Mostani energiák szerint, új és friss energiák lépnek életbe, ami azt jelenti, valaminek az elengedése, lezárása kell ahhoz, hogy újult erővel előreléphessünk.

Lelki oltalom alatt állsz!

 

Indriel Arkangyal áldása.
A fényküldöttek égi patrónusa

A fényküldöttek égi patrónusa

Indriel arkangyal a “fénymunkások” vagyis a Föld felemelkedéséért szorgoskodó fényküldöttek védelmezője és oltalmazója. Erejével segíti és támogatja munkájukat. Nagy hatalmú és rendkívül szeretetteljes angyal.

Színei óarany és fénylő arany topáz.

Indriel arkangyal segít ha elakadtunk az úton, ha reményvesztetté váltunk, ha elfogyott az erőnk és a hitünk.

Szívesen irányt mutat azoknak akik nem tudják, hogy hogyan tudnának eredményesen szolgálni. Segít ha túlérzékenység miatt sokat szenvedünk, ha elveszettnek érezzük magunkat ebben a világban.

Ha a Föld “megváltásának” súlya nyomja a vállunkat, arra emlékeztet, hogy nem kell egyedül megváltoztatnunk a világot, hogy emberek és fénylények milliói dolgoznak az isteni terv megvalósításán nap mint nap, és mindenkinek csak annyit kell megtennie, amennyivel az isteni gondviselés megbízta.

Támogatása és oltalma a “lélek sötét éjszakáján” nagyon sokat segíthet, mivel erőt, reményt és kitartást adhat.

Ha úgy érezzük, hogy akadályozva vagyunk, ha ellen erőkkel van dolgunk, ha leküzdhetetlen akadályokkal találkozunk fényküldetésünk útján, kérjük meg Indriel arkangyalt, hogy segítsen és oltalmazzon minket.

 

 

Lehet-e jónak lenni egy rossz világban?
Sétálni télen kigombolt kabátban,
szalonnát szúrni fagyos ágra,
nem vadászni nyúlra, fácánra.

Koldus kezébe kenyeret nyomni,
csábítók között hűnek maradni,
házad kapuját kitárni,
hadd jöjjön hozzád akárki.

Kisgyerek könnyét letörölni,
senkivel soha nem pörölni,
dermedt verébért hajolni porka hóba,
más baját sosem hozni szóba.
Békét, nyugalmat, szépséget akarni,
adni, adni, mindig csak adni.

 

Tökéletesre lelni egy madár dalában…
Lehet-e jónak lenni egy rossz világban?
Kálnay Adél

Hogy miért vagy egyedül?

Háromféle utat látok.

EGY: Az egyik, hogy rendkívül bántalmazó családból jössz, ahol sosem kaptál elég figyelmet és sosem tudtál elég jó lenni. Ilyenkor vagy neked nem elég soha senki, komolya feltételekhez, multis állásinterjúkat megszégyenítő elvárásrendszert állítasz fel, vagy olyan párkapcsolatokat válaszasz, ahol te nem tudsz elég jó lenni.
Ahol állandóan azt érzed, nekünk fel kell a másikhoz nőni, a másiknak állandóan meg kell felelni, sosem lesz az jó, ahogy te gondolod vagy csinálod. Állandóan tepersz és csaholsz, mint egy kiskutya, azon ügyködsz megalázó módon folyamatosan, hogy a másiknak a kedvére tegyél.

 

Ha jön végre egy “normális”, az számodra unalmas nem is kis idő után. A biztonságot fojtogató bezártságnak éled meg és ki akarsz törni, szabadságra vágysz, nem tudsz a másik mellett soha nyugalomra lelni.
Közben igazából a szülőtől és így saját magadtól menekülsz.

 

Vagy te bántod a másikat, vagy téged bánt a másik. A lényeg, hogy folytatjuk tovább a bántalmazást, amit a gyerekkorban megéltünk, megszoktunk. Nem is tudjuk másképp elképzelni.
KETTŐ: A másik út, amikor a család túl biztonságos és köt, tehát nem enged el, nem enged felnőni. Ebben az esetben kényelemből, meg “lojalitásból” a családnál maradunk, már felnőttek vagyunk, mégsem merünk és tudunk önálló életet kezdeni. Össze vagyunk túlzottan velük kötve, minden programot együtt csinálunk, holott ilyenkor az embernek érdemes lenne egyedül is lennie, hogy megtapasztalja a hiányt, amiből aztán születhetne valami. Valami, ami a saját.

HÁROM: A harmadik, amikor a szülők totálisan éretlenek ezért mi meg parentifikáltak vagyunk, vagyis azért nem tudunk elszakadni a származási családtól, mert úgy érezzük, felelősséggel tartozunk irántuk. Sokszor ténylegesen gondozásra is szorul a szülő, ami minden energiánkat felemészt. Úgy látjuk el, mintha a szülő lenne a gyerekünk. Vagy ilyenkor lesz az anyánk/ apánk igazából a férjünk vagy a feleségünk.
Ha mégis valamilyen csoda folytán lesz párkapcsolatunk, az általában nem tartós, valahogy mindig kihátrálnak mellőlünk, vagy mi hátrálunk ki.

NÉGY: Van egyébként egy negyedik is, amikor nem vagyunk egyedül. De. Túl korán meghalt amikor kisfiú voltál az anyukád, vagy elérhetetlen volt érzelmileg, vagy csak szimplán nem volt jelen fizikailag. Akkor felnőve a férfi olyan erős nőt választ, aki tudja pótolni anyut. Sokszor látom, hogy az ilyen férfiak kisgyerekes, egyedülálló nőkre “vadásznak”, ahol van már család, ők belépnek második vagy harmadik, negyedik stb. gyereknek. Ebben azért szenvednek.

Ha pedig az apukád halt meg túl korán, akkor a nő pedig egy olyan férfi választ később, aki pótolja aput. A nők is rendkívül szenvednek egy ilyen párkapcsolatban, de jobban elfogadják, mint a férfiaik az előző esetben.
Az ilyen anyapótlékos férfiak belül igazából tombolnak, dühösek, toporzékolnak, lázadnak, nagyon túltolják és mutatják, hogy ők mennyire férfiak. Ezt különböző eszközökkel teszik, ki szeretők “tartásával”, ki nagypofával, ki gyúrással, ki sportautókkal, ki rengeteg munkával és ki vezető beosztással.
Mindkét esetben van ugye “papíron” párkapcsolatunk, de örökké gyerekek és alárendeltek leszünk a partnernek/házastársnak, aki minden önállósodási kísérletre megtorlással válaszol. Mivel neki csak egy gyerek kell, nem egy egyenrangú partner.
Mivel egyik út sem egészséges, egyik útban sem tudunk kiteljesedni és a saját életünket élni, ezért pótcselekvésekbe kezdünk. Valaki a munkába temetkezik, tanulásba, önfejlesztésbe, valaki az evésbe, valaki a szexbe, valaki az ivásba vagy egyéb élvezetekbe, csak ne kelljen magunkkal foglalkozni és legyen elterelve a figyelmünk.
Mivel mindegyik esetben megjelenik tudat alatt a bűntudat és a lelkiismeretfurdalás, ha párkapcsolatunk van (vagy csak arra gondolunk, hogy jó lenne, ha lenne), nem tudunk lépni. Számos más módja van az önbüntetésnek, mindenki mást választ.

Valójában nem merünk élni. Ez a legszörnyűbb, hogy csak pislákolunk.

Volt olyan már az életedben, hogy szembejött valakinek a képe a közösségi médiában és te azt gondoltad, hé, nem ér, ő az én életemet éli! Én is ezt akarom! Akkor cselekedj!

Hogyan lehet megtörni ezt a mintát? Hogyan lehet hatra hagyni a szülői házat és saját életet kezdeni?
Változtatni igenis lehet. Van, aki a verbális terápiát választja. Van, aki a hipnoterápiát, van, aki ezt kiegészíti jógával. Vannak egyéb lehetőségek is. De ha egyedül vagy és azt érzed, ez nem jó így neked, ne hagyd annyiba. Hozz egy döntést, hogy változást szeretnél.

Mindenki megérdemli, hogy legyen saját és boldog családja.
Brávácz Alexandra