-Nem értelek téged! Azt mondtad szeretsz és mindig velem maradsz az idők végezetéig!

-Igen, ezt ígértem! És így is van! Most is veled vagyok!

-Nem! Te elhagytál engem! Nem érzem, hogy itt lennél!

-Miből gondolod, hogy elhagytalak?
-Nem érzem jól magam! Nagyon nem! Tudod, olyan nagy a nyomás rajtam! A munka, a pénz, a lakás, a kapcsolataim, és az a sok szörnyűség amit hallok a Világból…Minden összejött! Teljesen összeomlok a tehertől!
-Megértelek! Kérdeznék valamit! Hiszel te bennem?
-Igen, hiszek! Imádkozom minden nap reggel és este, olvasom a Bibliát is minden nap fél órát, és néha templomba is elmegyek!

 

-Igen, Szoktalak is hallani, és látni is Téged! Mond, te szoktál engem hallani, és látni?
-Már hogy láthatnálak,és hogy hallhatnálak, hisz ez lehetetlen! Te láthatatlan vagy! Viszont látom a nyomorúságom, látom, hogy megint anyagi problémák gyötörnek, az autó is megint tönkrement, azt a gyönyörű cipőt sem tudtam megvenni magamnak, és ott a kapcsolatom.. Megint faképnél hagytak, pedig imádkoztam Hozzád, hogy ne vedd el tőlem, hogy végre boldog lehessek! Ott az a sok tragédia a világban..
-Igen, tudok ezekről, látom én is! De az a baj, hogy Te is, csak ezeket látod és hallod, így nem csodálkozom, hogy nem hallasz engem!

 

-Ezt hogy érted? Mi mást láthatnék! Ez az élet! Ez az ami körülvesz!
-Nem! Tévedsz! Ez nem az Élet! Én nem ilyet szántam Neked!
-Nem értelek! Beszélj világosabban! Sosem értem mit mondasz! Mindig ezt csinálod! A Bibliából sem értek egy kukkut sem!
-Pedig annyira egyszerű! Csak Te komplikálod túl!

 

-Hogy én???
-Igen,Te! Mert túl akarod értelmezni a szavaim, és erőlködsz! Te akarod irányítani életed minden percét! Precízen megszervezed minden egyes napod! Pontos ideje van a felkelésnek, a munkának, a vásárlásnak, a szórakozásnak, az imának! Nem hagysz engem érvényesülni! Nem szánsz rám időt az életedben! Mindent te akarsz megoldani! Nem figyelsz rám! Folyamatosan a körülötted lévő bajokra figyelsz, így nem csoda, hogy összeomlasz! Csak ilyenkor szólsz hozzám! És persze reggelente vagy este, mikor elmondod az aznapi kéréseidet! Én pedig csak várok rád, szüntelenül!
-Jó! De mégis mire vársz? Hisz itt vagyok! Imádkozok Hozzád! Mégsem hallgatsz meg! Mégsem szólsz hozzám!
-Dehogynem szólok! De téged túlságosan lefogalanak a problémák, a világ dolgai! Mond! Te meghallod, mikor a gyermeked szólít Téged és épp el vagy foglalva?
-Persze! Mindig meghallom, bármit is csináljak éppen!
-Na látod! Én is ugyanígy meghallak Téged! És Amikor a gyermeked játszik, és teljesen belemrül a játékba, ő hallja ha te szólsz neki?
-Ááá! Ne is mond! Sokszor az őrületbe kerget ezzel, mikor már századszor szólok, hogy jöjjön vacsorázni és ő csak játszik tovább!
-Ugye! És mit teszel ilyenkor?
-Háááát! Olykor…. Hangosabban szólok! Vagy odamegyek és elveszem a játékot a kezéből, hogy végre figyeljen már rám!
-Látod, ilyen ez a szülői szerep! Olykor hangosabban kell szólni, olykor ki kell venni a kezéből a dolgokat ami lefoglalja, és olykor hagyni kell elesni a gyermeket, hogy végre figyeljen! Én is így vagyok ezzel! Néha hangosabban figyelmeztetlek, néha hagyom hogy megtörténjenek dolgok, hogy aztán a javadra fordítsam, néha kiveszek a kezedből dolgokat, hogy végre észrevegyél!

 

-Aha! Kezdem érteni! De akkor is! Én nem hagyom, hogy szomorkodjon a gyermekem! Te miért hagyod? Nem tehetnéd meg, hogy minden jól menjen, és sikerüljön amit elképzelek?
-De megetehetném! De te is neveled a gyermeked! Te sem adsz meg mindent amit kiejt a száján! Te sem engedsz meg neki mindent! Csak azt amiből tanulhat, ami a javára válhat! Én is ezt teszem!
-Azt hiszem értem! De mi van az anyagi gondokkal? Ott az autó is, és az szép cipő, és persze az a jóképű férfi is, aki lelépett… Ezeket mégis hogyan fordítod a javamra?

 

-Igen, tudom! Nos! Ha több pénzed lenne, elvesztenéd azt szerénységet és alázatot amit adtam neked! Nem értékelnéd azt a keveset ami van és sosem lennél elégedett! Ha az autód nem ment volna tönkre, egy dühös pillanatodban útnak indultál volna és figyelmetlenségedben beléd hajtottak volna! Ha hagyom azt a cipőt megvenni, nem tudtál volna elmenni a gyermekeddel arra a csodás kirándulásra, ahol olyan közel kerültetek egymáshoz, és olyan boldogok voltatok, és nem látott volna titeket az a fiatal hölgy aki a padon ült magányosan, s titeket látva felkereste rég nem látott anyját s megbékélt vele! Ha azt a férfit melletted hagyom, összetörte volna a szíved, és fájdalmadban kárt okoztál volna magadban! Ha nem hagyom, hogy lásd azt a sok bajt a világban,sosem jutott volna most eszedbe hogy igazából beszélgess velem! Ha hagynám, hogy mindig minden úgy legyen ahogyan azt te el tervezed, ahogyan akarod, sosem vennéd észre hogy nem a te erődtől függenek a dolgok, és hogy szükséged van rám! Azt mondod nem hallasz engem? De hisz hogyan is hallhatnál ha folyamatosan a Világ dolgaira és a saját problémáidra nézel? Mond! Hiszel te bennem? Ismersz te engem?

 

-Így ahogy hallgatlak, már magam sem tudom… Nagyon úgy fest, hogy nem Szégyellem magam!
-Gyere, hagy öleljelek meg! Sírj csak nyugodtan! A könnyeid közelebb hoznak hozzám! És általuk sikerül valóban megismerned engem! Elárulok neked egy titkot! Nem ismertél eddig, és nem hallottál engem, mert nem akarál megismerni és nem akartál hallani sem! Csak a magad baját fújtad folyton! Azt hitted, hogy napi egy-két betanult imával, már jó kapcsolatban vagyunk! De milyen az olyan barát aki nem kíváncsi a másikra, aki csak elmondja a maga baját és a másikra nem kíváncsi? Én beszélgetni akarok veled! Nemcsak este vagy reggel, hanem minden percben! Meg akarom mutatni magam neked, teljesen, hogy szoros kapcsolatban legyünk! Eddig nem bennem hittél! Sajnálom! De te egy kabbalának hittél engem! Akit elővettél,ha kívánságaid voltak, vagy szerencsére volt szükséged! Nem jó helyen kerestél! Mindenhová elmentél, szaladtál szobrokhoz, szent helyekre, emberekhez, gyógyítókhoz, átokűzőkhöz, és látod most hol beszélgetünk? A szobádban! A zárt ajtók mögött! Most először szólítottál meg őszintén, úgy hogy kíváncsi is voltál rám! Most nyitottad ki az ajtód, amin én folyamatosan zörgettem!

-Óh! Sajnálom! Önző voltam! És túlságosan elfoglalt a világ, a gondjaim! Hazugságban éltem eddig! Azt hittem, hogy elég ha imádkozom esténként, azt hittem hogy máshol kell keresselek, és hogy te csak fontosabb emberekhez szólsz, és a Bibliát is elég ha ésszel olvasom!
-Nem! Nekem nem elég, az esti vagy reggeli ima, nem tudok válaszolni rá! Bár Szeretem a verseket, de jobban szeretem, ha saját szavaiddal kezdeményezel beszélgetést, akárcsak most! Nem kint kell engem keress! Hanem magadban! És én mindenkihez szólok, aki kíváncsi rám, nem teszek különbséget gyermekeim között! És ha hagyod, hogy én vezesselek, a Bibliát is megérted!

-Milyen bölcs vagy Te! És milyen jóságos!
-Csak szeretlek Téged! És azt akarom, hogy megismerj!
-És most hogyan tovább?

 

-Menj, meséld el ezt a beszélgetést, annak akit mutatok neked! Tudod mit!? Meséld el mindenkinek akinek csak tudod! Mert annyian nem tudják, hogy hol keressenek és hogyan hallhatnak meg engem!
-Rendben! Csak még egy utolsó kérdés! Akkor ezentúl már nem hagysz el?
-Sosem hagytalak el! És nem is foglak! Hisz Megígértem, hogy veled leszek az idők végezetéig!”
(Beszélgetések Istennel c. könyvből részlet)

Megerősítő áldás:

Charlie Chaplin írta az alábbiakat:

1. Amikor elkezdtem szeretni önmagam, észrevettem, hogy a kínok, a szenvedések és érzelmi fájdalmak csak figyelmeztető jelei annak, hogy a saját igazságom ellenében élem az életem. Ma már tudom, hogy ez: HITELESSÉG.
2. Amikor elkezdtem szeretni önmagam, megértettem, hogy mennyire tud bántani valakit az, ha rá akarom erőltetni a vágyaimat, miközben az idő még nem jött el erre, illetve az adott személy még nem állt készen rá, még akkor is, ha ez a személy én magam voltam. Ma ezt úgy hívom: TISZTELET.

3. Amikor elkezdtem szeretni önmagam, felhagytam azzal, hogy másfajta élet után vágyakozzak, és láttam, hogy minden, ami körülvesz, az valójában egy lehetőség arra, hogy fejlődjek. Ma ezt úgy hívom: ÉRETTSÉG.

4. Amikor elkezdtem szeretni önmagam, megértettem, hogy minden körülmények között a megfelelő helyen és időben vagyok, és minden a megfelelő pillanatban történik. Így nyugodt lehetek. Ma ezt úgy hívom: ÖNBIZALOM.

5. Amikor elkezdtem szeretni önmagam, felhagytam azzal, hogy raboljam a saját időmet, és abbahagytam a jövőre vonatkozó nagy tervek gyártását. Ma csak olyan dolgokat cselekszem, amik örömet okoznak nekem és boldoggá tesznek. Olyan dolgokat, amik felvidítják a szívemet. Mindezt a magam módján csinálom, a saját ritmusomban. Ma ezt úgy hívom: EGYSZERŰSÉG.

6. Amikor elkezdtem szeretni önmagam, felszabadítottam magam azok alól a dolgok alól, amik nem tettek jót az egészségemnek – ételek, emberek, dolgok, helyzetek és minden, ami elvitt önmagamtól. Először ezt a hozzáállást egészséges egoizmusnak tartottam. Ma már tudom, hogy ez: ÖNMAGAM SZERETETE.

7. Amikor elkezdtem szeretni önmagam, felhagytam azzal a próbálkozással, hogy mindig igazam legyen, és azóta sokkal kevesebb alkalommal tévedtem. Ma ezt úgy hívom: SZERÉNYSÉG.

8. Amikor elkezdtem szeretni önmagam, elutasítottam, hogy a múltban éljek és a jövő miatt aggódjak. Most, csak a pillanatnak élek, ahol MINDEN történik. Ma napról napra élem az életem és úgy hívom: BETELJESEDÉS.

9. Amikor elkezdtem szeretni önmagam, észrevettem, hogy az elmém képes arra, hogy zavarjon és beteggé tegyen. De ahogy összekapcsoltam a szívemmel, az elmém nagyon hasznos szövetségessé vált. Ma ezt úgy hívom: A SZÍV BÖLCSESSÉGE.

10. Nem kell, hogy féljünk a vitáktól, összekülönbözésektől vagy bármilyen problémától önmagunkkal vagy másokkal. Még a csillagok is összeütköznek néha, és a találkozásukból új világok születnek. Ma már tudom, hogy EZ AZ ÉLET.