Angyali útmutatás őszi hajnalokra: Őszinte, nyílt beszélgetések ideje.

 

Most egy kommunikáció során tudsz nagyot emelkedni megtalálni a sorsod kerekét, a jó szerencsédet is.

Egy őszinte, nyílt beszélgetéssel megtalálod magadat, és sokkal jobb sorsod lesz, mint eddig volt.

Emberi kapcsolataid kivirágoznak és nyíltabbak lesznek mint eddig, egy őszinte és komoly beszélgetés megváltoztatja az életedet, jó irányban.

Egy olyan pozitív töltést kapsz, általa hogy emelkedhetsz.

Ha látni szeretnénk, milyen a másik ember ‘belső világa’ valójában, az egyik módja ennek, hogy ne (kizárólag) azt vegyük figyelembe, hogyan barátkozik össze mással és hogyan viselkedik vele a kapcsolat elején,
hanem arra vessünk pillantást, hogyan viselkedik magával és a másikkal szemben, amikor konfliktus kerekedik, és sokkal inkább, miután véget ért a kapcsolatuk!

 

Tudniillik, sokan vannak, akik gyakran csak a kapcsolat elmúlásával (vagy a heves veszekedések közepette) engedik felszínre mind azon szavakat és tetteket, amiket a kapcsolat sűrűjében, talán a saját érdekükben, soha nem mertek kimondani és megtenni. (Érdemes megvizsgálni, ez rólunk is elmondható-e!)
Ezért jellemző, hogy egy adott személyt nem ismerhetünk meg igazán, nem ismerhetjük a lényéből jövő valódi szavait és tetteit, egészen addig, amíg csak a legcsekélyebb ÉRDEKE is fűződik ahhoz, hogy jóban legyen velünk.
Csak ha ez a látens „függés“ vagy „félelem az elvesztéstől“ véget ért, mondja ki őszintén, amit az egész kapcsolata alatt érzett – legyen az a szeretet vagy az ellenszenv hangja…

S ha a kapcsolat végeszakadtával szöges ellentétben állnak az érzései azokkal az érzésekkel, melyeket a kapcsolat egész ideje alatt MUTATOTT, ha a tettei nem összeegyeztethetőek azzal az értékrenddel, melyet addig mutatott, ha többé nem tartja tiszteletben, amit addig tiszteletben tartott, nagy a valószínűsége, hogy végig önbecsapásban élt és ezáltal minket is csak becsapni tudott (akarata ellenére).
Minden nap lelki szemeim előtt lebeg, amit egyszer egy görög filozófustól olvastam: — „Amilyen a kapcsolat kezdete, pontosan olyan lesz a vége is.“

Ez átültetve a gyakorlatba PÉLDÁUL így nézhet ki:

Ha két ember között hirtelen, érthetetlen, szélsőséges fellángolással indul a kapcsolat, és már már mesébe illő (a felszínen), akkor általában ennek a vége szintén hirtelen, érthetetlen, szélsőséges rosszindulatú érzésekkel teli lesz.

 

Amilyen szédítő volt az út felfelé, olyan szédítő lesz lefelé is. A kapcsolat elején a fa nem tudott kellően mélyre legyökerezni, ezért amikor eljött a vihar, a szél könnyedén kidöntötte.

Ám ha egy kapcsolat rendkívül lassú, komfortos, türelmes, tiszteletben tartó tempóban indul, ha hosszú ideig elhúzódik is, amíg mélységeiben megismeri egymást a két fél, ha a szeretet közöttük hosszú év munkája során alakult ki, szinte garantált, hogy egy ilyen kapcsolatnak a vége is – már ha véget ér – türelmes, tiszteletteljes, békés, MEGÉRTŐ és legfőképpen szeretetteljes lesz.

(Jóllehet ezek csak az én szubjektív észrevételeim.)
Mégis a végén csupán egyet emelnék ki:

Az a szeretet, amely valódi, önzetlen, nem követelőző, segítő és szabadságot meghagyó, akkor is tiszta szeretetet marad, ha a kapcsolat, bármilyen okból kifolyólag is, a végéhez ér.“
/ Szerző: Namaste ॐ Facebook oldal szerkesztője /