Atlantisz Angyalok üzenetei: Gyógyulás és felszabadulás ünnepe.

 

Bocsáss meg magadnak azért, hogy a sérüléseid miatt másokban önmagadat bántottad, másokban önmagad fölött ítélkeztél.
Hogy nem vetted ezt észre.

Nem tudtad, hogy csak azt vetítetted ki másokra, ami benned van.

 

Hogy minden támadás valójában öntámadás volt. Ami csak növelte a sebzettséget …mélyítette a sérüléseket.
Bocsásd meg, hogy a benned lévő rettegés miatt ellenségnek láttad a gyógyítódat. Hogy azzal próbáltál erőhőz jutni, hogy hibát kerestél a világban. Hogy megvetetted, megszégyenítetted azt, akiben te magad tükröződtél.
És hogy mindezzel csupán önmagadat próbáltad védeni a szenvedéstől…

 

 

A szembesüléstől, melyről azt gondoltad, hogy elpusztít… Nem tudtad, hogy egyetlen igaz megmentőd: az őszinteség önmagaddal szemben.

Nem tudtad, hogy a sebezhetőséged nem méreg, hanem gyógyír.
Hogy az általad teremtett káprázatvilág a megbetegítőd,
nem a Valóság, amely elől mindeddig menekültél.
Hogy gyógyulásod és szabadulásod kulcsa benned rejlik.
Abban, hogy azt lásd a világ által Neked mutatott tükörben, amit az valójában mutatni akar.
Hogy valójában minden és mindenki érted van, hogy valójában minden arra vár, hogy ne támadd, hanem tiszteld és ünnepeld benne önmagad.
Hogy istenségedhez méltón élj, békében minden aspektusoddal, és ezáltal szabadon.

Január végén újra előre indul az Uránusz, és újra átvonul a Meduza Gorgó, avagy az Algol csillag alatt, rámutatva a rémségeinknek gondolt minőségeinkre, amelyek valójában az önfelszabadításunk kulcsát rejtik.
Ezt a folyamatot segíti a tavaly szeptemberben Dévai Varga Istvánnal közösen készített vezetett meditációnk,
“Szabadság Ösvénye” címmel.

Akinek megvan, érdemes újra meghallgatni a következő napokban,
és a következő hetekben, hónapokban is jó eszközként szolgálhat a félelmek szabadsággá alakításának folyamatában.
Akinek nincs meg és szeretné meghallgatni kérheti hozzászólásban vagy privát üzenetben. Van egy ajánlott hozzájárulás hozzá, mely opcionális. Aki szeretné elküldjük a részleteket.
Botos Orsolya

 

Határok húzása nélkül nincs tartós felszabadulás

Megfelelésre és megalkuvásra vagyunk programozva, a családrendszerünkben ill. a társadalmi rendszerekben is ehhez vagyunk hozzászoktatva, nem véletlen, hogy sokunknak olyan nehezen megy a határaink meghúzása és megtartása.
Aki ahhoz van hozzászokva, arra van “idomítva”, arra van nevelve, programozva, hogy mindig mások szükségleteit helyezze előtérbe, másokat szolgáljon akkor is, amikor ő szinte már elfogy, mások rendelkezésére álljon akkor is, amikor számára már terhes, mások érdekeit helyezze előtérbe akkor is, ha az övé sérül stb., először bűntudatot fog érezni, amikor elkezdi meghúzni a határait, sőt az is lehet, hogy ilyenkor elkezdik zsarolni, manipulálni, csenddel verni, esetleg hátat fordítanak neki. Ugyanis ahhoz szoktattuk magunkat és másokat is, hogy mások szükségletei fontosabbak, mint a sajátunk.
Ezt az ún. átmeneti időszakot kell kibírni és nem visszaesni a kezdeti állapotba akkor sem, ha erre kapcsolatok mennek rá.

 

Első helyen a saját szükségleteink vannak, ennek felismeréséhez és megvalósításához egészséges önértékelés és önszeretet szükséges. Akkor tudok másoknak is adni, ha én jól vagyok és abból tudok adni, amivel rendelkezem. Akkor tudnak a kapcsolatok mindkét fél számára egészségesen és értékállón működni, ha a felek között működnek már ezek a határok.
Tartsd tiszteletben a saját határaidat, hogy másokét is tiszteletben tudd tartani.
SzB