Mérleg holddal indul a hét, ami levegős minőséget mutat, Vénusz uralma alatt áll.

Ami segíti a kisebb utazásokat, a szerelmet, és helyet ad a kalandoknak is.

Ez könnyedséget ad a hétnek, majd 25-én már a mélyebb, lelkis skorpió hold kerül előtérbe. Amit a Mars bolygó ural.

Mit is jelent ez? A Mars, aktív, energikus erőt jelent, ami tetterővel is párhuzamos.
Pénteken estig a lelkünk legmélye kerül megméretésre, ami azt jelenti: most felül tudsz emelkedni a problémákon, ami segíti a lelki békéd megteremtését.
Péntek estétől a Nyilas kerül előtérbe, ami tüzes, szenvedélyes energiát kölcsönöz a holdnak, a megérzéseknek, és az érzéseinknek.

A lélek akkor érzi jól magát, ha szabad, és könnyed, nem terhelt, és nem egy szenvedő élethelyzetet generál.
Az érzelmek akkor könnyedek, ha van az életben, utazás, kaland, és szerelem, amit a szenvedély ural.

Összességében, pont az ünnepek közepén, lélek legmélye kerül megméretésre, amikor skorpióban lesz a hold teljes, ami azt jelenti, érzelmeink kerülnek górcső alá, és kerülnek egyben megméretésre is. Legyen az munkahelyi, rokoni, vagy baráti kapcsolódás, esetleg magánéleti szál….

 

Most mind-mind erőpróbán esik át, ami azt jelenti, beavatásban lehet részed, ami érinti az emberi kapcsolataidat is. Segít eldönteni a kérdéses helyzeteket.

 

 

Mindenki okkal érkezik az életedbe.

 

 

Lesz, aki csalódást tartogat majd, ami által erősebbé válsz, és lesz, aki a hited adja majd vissza. Lesz, aki átsegít egy nehezebb szakaszon és lesz olyan, aki majd akadályt épít neked, hogy átléphesd azt. Lesz, aki az érintésével épít számodra reményt egy szebb holnaphoz, és lesz olyan is, aki majd csendben átölel és Te szavak nélkül is tudni fogod, merre menj tovább. Okkal vannak melletted, és ha végeztek, ha átadtak mindent, ami neked szólt, majd mennek tovább az úton.

 

Ne sirasd hát őket, adj hálát, hiszen voltak, érthetted őket, minden ami történt, megtörténhetett. Légy hálás, hogy lehettek, hogy Te lehettél, hogy többé válhattál, erősebbé, néha sebekkel, öleléssel és áldással, de mindig több lettél. Velük és általuk, azokkal, akik melléd rendeltettek a hosszú úton

Egy barátságban, egy szerelemben, de még egy házasságban is az az út a döntő, amit együtt teszünk meg, és ennek az “együttnek” akkor van vége, ha látjuk, hogy méltatlan hozzánk! Ha lehúz.

Ez nem érzelmi kérdés. Nem is valamiféle morális megfontolás.
Ez sorskérdés.

Egy fuldoklóval is sokáig lehet küszködni, de ha látom, hogy nem én emelem, hanem Ő húz le engem, el kell engedni! Hiába “szeretem”. Ezt a szót azért tettem idézőjelbe, mert lehet, hogy valaha az volt, de ma már inkább sajnálat, szánalom.

Mert mindent odaadhatok érted.
Az örömömet, az időmet, a pénzemet, a büszkeségemet.
Sokat szenvedhetek miattad.
Egyet nem adhatok oda: az Önérzetemet, a Méltóságomat. Az csakis az enyém, az én útravalóm, és az kell, egészen az Út végéig!

Angyalkártya az ünnepekre: Egy férfi, aki szeret téged…

Egy férfi, aki szeret, tisztel téged

Egy férfi, aki tisztel, sosem hoz kínos helyzetbe, nem tesz ki gúnyolódásnak és nem aláz meg.

Egy férfi, aki szeret, nem tesz olyat, ami neked nem tetszik, tudja és érzi, mit kellene és mit nem tennie, anélkül, hogy korlátokat szabna neki.

Egy férfi aki szeret nem hasonlít más emberekhez.

Aki szeret nem hazudik neked és nem titkol el előled semmit.

Az a férfi, aki szeret, nem a hibáidra mutat, hanem a tulajdonságaidra.

Egy férfi, aki szeret, téged helyez előtérbe, és nem érezteti veled, hogy figyelmen kívül hagynak, elhagynak, elfelejtenek.

Egy férfinak aki szeret mindene megvan ha te vagy neki és ne érdekeljen más.

Az a férfi, aki szeret, nem kínoz, nem ad okot nyugtalanságra, kételyre és bizonytalanságra.

Aki szeret, nem vesztegeti az idődet, és nem kényszerít arra, hogy várj rá.

Aki szeret téged, nem visel maszkot körülötted.

Egy férfi, aki szeret, nem fél kimutatni a szeretetét.

Egy férfi, aki szeret, csak a boldogságtól sírsz! ”

Ripost 2017

 

 

Megerősítés:
Ülj ide mellém, fogd meg a kezem,
Hagyd, hogy behunyva maradjon szemem.

Nem kérdezek, és most te se beszélj,
Hallgasd, ahogy a csend nekünk mesél.

A hétköznapok kínjai után,
Legyen szép ünnep ez a délután.
Nem kell ígéret, nagy fogadkozás,
Csak ez a csendes, néma kézfogás.

Úgy menj el majd, hogy észre ne vegyem,
Milyen gyorsan múlt az én ünnepem.
Valóság volt? Lehet, álom csupán,
Hogy a miénk volt egy egész délután.

-Jókai Mór – Csak egy délután

Egy falatnyi remény

A hó szelíden hullott az éjszaka csendjében, a fagyos szél finoman csípte Jackson arcát. A férfi egy kihalt utcasarkon, egy omladozó fal tövében gubbasztott. A fák ágai nehezen tartották el a rájuk rakódott súlyt, és a házak ablakain keresztül meleg fények pislákoltak, mintha csak a boldog idők emlékei akarnának beszűrődni az éjszakába. Csak a szeme volt élő; a teste, a lelke, a reménye már régóta megdermedt. Fázott és éhes volt. Egy száraz kenyérdarab volt minden vagyona – és még az sem sokáig marad nála.

– Szép kis karácsony, ugye? – mormolta az éjszakának, miközben ujjai közé szorította a kenyérhéjat. A fejében emlékek cikáztak: a felesége mosolya, a kandalló melege és az ünnepi asztal ínycsiklandó illata. Egy másik élet volt az, egy másik világ.

Ekkor léptek zaja törte meg a csendet. Lassan, félénken egy ázott kutya közeledett. A bundája piszkos volt, a teste reszketett, és a szemei ugyanazt a magányt tükrözték, amit Jackson érezett. A kutya apró lehelete, mint fehér füstcsíkok, felhőket alkotott a hideg levegőben.

– Hé, te is a rövidebbet húztad, ugye? – szólalt meg Jackson, és egy halk sóhajjal letört egy darabot a kenyérből. – Na, gyere, együnk együtt!

A kutya habozott, de az éhség erősebb volt a félelménél. Óvatosan odasomfordált, és mohón bekapta a falatot.

– Hát, te sem vagy válogatós – mosolygott keserűen Jackson, és letette maga mellé a maradékot. – Ne félj, nincs sok, de megosztom.

A kutya leült mellé, és csendben nyammogott. Jackson elővett egy kopott műanyag flakont, amiben néhány korty víz lötyögött.

– Tessék, barátom, idd ezt meg. Nekem már úgyis mindegy.

Ahogy a kutya befejezte, kíváncsian felnézett rá, majd orrával gyengéden megbökte a férfi kezét. Jackson a kutya fejére tette a kezét, és megsimogatta. Az érintés valamit felébresztett benne, amit azt hitte, már régen elveszített. Az emlékek fájdalma helyett most valami más kezdett el formálódni a szívében. Talán valami, amit az év minden napján hiányolt.

– Tudod, nem hittem volna, hogy valaha még lesz társaságom. Hogy lesz valaki, akiért érdemes továbbmenni.

A kutya meleg teste mellett Jackson már nem fázott annyira. A magány sötétje is halványodni kezdett. A férfi felnézett az égre, és bár semmi nem változott körülötte, úgy érezte, valami mégis változott benne. A karácsony éjszakáján, a hideg levegőben egy apró szikra kezdett el pislákolni.

– Talán mégsem olyan rossz ez a karácsony – suttogta, miközben a kutya hozzá bújt. – Ha mást nem is, de a szeretetet nem vehetik el tőlem. Ez maradt nekem. És neked is adok belőle.

A hó lassan beborította őket, de ők ketten nem mozdultak. Ott, a hideg éjszaka közepén, Jackson szívében ismét pislákolni kezdett a melegség, amit a szeretet és az együttérzés táplált.

Aurora Amelia Joplin /novella/