Ahhoz lelkileg gyógyultak legyünk, előbb érzelmi stabilitást kell szereznünk, ami azt jelenti, tudjunk nyitni mások és magunkkal szemben is őszinték legyünk.

Lelki békéhez az kell, hogy harmóniát teremtsünk, ezt el tudjuk érni, stressz leszorításával, meditációval és különféle relaxációs technikákkal is.

Cél az lenne, hogy kerülj békébe önmagaddal, s, ezáltal a környezeteddel is békébe kerülhetsz. Légy nyitott, tisztítsd meg a csakráidat (torokcsakra), és körülvevő energiaburkot is, ami segíti az áramlást. Az energia és a gondolatok inkább pozitívek legyen, mintsem rossz gondolatok uralják az elmédet.

 

Hiszen ezzel tudsz megteremteni egy szebb, jobb világot magadnak. Ahol már automatikusan kicserélődnek az emberi kapcsolataid is. A negatív béklyóban tartó kapcsolódásoknak helye nincsen, és sokkal inkább átveszi a hatalmat a békés, szeretetteljes, emelő, főként érzelmi összefonódások ezek, legyen az szerelmi vagy munkahelyi kapocs.

A másik nagyon fontos dolog: őszinte, nyílt beszélgetések. Ezzel tudjuk az összeveszéseket és különféle aprócseprő vitákat orvosolni, és helyére tenni.

 

Most minél inkább kommunikálni szeretnél valakivel, annál inkább tisztul a kapcsolódás köztetek. A csenddel verés most nem térül meg, főként szétválasz és elválaszt, olyan lelkeket akik nem tudják megbeszélni az adott konfliktust, így bennük marad, és csak tovább feszíti a feszültséget, és rossz energiákat termel. A megbeszélés kapcsán viszont érzelmileg helyükre kerül sok minden, mint puzzle darabkák, beleilleszkednek a képbe. Kisimulnak a kedélyek, a homlokráncok, egymásra találásra buzdítják a feleket, ami lelki békéhez vezet.

 

Megerősítő áldás: Antoine de Saint-Exupéry –
A kis herceg (részlet)

 

 

– Semmi sem tökéletes – sóhajtott a róka. De aztán visszatért a gondolatára: – Nekem bizony egyhangú az életem. Én tyúkokra vadászom, az emberek meg énrám vadásznak. Egyik tyúk olyan, mint a másik; és egyik ember is olyan, mint a másik. Így aztán meglehetősen unatkozom. De ha megszelídítesz, megfényesednék tőle az életem. Lépések neszét hallanám, amely az összes többi lépés neszétől különböznék.

 

 

A többi lépés arra késztet, hogy a föld alá bújjak. A tiéd, mint valami muzsika, előcsalna a lyukamból. Aztán nézd csak! Látod ott azt a búzatáblát? Én nem eszem kenyeret. Nincs a búzára semmi szükségem. Nekem egy búzatábláról nem jut eszembe semmi.

 

 

Tudod, milyen szomorú ez? De neked olyan szép aranyhajad van. Ha megszelídítesz, milyen nagyszerű lenne! Akkor az aranyos búzáról rád gondolhatnék. És hogy szeretném a búzában a szél susogását…
A róka elhallgatott, és sokáig nézte a kis herceget.

 

 

Légy szíves, szelídíts meg! – mondta.
Kész örömest – mondta a kis herceg -, de nem nagyon érek rá. Barátokat kell találnom, és annyi mindent meg kell ismernem!

 

Az ember csak azt ismeri meg igazán, amit megszelídít – mondta a róka. 

 

 

 

Az emberek nem érnek rá, hogy bármit is megismerjenek. Csupa kész holmit vásárolnak a kereskedőknél. De mivel barátkereskedők nem léteznek, az embereknek nincsenek is barátaik. Ha azt akarod, hogy barátod legyen, szelídíts meg engem.
– Jó, jó, de hogyan? – kérdezte a kis herceg.

 

 

Sok-sok türelem kell hozzá – felelte a róka. – Először leülsz szép, tisztes távolba tőlem, úgy, ott a fűben. Én majd a szemem sarkából nézlek, te pedig nem szólsz semmit.

 

 

A beszéd csak félreértések forrása. De minden áldott nap egy kicsit közelebb ülhetsz…

 

Másnap visszajött a kis herceg.

Jobb lett volna, ha ugyanabban az időben jössz – mondta a róka.

 

Ha például délután négykor érkezel majd, én már háromkor elkezdek örülni. Minél előrébb halad az idő, annál boldogabb leszek. Négykor már tele leszek izgalommal és aggodalommal; fölfedezem, milyen drága kincs a boldogság. De ha csak úgy, akármikor jössz, sosem fogom tudni, hány órára öltöztessem díszbe a szívemet…
(Fordította: Rónay György)