A Vénusz, a Mars és a Szaturnusz alkotnak egy emelő (trigon) háromszöget az égen, a vizes jelek, vagyis az érzelmi-lelki minőségek összekapcsolásával.

A Mars a Rák jelében leginkább a lelki erőnk fejlesztésének ad teret, erre ad lehetőséget.

Itt a Mars által képviselt bátorság és erő ahhoz kell, hogy megfutamodás helyett szembenézzünk az érzelmi-lelki gubancainkkal. Hogy merjük érezni az érzéseinket. Hogy ne féljünk az átmeneti elgyengüléstől, mert hosszútávon ez fog valóban erőssé tenni. Nem az elkerülés, nem a menekülés. (Érzelmi problémák esetén a támadás, az erőszakos megnyilvánulás ugyanúgy a helyzettel való szembenézéstől való menekülés.)

A Mars egy férfias energia, amely meginoghat érzelmi- lelki problémák esetén, mert idegen terep számára, és tévesen úgy vélheti, hogy az az erő, ha nem vesz tudomást a lélek síkján történő dolgokról.

 

De épp itt lehet a bennünk lévő erőt valódi lelki erővé nemesíteni. Ami nem az elkerülés, hanem a szembenézés, nem az elvágás, hanem a megoldásra törekvés, nem a keménység, hanem a sebezhetőség megmutatása.
Vénusz a Skorpióban a saját minőségéhez képest poláris jegyben jár, ami által megtapasztalhatjuk, hogyan tehetjük teljesebbé a békét, a harmóniát, hogy az ne csak felszíni, látszólagos legyen, hanem elérjen a mélységeinkhez is.

 

A valódi békét és harmóniát úgy tudjuk megvalósítani, hogy integráljuk az árnyékrészeinket, az elfojtásainkat.
Skorpió Vénusz idején nem megoldás, hogy száműzzük az életünkből azokat a dolgokat, amik zavarják a békénket, hanem meg kell vizsgálnunk önmagunkban, hogy mi van a zavaró érzelem mögött valójában.
Itt a Vénusz nőies bája kap egy intenzív energiát, szélsőségesebb vizeken evez, amely látszólag kibillentheti az egyensúlyából, de valójában, ha jól használja ezeket az erőket (belső árnyainak, elnyomott ösztöneinek feltárására), akkor felébresztheti magában a szenvedély erejét, amellyel átírhatja sorsát, és magasabb minőségbe emelheti önmagát.
A Szaturnusz a Halakban jár, a tapasztalatok összegzésének idejében vagyunk, egy karmikus ciklus befejezése előtt. A mély lélek vizében a struktúrák ugyan feloldódnak, de leginkább azok, amelyekbe bemerevedtünk. Az elmei beidegződéseink talajvesztetté válnak, hogy a mély lélek Rendje szerint hangoljuk újra önmagunkat.

Mindez elcsendesedést, belső figyelmet kér tőlünk. És belső munkát, hogy a lelkünk mélyén lévő valódi értékek mentén tehessük meg a szükséges lépéseket az életünkben. Ott húzni határt és ott bontani le a korlátainkat, ahol valóban szükséges.
Ez a három minőség most egymást segítő, emelő erőként tud működni. Összejátszanak, hogy magas szinten működtetve őket ki tudjunk emelkedni az érzelmi-lelki megoldatlanságainkból és az érzelmi érettség útján haladva egyre inkább a lelkünk szerint tudjunk élni.
A csillagképek üzenetei szerint a halhatatlan részünkhöz kapcsolódva, a felsőbb akaratnak fejet hajtva (Mars az Ikrek csillagkép Pollux oldalán), engedjük el a múltból hozott, szívünket elnehezítő érzéseket, amelyek miatt újra és újra hagyjuk meghiúsulni az örömet a kapcsolódásainkban (Vénusz a Mérleg múlt serpenyőjének csillagainál),
hogy egy tisztább, szabadabb jövőt teremthessünk (Szaturnusz a Vízöntő jövőbe ömlő vizénél).
Botos Orsolya

Megerősítő áldás.

Empátia egy olyan képesség, ami gyógyítja a lelki sebeket.

Te empatikus vagy?

Az empatikus képességünket a mindennapokban is gyakran használjuk, ha elég érzékenyek vagyunk mások problémáira, az egyik fél belehelyezkedik a másik fél helyzetébe, és megpróbálja átélni mindazokat az érzéseket, amiket az a nehéz pillanatokban él meg.
Az empátiának három alapköve van:
1. Perspektíva váltás, ami képessé tesz minket arra, hogy a másik szemszögéből vizsgáljunk meg egy helyzetet, és ítélkezés nélkül elfogadjuk a másik megélését egy helyzetről, ami nem könnyű, hiszen általában könnyen ítélünk.
2. Felismerni a másik megélését, véleményét és eszerint reagálni.
3. Az empátia az együttérzés művészete.

Az empátia számomra a legszentebb dolog. Ha olyasvalakivel találkozom, akit maga alá temettek az érzései, aki magányosan tapogatózik a sötétben, és úgy érzi, hogy nem talál kiutat, könnyebben segíthetek neki, ha közel lépek és elmondhatom, hogy nincs egyedül.
Vannak olyan emberek, akik empátiának gondolják a szimpátiát, azokat az interakciókat is, amikor “osztjuk az észt”. Amikor csupán a szavakkal próbálunk segíteni, de nem érezzük át.

Sajnos, ezt megérzi a másik, és ez a fajta reakció NEM KAPCSOLATOT ÉPÍT, HANEM ROMBOLJA AZT!
Az empátia egy választás kérdése, egy rizikós választásé. Ahhoz, hogy működjünk, kapcsolódnom kell a másikhoz. Meg kell találnom magamban azt az érzést, ami segít megérteni, mi is történik a másikkal. Egy igazán empatikus válasz soha nem kezdődik úgy, hogy ” legalább”.

Ha valaki megosztja velünk a fájdalmát, valamit, ami számára igazán fontos, mi pedig megpróbálunk úgy tenni, mintha semmiség lenne…mintha ez segítene… nos az nem segít. Akkor inkább mondjuk azt, hogy… nem tudok mit mondani. De itt vagyok.
Azért ha igazán próbálkozunk, talán mondhatunk olyasmit, ami segíthet, még ha ezek a beszélgetések megterhelőbbek is. Ha olyasmit osztanak meg velünk, amit nem könnyű kimondani, akkor tényleg jobb azt hallani, hogy: “Nem is tudom, mit mondhatnék…” “Sajnálom, hogy ez történt, köszönöm, hogy megosztottad velem.

“Mert valójában, aligha mondhatunk olyat, ami valóban segít. Nem a szavakkal segítünk, hanem együttérzéssel és szeretettel.”
Dr. Brené Brown
A terápiás munkában az empátia kulcsfontosságú. Mi azzal segítünk a klienseinknek, hogy érezzük, értjük, megértjük őt.
De nem sírunk, nem sírhatunk vele együtt ( vagy azért időnként mégis!
Birtokában vagyunk annak a képességnek, hogy átérezzük a problémáját, de képesek vagyunk szempont váltással új perspektívát mutatni nekik.
Ez jelentheti számára a megoldást, a gyógyulást.
(Forrás – bibókbea)