November 1.: Mindenszentek napja (hagyományok, népszokások)
Mindenszentek napjáról
Egyre rövidebbek a nappalok, és egyre kevesebbet süt a nap, borongós az ég, mindenki befelé fordulóbb. És hát a november a mindenszentekkel és a halottak napjával kezdődik. Talán ezért is volt az a több évszázados hiedelem, hogy az elhaltak szellemei ebben az időszakban térnek vissza.
Mióta ünnep mindenszentek?
III. Gergely pápa a 8. században indította útjára mindenszentek ünnepét. A pápa kiállt azért, hogy a vértanúk mellett a kereszténység elismerése után szentté avatottakról is emlékezzenek meg, ezért 732-ben a Szent Péter-bazilika egyik mellékkápolnáját mindenszenteknek, vagyis az egyház szentjeinek ajánlotta. Így mindenszentek napja mindazon megdicsőült lelkek ünnepe, akikről nagy számuk miatt külön-külön nem emlékezik meg a kalendárium.
MINDENSZENTEK NAPJA TEHÁT ÖRÖMÜNNEP – MINDEN SZENTTÉ VÁLT EMBERTÁRSUNK NAPJA.
Milyen hagyományok fűződnek ehhez a naphoz?
Mindenszentekhez gazdasági hagyományok is fűződnek. Néhol e napon szegődtették a cselédeket, pásztorokat. Máshol ekkor volt a legényvásár, azaz ekkor kötöttek a gazdák egyezséget a szolgálni menő legényekkel.
Mindenszentek napján tilos volt a munka, ez is a tisztelet egyfajta kifejezése volt mivel a szokás szerint aki földet szánt, vet, vagy bármilyen más munkát végez az „hóttetöm”-re támad. Nem szabadott mosni, varrni, takarítani sem.
E napon ma is szokás a sírok megtisztítása, feldíszítése és gyertyák gyújtása a halottak emlékezetére. A bukovinai magyarok sütnek, főznek és kiviszik az ennivalót a temetőbe. Annyi gyertyát gyújtanak otthon, ahány halottja van a családnak. A gyertya az örök világosságot és a feltámadás jelképe, így az emberek otthonaikban is égetik a mai napig.
A néphit szerint a mindenszentek és a halottak napja közti éjszakán az elhunytak miséznek a templomban, s mikor megkondul a harang akkor indulnak el hozzátartozóik hazába.
Ilyenkor haza is látogatnak a halottak,így a parasztházakban ezen a napon még egy tányér került az asztalra, melybe kenyeret, sót és vizet tettek. Székelyföldön cipót sütöttek, melyet Isten lepénynek vagy a halottak kenyerének hívtak.
Az Ipoly menti falvakban, aki nem tud temetőbe menni, az otthon gyújt gyertyát mindenszentek napján. Meglesték, kinek ég le elsőnek előbb a gyertyája, mert a hiedelem szerint az lesz a következő halott, na ez nem túl vidám.
A szegedi tájon mindönszentök kalácsa, kóduskalács néven üres kalácsot sütöttek, amit a temető kapujában várakozó koldusoknak adtak, hogy ők is megemlékezzenek a család halottairól. Csallóközben a kalácsot szétosztották a temető kapujában álló koldusok között, nehogy a halottak hazalátogassanak A Szegedi tanyavilágban így nevezték :„lölkök napja”. Magyarországon e napon gondját viselték a koldusoknak és a szegényebb embereknek, ételt, alamizsnát osztottak nekik, ezzel is segítve a holt lelkek üdvösségének elérését. Többnyire kenyeret és mézzel bevont kóduskalács várt a temető kapujában ácsorgókra.
Életfestők
Megerősítés: Vannak dalok, amiket nem merünk meghallgatni… Amiknek már a kezdő ritmusa is mintha kezébe venné a szívünket és összeszorítaná… vele együtt minket is. Összecsuklunk a gitár egyetlen akkordjától, a zongora egyetlen billentyűjének hangjától…
Vannak dalok, amik visszarepítenek a múltba, egy gödörbe, egy sötét percbe, egy pillantásba, egy érzésbe, egy keserű végbe, egy megsemmisítő fájdalomba…
Vannak dalok, amiknek hatalmuk lesz felettünk. Amik cipelik a múltunk egy fontos darabját és bárhol vagyunk, bárkinek is fogjuk a kezét, képtelen vagyunk, anélkül hallgatni, hogy szívünk torkunkban ne dobogna, hogy egy régi szerelem, ajtónkon vissza ne kopogna.
Vannak dalok, amik arra várnak, hogy egyszer leüljünk egy pohár bor mellé, lehunyjuk szemünket és rezgésein visszautazzunk egy olyan emlékbe, amivel a mai napig nem merünk szembenézni, amiből még nem tudtunk igazán továbblépni.
Engedd el ma… azt, ami belül mar. Köss vele békét. Hallgasd meg a Te dalod és bocsáss meg mindent, bocsáss meg Neki, magadnak és az Életnek, hogy néha édes-keserű, mint az a bizonyos dallam… mint a szerelem.
Manna OWell