Amikor egy nőben felébred a szenvedély – szenvedély mondom, és nem szerelem – akkor képes nagyon sok mindent figyelmen kívül hagyni azért, hogy vágya beteljesedjen.

Ennek van jó oldala, és esetleges rossz oldala is lehet.

A szenvedély állapota a nő természetes teremtő, kreatív énjének megnyilvánulása. A testiség energiaközpont csúcstöltöttségében azt jelenti “Akarom”.
Ez az akarás az, ami a nőt teremtésre készteti.

 

A szenvedély fakadhat érzelmi töltetből, de fakadhat csupán szexuális töltetből is.
Az akarás akarásának megtapasztalása nem ritka azoknál a nőknél akiknek az élete azelőtt a teljes lemondásról szólt.
Amikor a nő megtapasztalja, hogy “megtehetem” és ezáltal nemhogy rosszabbá de sokkal jobbá válik, akkor érti csak meg igazán: a férfi és a nő életfeladatai gyakran egészen másak.

A férfiak javarészt az “állati én” megszeliditésén dolgoznak, míg a nők azon, hogy életre hívják, majd pedig életben tartsák magukban a vágyakat, az akarást és a szenvedély érzését.

A női lét gyakran a teljes lemondásról szól a férj, a gyerekek javára. Ezért az a nő, akit nem tisztelnek, szeretnek és magasztalnak fel ezért, szinte belehal a szeretetlenségbe.

A férj nem érti, miért halt ki belőle a szenvedély, ami eleinte ott volt. Így még inkább korbácsolni kezdi, hogy milyen “hasznavehetetlen”, szexuális értelemben.
Ebből a helyzetből a nő általában úgy próbálja kimenekíteni magát, hogy azonnal beleszeret egy férfiba, aki valódi érdeklődéssel, vagy gondoskodással fordul felé.

Ez az “ébresztő” a nő számára. Hiszen nem lehet olyan ronda, hasznavehetetlen és “nőietlen”, ha egy másik férfi képes őt szeretni, vagy legalábbis megkívánni.

 

Az egész helyzet elkerülhető lett volna, a ha “párja” tisztelettel, szeretettel és együttérzéssel fordult volna hozzá.
Ha figyelt volna a “rinyálására”, hogy valami nagyon nincsen rendben.
Ha nem csak a saját érdekeit vette volna figyelembe, nem csak a saját követeléseivel lett volna elfoglalva, nem csak a saját kielégülésére tudott volna gondolni.
Ezért mondom, újra és újra.

 

A férfi azt tanulja, hogyan kell egy nőt szeretni.
A nő pedig azt, hogyan tudja önmagát egyre mélyebben és mélyebben szeretni.
Mert ha a nő szereti önmagát, akkor nem hagyja, hogy “párja” méltatlan helyzetbe sodorja.
És ha a férfi szereti a nőt, akkor nem sodorja méltatlan, megalázó, megsemmisítő helyzetbe.
Mindig légy észnél!

Ha szenvedélyesen élsz, tudod majd, hogy mi az, amit akarsz és mi az, amit nem.
Amit akarsz, a mellett tarts ki.
Amit nem akarsz, azt engedd el.

 

Vedd észre azt is, amit nem akarsz, de ne fókuszáld rá a figyelmed, csak készíts arról mentális jegyzetet.
Amit nem akarsz így a periférián marad és azt erősíted, amire valóban vágysz. (ha be akar kúszni középre az, amit a periférián akarsz tartani, nyugodtan told vissza oda, ahova való).
Forrás: Istennő Vagy

 

A feszültség könnyen válhat függőség tárgyává, még ha ritkán is gondolunk rá így.

Életünk korai szakaszában az agyunk különösen fogékony, a fejlődő idegrendszer szinte szivacsként szívja magába a környezetből érkező ingereket és tapasztalatokat.

Az első évek élményei mélyen meghatározzák, hogy felnőttként mit tartunk megszokottnak és komfortosnak. Amennyiben gyerekkorunkat folyamatos feszültség, bizonytalanság vagy veszekedések jellemezték, később hajlamosak lehetünk ezeket az ismerős érzéseket keresni.