A skorpió világa
A Nap tegnap – 2024. október 23. – átlépett a skorpió jegyébe, ezzel még mélyebbre megyünk belső utunkon.
Már egy hónapja, az őszi nap-éj egyenlőség pillanatában átléptük az égi egyenlítőt és elindultunk befelé, mostantól viszont tényleg elmélyülünk. Tart már ez az utazás, mert Vénusz már át is haladt, sőt ő már a Skorpió csillagképét is elérte, Merkúr is már a jegy közepén jár, de mostantól fogjuk igazán élni azáltal, hogy a Nap is megérkezett. És néhány nap múlva óraváltás is lesz, még hamarabb sötétedik majd, valóban fölénk borul a sötét.
Nagyon sokan nem szeretik ezt az időszakot, mennyit hallom, hogy a nyarat akarom, mert sötétben megyek, jövök munkába, hideg is van. Pedig ez talán a legfontosabb időszaka életünknek, a számotvetés ideje. Már túl vagyunk a „halálon” (őszi nap-éj egyenlőség pillanata), ilyenkor van az összegzés, a rendezés, a helyretétel, mindannak a megtanulása, hogy „életünkben” (tavaszi nap-éj egyenlőségtől az ősziig eltelő időszak) mit valósítottunk meg a tervekből, kikké váltunk.
Az élet, a fejlődés, a zsibongás, a tanulás, a jobbá válás a tavasz-nyár ideje, amikor elindul és kifejlődi magát az élet. Azonban mindig eljön a pillanat, ahogy a napok körforgásában, az éves körön és az egyes testetöltések körén is, sőt, még tágabban is, amikor érdemes visszavonulni, és elgondolkodni, átgondolni az elmúlt időszakot, legyen az egy napod, egy korszak lezárása stb. Ez a fajta összegzés a következő születés előtti rendezés, amely segítségével készül az új terv, hiszen csak akkor tudsz számodra legmegfelelőbben dönteni a következő lépésről, ha megértetted az előző körben mit értél el, mivé fejlődtél. És ebben a sötét segít, mert bent tart, ilyenkor ugyanis sokkal kevesebb az élmény, illetve nagyon más élményeink vannak.
A sötétet viszont nagyon sokan félreértelmezik, a félelemmel társítják. Pedig a sötét az eredeti, aki csak van. Azért sötét, mert még nem ismeri magát. Amint megismert valamit, ott gyúlik a fény.
Voltál már éjszakai túrán fejlámpa nélkül? Elmentél már az erdő közepébe egy erdei házba, ahol nem kapcsoltad fel a villanyt, csak a csillagok fénye világított? Ez segíti meglátni a sötétet és meghallani a csendet, az élet dobbanását. Ez a sötét. A sötét nem gonosz, a sötét az, akit még nem ismersz.
De csak a sötétben tudod felismerni, ahogy az eredeti létező is tette, amikor rájött, hogy ő van. Amint felismered magad, az eredeti magad, máris felgyúlik egy kis láng. Minél több felismerésed lesz, annál több lángocska ég, de amíg van sötét, addig van felfedezni való. Nem bujkálnak mumusok a sötétben, nincsenek gonosz lények, ők csak a tudatodban vannak, mert beleépültek az idők alatt, ugyanis ahogy egyre több fényecske gyulladt, egyre kevésbé kezdtük látni a sötétet, mentünk a fény után és a mögöttünk lévő sötét elől kezdtünk menekülni, és társítani a félelemmel, mert elfelejtettük kik is vagyunk és mit is keresünk.
Ez az időszak, amikor a fény (Nap) bemegy a sötét (skorpió) birodalmába segít felismerni a sötétet, segít abban, hogy rájöjj, hogy a kettő együtt egész és mennyi, de mennyi felfedezni való van még. A fény mutatja az utat, de csak az utat mutatja, ő nem teljes, a sötéttel teljes. Ez az időszak erre jó, hogy felismerd a sötétet, az eredeti önmagadat. De ha másra nem is, arra mindenképpen jó, hogy rájöjj, hogy nincs mitől félned. A félelmeid a saját tudatlanságod. Ha nem akarsz félni, indulj el felfedezni önmagadba, keresd a valódi érzéseidet, vágyaidat, ismerkedj saját képességeiddel, melyre ez az időszak a legjobb, hogy utána a fény időszakában majd kitágíthasd ezt és ami talán még fontosabb, hogy tudatában légy ezen belső erőidnek, mert ez visz a szintlépés felé.
Érdemes már most elindulni befelé, mert ez még csak a skorpió jegye, az igazi mélység, a Skorpió csillagképe csak ezután jön, aki által néhány év múlva valami nagyon megváltozik. Ez is a jelen kor egyik olyan pillanata, mely nagyon ritkán adatik meg. Valóban egy kiváltságos időszakban vagyunk, de ehhez az évkörön is meg kell tennünk a szükséges lépéseket, amiben a most induló skorpió időszaka nagy segítség.
Tóth Gabriella Csillagtenger
Megerősítés: Nem tudok azonosulni azokkal a spirituális tanításokkal, melyek hirdetik, hogy mindenkit szeress.
Mégis hogyan? Emberek vagyunk, lehetetlen mindenkit szeretni.
Aki megbántott, megalázott, beléd rúgott, vajon tudod szeretni? A karma nem így egyenlítődig ki, hanem a megbocsátással és elengedéssel. Azzal, ha többé érzelmileg nincsen hatással rád. Attól még szeretned nem kell.
Azok az emberek, akik állandóan mosolyognak, mindenkivel kedvesek, jó vastag álarcot hordanak. Szerintem önmagukat sem ismerik igazán.
Szeretem azokat az emberek, akik őszinték, és vállalják az érzéseiket.
Én merek haragudni, mérges lenni, és vállalni, kimondani, ha valaki megbántott. Törekszem arra, hogy megbeszéljük, és megérthessem, mi történt valójában. A haragomat nem nyelem le, hogy aztán évek múlva a testemben utat törjön magának.
Spirituálisnak lenni nem azt jelenti, hogy mindenkit szeretsz. Ha tökéletes lennél, nem kellene a földön lenned. Spirituális az az ember, aki tudja, hogy mindennek értelme és célja van. Megkérdezi magától, hogy vajon ez miért fáj nekem? Tudja, hogy ott még dolga van magán. Nem támad vissza, de kiáll saját igazáért. Ha ezt nem teszi, éppen olyan romboló munkát végez befelé, mintha másokat bántana.
Van, amikor segítségét kéred a barátodnak, de ő gyáva, nem tud nemet mondani, inkább eltűnik. És olyan is van, akiben gyűlöletet ébreszt, hogy boldog vagy. Hidd el, az ilyen ember nem kell az életedbe.
Már nem ragaszkodom senkihez, és NEM szeretek mindenkit. Elfogadom az embereket, és boldoggá tesz, ha ők is elfogadnak engem. Így vagyok szabad és boldog…
Guzsik-Mohácsi Viktoria