Mihály Arkangyal áldása szombat reggelre: Univerzum védelme alatt állsz!

 

Vedd magad körül erős nőkkel, nálad szebb, okosabb nőkkel, és ne irigyeld őket, hanem csodáld őket.

Vedd magad körül jó és bölcs nőkkel, akik tudják, hogyan kell figyelni, akik tudnak törődni, akiktől megtanulsz kapcsolódni a világhoz, nőkkel, akik megtanítják, hogyan használd az erődet.

Vedd körül magad nőkkel, szőj láthatatlan hálót, ne hagyd elesni őket, érezzék a kollektív ölelést, törődést, azért, hogy ne érezzék magukat egyedül vagy magányosnak.

Vedd magad körül olyan nőkkel, akik elfogadják az árnyékukat, akik nem kérnek bocsánatot azért, mert fényesek, tisztában vannak a szépségükkel, erejükkel és isteni mivoltukkal.

Tisztelettudó és bátor nőkkel, utat mutató és falakat lebontó harcosokkal, bátor nőkkel, engedélyt nem kérő nőkkel, akik ugyanazzal a kézzel építik otthonukat, amivel ringatnak és simogatnak.
Vedd körül magad olyan nőkkel, akik segítenek úgy élni, ahogy vagy, akik önbizalmat és szeretetet adnak neked, akik emlékeztetnek arra, hogy Mi mind egyek vagyunk.
Roy Galán

 

Megerősítés: Varga Katalin: A kesztyű.

Valaki az erdőben elvesztett egy hatalmas, szőrmével bélelt bőrkesztyűt. Ott feküdt a galagonyabokor aljában. Barna színe teljesen egybeolvadt a környező avar színével. A kis állatok mégis észrevették. A kesztyű meleg volt, tágas volt, kuckórakásra kiváltképpen alkalmas. Beköltöztek hát a kesztyűbe:
a pocok a nagyujjába,
a cinke a mutatóujjába,
a béka a középső ujjába,
a szarvasbogár a gyűrűsujjába
s az öreg, rövidlátó hangya a kisujjába.
Ha beköltöztek, be is rendezkedtek. Utána munkához láttak. Mindenki a saját mesterségéhez. Hű micsoda sürgés-forgás, micsoda kalapálás, kattogás, csattogás hallatszott a kesztyűből:
a pocok cipőt talpalt,
a cinke ruhát varrt,
a béka órát javított,
a szarvasbogár bútort gyalult,
s az öreg, rövidlátó hangya kötögetett.

De egyszer csak vége szakadt a munkának. A kis állatok megéheztek. Hozzáfogtak az ebédfőzéshez. Főtt, rotyogott az ebéd a kesztyűben:
a nagyujjban bableves,
a mutatóujjban mákos csík,
a középső ujjban töltött káposzta,
a gyűrűsujjában sonkacsülök
s a kisujjában tejbegríz.

Délután egy kicsit pihentek. Majd saját mulatságára mindenki muzsikált egy kicsit. Ez volt még csak az igazi zaj, ricsaj, zenebona!
a pocok hegedült,
a cinke zongorázott,
a béka szájharmonikázott,
a szarvasbogár trombitált
s az öreg, rövidlátó hangya sírdogált.
Estére elunták a mókát. Vacsoráztak. Egy kicsit sétáltak a patakparton. Utána a kesztyű tágas tenyerében klubnapot tartottak:
a pocok és a béka sakkozott,
a cinke televíziót nézett,
a szarvasbogár újságot olvasott
s az öreg, rövidlátó hangya énekelt és kötögetett.

Tíz órakor elbúcsúztak egymástól. Aludni ment mindenki a kesztyű ujjaiba:
a pocok a nagyujjába,
a cinke a mutatóujjába,
a béka a középső ujjába,
a szarvasbogár a gyűrűsujjába
s az öreg, rövidlátó hangya a kisujjába.