Angyali üdvözlet őszi TELIHOLDRA: Kapu nyílik: az Univerzum végtelen bősége felé az Angyalszféráig….

 

2024. október 17-i Szuperhold

Az éjszakai égbolt csodái mindig is lenyűgöztek minket, de az idei október 17-e különleges ígérettel kecsegtet.

Ezen az estén egy rendkívüli Szuperhold jelenik meg az égbolton, amely nemcsak a természet szépségének megnyilvánulása, hanem misztikus energiák és az Univerzum végtelen lehetőségeinek megnyitása is.

A Szuperhold, mint természeti jelenség, akkor következik be, amikor a Hold a Földhöz a legközelebb kerül eliptikus pályáján, ezáltal nagyobbnak és fényesebbnek tűnik az éjszakai égbolton. De ez a 2024-es esemény más szempontból is különleges. Ezen az éjszakán a Hold fényessége és közelsége olyan érkezésként értelmezhető, amely áthidalja a földi létet és a sokkalta hatalmasabb kozmikus rendet.

Ez a Szuperhold kapu lehet az Univerzum végtelen bősége felé, ami lehetőséget kínál számunkra, hogy újraértékeljük és átírjuk életünket.

 

Az égi jelenség magában hordozza azt a potenciált, hogy megnyíljon előttünk mindaz a pozitív energia, amit oly régóta vágyunk.

Hogyan fogadhatjuk be ezt a kozmikus erőt?

Tudatosítás és Hálaadás :Az első lépés, hogy nyitottak legyünk a változásra, és kifejezzük hálánkat azokért a dolgokért, amelyek már most is jól működnek az életünkben. A hálaadás megemeli energiaszintünket, és fogékonyabbá tesz minket a Szuperhold által közvetített pozitív energiákra.

Meditáció és Vizualizáció: Az esemény időpontjában érdemes meditálni, és elképzelni a kívánt életeseményeket. Képzeld magad elé a bőséget, a szeretetet és minden más vágyott érzelmet, amit az életbe szeretnél hozni.

Megszabadulás a Félelmektől: A Szuperhold erejének köszönhetően most itt az idő, hogy elengedjük azokat a félelmeket és korlátokat, amelyek visszatartottak minket a fejlődéstől. Higgy abban, hogy képes vagy meghaladni az eddig akadályoknak vélt dolgokat.

Ez a különleges októberi éjszaka sokkal több, mint egy látványos égi jelenség. A Szuperhold emlékeztet minket arra, hogy az Univerzum végtelen bősége elérhető számunkra, és hogy képesek vagyunk vonzani mindazt, amit szívünk mélyén megérdemlünk.

Áldás

A kolibri nem csak egy egyszerű madár.

 

A szíve ezerkétszázat ver egy perc alatt, és nyolcvanat csap a szárnyával egy másodperc alatt, és ha lefogod a szárnyait, hogy ne repülhessen, akkor tíz másodpercen belül meghal. Ez itt bizony nem egy átlagos madár, ez egy valóságos csoda. Lelassították a szárnyait egy mozgóképpel, és tudjátok, mit láttak? Hogy a szárnyai nyolcas alakban mozognak. Na, és azt tudjátok, hogy a nyolcas mit jelöl a matematikában? A végtelent.

Benjamin Button különös élete c. film

Telihold van a Kos jelében, a visszaúszó hal és egyben a felfele úszó hal csillagai alatt a Chiron társaságában. A Nap a Mérleg jeléből a Spica csillagától világítja meg, mely az Aratás szimbolúma és egyben kaput nyit a magasabb szféráknak, az angyali dimenzióknak.

Időszerűvé válhat az érzelmi-lelki sebeink megvilágítása a kapcsolatainkon keresztül, hogy az ismétlődések köréből kiemelkedve megtörténhessen a gyógyulás.

Nem az a trauma, ami velünk történt, hanem ami annak hatására bennünk történt, amit annak hatására elhittünk magunkról, a sztori, amit magunknak mesélünk. – mondja Máté Gábor.
Bárki vagy bármi által szenvedtünk el egy traumát, sérülést, a hatására mindig önmagunkat bántjuk. (Még ha nem is tudatosul.) Pedig soha nem azért történik, mert rosszak voltunk. Soha nem azért történik, amit a következtében hinni kezdünk magunkról.

 

 

Ha valaki sérülést okoz nekünk az általában az ő feldolgozatlan sérülései miatt van, nem azért, mert mi valamilyenek vagyunk.

Addig aktiválódik a sebünk újra, míg fel nem ismerjük, azt, hogy ott és akkor nem voltunk hibásak…nem voltunk kevesebbek…nem csináltuk rosszul…
Amíg fel nem ismerjük, hogy miről szól valójában. Hogy mit érint meg bennünk, milyen érzéseket vált ki belőlünk, milyen hiedelmeket aktivál bennünk.

Mit mesélünk be magunknak újra és újra akkor, amikor megjelenik a fájdalom.
Amíg fel nem dolgozzuk az önmagunkkal kapcsolatos nehéz érzéseket, a saját önértékelésünkben elszenvedett sérüléseket, addig valamilyen módon a külvilágra fogjuk kivetíteni azokat, ott is bántást látva, ahol nincs, vagy épp ellenkezőleg szemet húnyva a bántalmazások fölött.

 

 

Nem az a lényeg, hogy bebiztosítsuk magunkat, hogy többé ne történhessen hasonló, vagy ne tépődhessen fel a seb. Hanem az, hogy meglássuk végre a valóságot, hogy felszámoljuk a vakfoltot, hogy végre azt láthassuk, ami van, úgy láthassuk a másikat, amilyen. A kivetítéseink nélkül.

 

Lehetőségünk van arra is, hogy egy adott helyzetre most ne a szokásos módon reagálva
egy tisztább magasabb minőségbe emelkedjünk.

Ha már megértettük, hogy amit megélünk az nem azért történik, mert valami baj van velünk, akkor jön a haladó szint, amikor önhibáztatás nélkül megtudjuk vizsgálni azt is, hogy mi magunk mennyire veszünk részt egy bizonyos fájdalmas helyzet újra teremtődésében, hogy egy múltbéli sérülés hatására nem vagyunk-e mi magunk is okozói saját magunk vagy akár mások megsebzésének.

Milyen magokat szórtunk és szórunk el folyamatosan, melyet újra és újra learatunk?
Mi a mi részünk abban, hogy beragadtunk az ismétlődések körébe és mit tehetünk másképp, hogy feloldozva magunkat és másokat elvágjuk ezt a fonalat végre és kiemelkedjünk egy karmikus körforgásból?
Botos Orsolya