az arany út a márvány kapukkal? Neeem. Az a pokol.
– Nem bosszantja, hogy így megtévesztik az embereket?

– Dehogy. Örülünk neki, hogy előre kiszűrik az olyanokat, akik hátra hagynák a legjobb barátjukat.”
Kedves írás.. igaz nálunk a kutyák isznak előbb

Megerősítő áldás: Szeretsz engem?” – kérdezte Alice.
„Nem, nem szeretlek!” – felelte a Fehér Nyúl.

Alice elkomorodott, és összekulcsolta a kezeit, ahogyan mindig, amikor megbántva érezte magát.

„Látod?” – folytatta a Fehér Nyúl.
„Most elkezded majd kérdezgetni magadtól, hogy miért vagy ilyen tökéletlen, és mit tettél rosszul, hogy még egy kicsit sem tudlak szeretni.

Tudod, éppen ezért nem tudlak szeretni.

Alice, nem fognak mindig szeretni. Lesznek napok, amikor mások fáradtak és kiábrándultak lesznek, a gondolataik máshol járnak, és meg fognak bántani.

Mert az emberek ilyenek – valahogy mindig sikerül megbántaniuk egymást, akár figyelmetlenségből, akár félreértésből, akár a saját belső vívódásaik miatt.

Ha nem szereted magad, legalább egy kicsit, ha nem építesz önszeretetből és boldogságból egy páncélt a szíved köré, akkor mások apró sértései halálos sebekké válnak, és el fognak pusztítani.

Amikor először megláttalak, tettem egy fogadalmat magamnak: »Elkerülöm, hogy szeresselek, amíg meg nem tanulod szeretni önmagad.«”