A legtöbb ember időnként belebotlik az igazságba, de többségüknek sikerül összeszednie magát, és menni tovább, mintha mi sem történt volna.
(Winston Churchill)

 

Azért, hogy mi ne járjunk így, érdemes figyelmesnek lennünk a Vénusz – Jupiter szembenállás üzeneteire, vagyis arra, hogy a kapcsolatainkon keresztül tükröződik az igazság.

Nem az a lényeg, hogy a másik milyen, mit tesz vagy mit nem tesz, hanem, hogy milyen igazsággal gazdagodhatok én általa. Mit aktivál bennem.

A kapcsolataink nyújtják a legnagyobb segítséget abban, hogy képesek legyünk felismerni, visszahívni és újra integrálni az elutasított részeinket.
A kapcsolataink teszik lehetővé, hogy végre úgy lássunk magunkat, ahogy vagyunk és ezáltal emelkedjünk, és ne egy elképzelt szerepet próbáljunk magunkra erőltetni, ami valójában még jobban elválaszt attól, amit szeretnénk elérni.

Mekkora ajándék rejlik ebben.
Ha át tudunk látni azokon az illúziókon, és az önmagunknak mesélt történeteinken, amiket elhittünk önmagunkról és a kapcsolatainkról.

Mindaz, amit elutasítunk, csak látszólag ad nyugalmat. És bár el lehet hosszú időn keresztül élni ebben a nyugalomban, tele tévképzetekkel önmagunkról… Burokban…látszólagos biztonságban…látszólagos jóllétben… látszólagos megvilágosodásban…
Az elutasított részeink egyszer csak ránk fogják törni az ajtót. És omlik minden.

És ilyenkor jön az, hogy “pedig kívülről úgy tűnt, hogy minden rendben van”…azt hittük, hogy ezt már rég meghaladtuk…

Az elutasított, integrálatlan részeink mélyen el tudnak rejtőzni. Amikor azt látjuk, hogy valaki a “mátrixban” jól van, fele annyi “problémája” sincs, mint nekünk, akik csomót dolgozunk magunkon.

Vagy, amikor úgy tűnik, hogy valakinek az életében minden rendben van, minden csodálatos, hogy ő már nagyon “magasan” van, hogy megérkezett…és mégis érezni lehet, hogy… valami mégsem stimmel… Hogy nem áttetsző…hogy olyan vastag falakat épített az énképe köré, hogy csak kívülről csodálni lehet, de nem lehet hozzáférni.

Fenn lehet tartani mesterségesen egy látszat világot, amiben sikeresen leválasztjuk magunkról mindazt, ami zavaró, ami kibillentené az életünket a képzelt tökéletességéből. Ami rámutathatna arra, hogy mégsem azok vagyunk, akinek gondoltuk magunkat. És mégsem ott tartunk, ahol gondoltuk magunkat.

Ha viszont az életünkben lévő és megjelenő társakra úgy tekintünk, mint saját kivetüléseinkre, mint a bennünk lévő én-részek képviselőire…
úgy, hogy mindenki csupán eljátssza nekünk azt, amire szükségünk van,
akkor úgy fogjuk látni a dolgokat, ahogy vannak.

És tudni fogjuk, hogy a bennünk lévő szerepeknek kell helyére kerülnie, a bennünk lévő szerepek között kell békét és egységet teremtenünk ahhoz, hogy ezt tapasztaljuk a külső világunkban is.

Felejtsd el, hogy mi a helyes, hogy mi az ideális elképzelésed önmagadról és milyennek kell lennie a kapcsolataidnak.
Légy nyitott, légy kíváncsi inkább arra, hogy mi lakozik benned valójában.

Botos Orsolya

Megerősítő áldás: Minden nőnek!

Kedves Nő!

Igen, a férfi tud őszintén szeretni úgy, ahogy vagy!

A férfi nem egy Disney mese, nem mindig szőke, és nem herceg.

Nézzetek körül ma: minden ilyen srác, fickó, aki annak hiszi magát inkább él úgy, ahogy a sok szar realitykben látja, mintsem úgy, ahogy egy férfinek kellene. A normális férfi kiegyensúlyozott, korrekt, megmondja a szemedbe, ha valami nem tetszik neki, értékeli és tiszteli azt, aki vagy, teljesen mindegy, hogy a párodként, vagy ismerősként tekint rád, sőt még akkor is megtartja a tiszteletét, ha épp nem kedvel.

A férfi ma az, aki tud veled kommunikálni, akinek ha tetszel nem a melleid és a feneked nagysága fogja érdekelni, hanem a kisugárzásod, a megjelenésed, a gondolkodásod. Az, hogy mik a terveid és mennyire vagy képes kompromisszumot kötni az életedben. A férfi az, aki ha poénkodik, vagy épp beszól azt sosem úgy teszi, hogy te alacsonyabb rendűnek érezd magad, mert igazából csak csipkelődésnek szánja. Aki úgy bánik veled, hogy ne érezd a féltékenységet, aki úgy beszél hozzád, hogy olykor bizony hosszasan kifejti azt, mert szeretné, ha megértenéd. Aki nem fog a múltadban vájkálni és aki támogat a jövőddel kapcsolatban.

Aki megbeszéli veled a dolgait, a gondolatait és ő is ugyanúgy vágyik arra, hogy minden amit érzel, vagy gondolsz megoszd vele.
A férfi az, aki megérti, ha egy kicsit egyedül akarsz lenni, aki nem fog elméleteket szőni, ha csak egy kis nyugalomra vágysz, aki igyekszik a lehető legjobban összekapcsolódni veled, aki arra törekszik, hogy a legapróbb rezdülésed is megértse. Aki nem állít fel mércét, nem vár el sokat és szeretné, ha ebben te is partner lennél.
A férfi az, aki nem a barátnőidet, vagy más nőcskéket fog bámulni a neten, vagy az utcán, ha nem vagy ott mellette. A férfi tiszteletben tart és szereti kettőtöket, így nem enged a csábításnak.

Súlyos tévedés, hogy a férfiaknak magas elvárásaik vannak, hiszen a kommunikáció, az odafigyelés, a törődés és a szeretni akarás bennünk is ott van. Az igazi férfi először a belső értékeid nézi meg, azt akarja megismerni, persze tudja mindenki, hogy a testiség is fontos, de ahogy szokták mondani; Egy nő ne a férfi kocsiját, házát nézze, nem annak fog szülni, így a férfi se a nő melleit, fenekét, vagy az alsó ajkait tartsa szem előtt, mert sose azzal fog beszélgetni.
Az a férfi aki nem ilyen, még nem tart ott, ő még egy fickó, egy pasas, de majd ő is révbe ér. Az pedig, hogy ez mikor történik meg, rajta múlik.

Papp Ádám