Van valami különleges a karácsonyban. Nem pusztán az ajándékok, a gyertyafény vagy a szívet melengető dallamok teszik ezt az ünnepet varázslatossá, hanem az a finom, szinte észrevétlen erő, ami ilyenkor képes meglágyítani még a legkeményebb szíveket is.

 

Karácsonykor mintha valami mélyebb, időtlenebb rétegbe süllyednénk vissza: oda, ahol a lélek magára talál, és újra felismeri, mi az igazán fontos.

Az élet, ha nem figyelünk rá, hajlamos eltávolítani minket egymástól.

 

De karácsony más. Karácsony az az időszak, amikor az élet, mint egy bölcs tanító, óvatosan megkocogtatja a vállunkat, és azt mondja:

“Nézd meg újra. Gondold át. Talán nem olyan fontos az a régi sérelem, mint hitted.”

 

Ez az ünnep arra tanít, hogy minden kapcsolatban van valami, ami örök. Talán épp egy közös emlék, egy nevetés, egy gyerekkori kaland, egy elkapott pillanat, ami már nem is fáj, csak mosolyt csal az arcunkra. Karácsonykor ezek a rejtett kincsek halkan életre kelnek, és megmutatják, hogy a kapcsolataink, ha igazán mélyek, soha nem vesznek el.

Ilyenkor érdemes megállni, és feltenni magunknak a kérdést: vajon mitől félek? Miért nem merem felhívni azt a barátot, azt a testvért, azt az egykori kedvest, akivel évek óta nem beszéltem? Mi az, ami visszatart? És vajon megéri? Mert az élet rövid. És a szeretet, amit ma visszatartunk, holnapra talán már nem találja meg az útját.

A karácsony csodája éppen abban rejlik, hogy ez az ünnep nem csak a jelennek szól. A karácsony a múltra is emlékeztet, és arra ösztönöz, hogy a jövő felé forduljunk. Ha ma megteszel egy lépést valaki felé, akit régóta elengedtél, azzal nem csak őt, hanem magadat is felszabadítod. Az első szó talán nehéz lesz. Talán remegő kézzel tárcsázod a számot, talán félve küldesz el egy üzenetet. De hidd el, megéri.

Mert a karácsony nem a tökéletes fa vagy a legszebb ajándékok ünnepe. A karácsony az új esély ünnepe. Esély arra, hogy helyrehozzuk, ami elromlott. Hogy megszabaduljunk a harag, a sértettség, a büszkeség bilincseitől. Esély arra, hogy megértsük: minden kapcsolatban van valami, ami csak ránk tartozik, és ami nélkül kevesebbek vagyunk.

Ülj le egy csendes sarokban, gyújts meg egy gyertyát, és gondolj azokra, akiket valaha szerettél.

 

Kérdezd meg magadtól: mi az, ami még mindig ott van a szívedben? És ha érzed, hogy van valami, amiért megéri, ne félj cselekedni. A karácsony ajándéka nem a tárgyakban rejlik, hanem abban a felismerésben, hogy mindig van idő újrakezdeni.

Az élet, kedves barátom, nem a tökéletességről szól. Hanem arról, hogy képesek vagyunk meglátni a szépséget a törékenységben, és bátorságot merítünk ahhoz, hogy újra és újra megpróbáljuk. Karácsonykor a lélek megszületik. És nincs szebb ajándék, mint amikor ezt a születést egy rég elveszett kapcsolatban is megélhetjük.

Fogadd el az ünnep hívását, és lépj. A szeretet mindig visszatalál hozzád.

Jegyzet és forrás EnigmaZoli

Megerősítés: NINCS HALÁL.

 

És nincsenek HALOTTAINK. Mindenki él, csak nem itt, hanem ott. Tovább ment. Átköltözött. Akit szeretsz, az VAN. Szándékosan nem azt mondom, hogy akit „szerettél” – mert a szeretet nem múlik el soha.

 

 

Gondolj rá, idézd meg magadban a lényét – s ő is azt teszi majd, mert ha valóban szeretitek egymást, összeköt benneteket az Aranyfonál.
Csak arra kérlek, ha anyádat, apádat, vagy nagyszüleidet idézed meg, ne öregemberként gondolj rájuk, mert nem azok!

 

A lélek világában nincs elmúlás, így öregség sincs. Fiatalok ők. Ahogy lelked mélyén te is fiatal vagy. Akkor is, ha a tükör nem ezt mutatja. A rózsa csak a kibomlott Rózsa – a hervadó már nem az.

 

Halottak napja nincs, csak Szeretet napja van, amikor a földön élők az eltávozottakra, az eltávozottak pedig ránk, földön élőkre gondolnak. És azt gondolják rólunk: „Szegénykék, nekik még nagyon nehéz!”…

Kedvesem! Közöttünk vannak! Csak ez az ostoba, mai, beszűkült ‘racionális’ kor hiszi, hogy a halállal minden megszűnik. Nem igaz! A lélek végtelen úton jár, s a halállal nem hal meg. Él, csak nem abban a komor érzékvilágban, ahol még te élsz. (…) Az igazi szeretet nem múlik el soha.

 

„ Az arcunk megváltozik, a világunk megváltozik, csak a szeretet nem, mert az örök.
Müller Péter