És vannak szavak…melyek bezárnak, elnehezítenek…amelyektől elmegy az erő…

Most a Merkúr újra az Antaresnél jár, a Skorpió szívénél.

Érdemes megfigyelnünk, hogy szavainkkal, gondolatainkkal mit táplálunk, minek adunk energiát.
A Szív-ből való megszólalásnak van ideje. Tapasztalhatjuk, hogy úgy és akkor van értelme megszólalni, ha szavainkkal emelni tudjuk a tér rezgését, ha igazán őszintén, a szívünk mélyéről tudunk megszólalni…legyen a téma bármi…vidám vagy szomorú, kellemes vagy kellemetlen…kedves vagy kíméletlen… Mindegy… Ha a szív teréből fakad és a szeretetet szolgálja mindenképpen gyógyító.

 

Ha viszont csupán egy újra és újra lejátszott lemez akarna újra figyelmet követelni a bejáratott séma szerint,
amiről mélyen belül pontosan tudjuk, hogy nem visz sehová…azt inkább egy nagyvonalú legyintéssel engedjük el…
Azokat a szavakat, gondolatokat engedjük útjára, ami az itt és most terében születik meg és a szívünk szent teréből fakad. Ha az általunk megszólaló hang valóban azt jutattja kifejezésre, ami bennünk itt és most a leginkább igaz és emberi.

 

Amitől szabadul a lélek
bennem is…benned is…
Botos Orsolya

Megerősítés:

Kun Magdolna: Hiányzik valaki
Lassan itt a Karácsony,
gyertyát gyújtunk szépen,
s vacsorához ülünk
meghitt békességben.

 

Arcunkról is eltűnnek majd
a könnyek nyomai,
akkor is, ha tudjuk, hiányzik valaki.
Valaki, aki nem ül többé közénk,
nem mosolyog ránk,
s aki nem tölti be melegséggel
a meghitt kis szobát.
Lassan itt lesznek az ünnepek,
s mi arra gondolunk,
addig a jó nékünk, míg egymásé vagyunk.

Amíg átölelnek minket, mikor marcangolva fáj
a szívünket tépdeső keserű hiány.
Lassan itt lesznek az ünnepek,
s mi mind jól tudjuk már,
hogy vannak, kik ott fentről nézik,
hogyan ég lent csonkjaira
pár viaszgyertyaszál.

 

Ha már nem lehetnek velünk,
kiket nagyon szerettünk,
gondoljunk reájuk, hogy emlékezhessünk
azon napokra és boldog évekre,
melyek szíveinkben vannak
mélyen elrejtve.