Vénusz a Vízöntő múltba ömlő vizének csillagai alatt alkot emelő kapcsolódást a Jupiterrel, aki Nimród lábánál jár az Eridanus folyó kezedetén, és akinek már a Szaturnusszal is egyre erősödik a teremtő kapcsolódása.
A múlt tisztítás által válik szabaddá a kapcsolódásunk önmagunkhoz…és másokhoz…
És ez nem mindig a hagyományos minták mentén történik…sőt… Ahhoz, hogy a belső igazságunkat követhessük néha szembe kell mennünk a szokásokkal, az elvárásokkal, az elképzelésekkel, mindazzal, ami úgy automatikusan adná magát…ami fele lökne a környezetünk sodrása…
Amiről azt gondolom, hogy “szeretném”…az valójában miből fakad? A belső szabadságom mozdít valami felé vagy valamilyen megmagyarázhatatlan kényszer?
Mennyire vagyok szabad a múltból eredő kötelékektől?
Érdemes megvizsgálnunk, hogy amiben vagyunk az a lelkünk szabad választása vagy egy múltbéli minta következménye. Kiemelkedést hoz vagy benne tart a mókuskerékben?
Ha valamiben nem vagyunk szabadok, de nem akarunk erről tudomást venni, akkor gyakran magyarázzuk valamilyen ideológiával, akár létrehozva a saját ideológiánkat is…ami látszólag megkönnyíti a helyzetünk elfogadását vagy eltereli a figyelmet arról, hogy valójában a saját helyzetünk rabjai vagyunk.
Most jöhetnek ezzel kapcsolatos felismerek is, magasabb szemszögből tekinthetünk rá a bennünket mozgató késztetésekre, tisztíthatjuk a múltból hozott kapcsolódási mintákat, olyan utakon elindulva, ami szembe megy a megtanult igazságainkkal, hitrendszereinkkel, hogy közelebb kerülhessünk a valódi belső Igazságunkhoz.
Hogy együtt mozdulhassunk a bennünk lüktető szabad áramlással, hogy összhangban legyünk az igaz természetünkkel.
Hogy valóban átjárhasson annak a bizsergető érzete, hogy a legjobb helyen vagyunk, a legjobb időben.
Botos Orsolya
Megerősítés: Nincs mit mondanom…
Azoknak, akik nem akarnak hallani.
Azoknak, akik hallanak, de nem akarnak érteni.
Nincs mit mondanom…
Azoknak, akik nem szeretnek.
Azoknak, akik nem úgy szeretnek, ahogy jó nekem.
Nincs mit mondanom…
A felszínesnek, a rosszindulatúnak, a kötözködőnek, a korlátoltnak, a begyöpösödöttnek.
Az ártani akarónak, a hazugnak, az álszentnek, a gyűlölködőnek.
Olyan emberekkel akarok beszèlni, akik hallanak, értenek, megértenek, támogatnak, szeretnek -de legalábbis minden esetben egyenrangúként tisztelnek.
Olyan emberekkel akarok beszélni, akik elfogadók, befogadók, nyitottak a világra és őszinték – legalább önmagukhoz.
Olyan emberekkel akarok beszélni, akik megmaradtak embernek, bármit hozott is az élet…
/Horváth Szilvia/