2024. december 1.: Nyilasban teljesedik ki az újhold.

Újhold az Antares csillag fényével.

Egy gyönyörűséges Újholddal köszönt be advent első vasárnapja, a háttérben az Antares csillag fényével.

Mivel az Újhold a Napkelte pillanatában születik, ebben hatalmas ébredő erő van. Nemcsak egy új én születik (Nap-Hold együttállás), hatalmas erővel (Napkelte pillanata) indul útjára abszolút tudatosan saját belső világára, hiszen az Antares csillag vezérli, aki a Nappal és Holddal együtt töri át a horizontot, ezáltal együttesen világítják be az utat.

Ezzel feltárul belső világod, az Antares ugyanis a kapu a két világ között, aki láthatatlan, de pont ez az ő lényege. Ezt a kaput meg kell találni ahhoz, hogy átléphess rajta, ami a kulcs ahhoz, hogy kiszállj a körforgásból. De csak akkor tudod megtalálni, ha már saját magadban megtaláltad az isteni részed. Akkor viszont kinyílik és nincs többet „alvilág”, a két világ összeér és haladhatsz tovább.

 

Ez az Újhold az áttörés pillanatában megmutatja ezt a kaput, feltárul tehát az átjáró és beléphetsz saját belső világodba, nem kell majd keresni, magától kinyílik. Mekkora lehetőség ez.

Emellett ez ennek az adventi ciklusnak a nyitó momentuma is, amivel rátalálsz a belső utadra, amin majd a többi gyertya fénye végig is vezet. Mikor tehát meggyújtod az első gyertyát, a vörös színűt, érezd, lásd, hogy nyílik a belső világod. Lépj át a kapun, hívd Antares angyalát, hogy vezessen. Indulj el belső világodban és élvezd ezt a gyönyörű utazást. Legyen ez egy kis szertartás, engedd át magad ennek a pillanatnak, ha gondolod, akár meditálhatsz is, a lényeg, hogy utazz belül.

 

A következő gyertya által felcsendül majd belső hangod is, aki még tudatosabban vezet tovább. Hatalmas lehetőség ez, mely nagyon ritkán adódik meg.

Az első, a koszorúd bal oldalára helyezett vörös gyertyát advent első vasárnapján magyar idő szerint a Napkelte pillanatában javaslom meggyújtani.

Áldott adventi időszakot és csodálatos felkészülést kívánok a fényszületésre, mely idén valahogy igazán rendkívüli.

Tóth Gabriella Csillagtenger

Megerősítés: Mikulásvirág legendája.

Élt valamikor egy testvérpár, akik nagyon szegények

voltak. Egy kis faluban éltek, és még ételre is alig jutott pénzük. Amikor közeledett a karácsony, a faluban egymást érték a káprázatos mulatságok, fesztiválok és felvonulások.

 

A vidámság önmagában is sok embert vonzott, de volt még ott egy nagy jászol is, melyet a falubeliek állítottak a templomban.

 

 

 

 

 

A gyermekek meglátogatták a jászolban fekvő kis Jézust és ajándékot vittek neki. Maria és Pablo is szeretett volna valamit vinni a kis Jézusnak, de semmi pénzük nem volt ajándékra. Miközben a többi gyermek arról beszélgetett és vitatkozott, hogy vajon melyikük drága ajándéka tetszik majd jobban a kis Jézusnak, Maria és Pablo tudták, hogy nekik nincs pénzük ajándékra, és nincs semmijük, amivel megajándékozhatnák a jászolban fekvő kisdedet. Mégis, ők mindenképpen szerettek volna most az egyszer valami ajándékot adni a kis Jézusnak.

 

Karácsony estéjén Maria és Pablo mindenki másnál korábban ment a templomba. Mivel nem volt semmijük amit ajándékba vihettek volna, ezért az út szélén növő virágokat, növényeket szedték csokorba, hogy azokkal díszítsék fel a bölcsőt. Mialatt a kis Jézus fekvőhelyét díszítgették, megérkezett a többi gyerek is.

 

A gyerekek nagyon kegyetlenek tudnak lenni, mikor a másikat gúnyolják. Maria és Pablo szemében a szégyen és a tehetetlenség könnyei gyülekeztek, mikor hirtelen csoda történt.

Az útszéli gazok ragyogó vörös szirmú, csillagformájú virágokká változtak, melyek olyan szépségesek voltak, hogy mindenki elámult rajtuk. Ekkor mindenki megértette, hogy a szeretet ajándéka volt a legszebb, és a legkedvesebb Jézus szemében. Szebb és kedvesebb, mint a drága, pénzért vett ajándékok. Azóta a Poinsettia virágai lettek a legnépszerűbb karácsonyi díszek szerte a világon.
SZERZŐ: KOMLÓS ATTILA