Gondoltál már erre?

Száz év múlva például 2124-ben mindannyian el leszünk temetve, beleértve rokonainkat és barátainkat is.
Idegenek fognak élni az otthonainkban, az otthonainkban, melyeket oly keményen harcoltunk és építettünk.
Idegeneké lesz minden, amink ma van.

Minden tulajdonságunk, ami volt, és ami még meg sem született, ismeretlen lesz.
Többek között egy olyan autó, amire egy vagyont költöttünk, ami valószínűleg fémhulladékban, vagy ismeretlen gyűjtő kezében lesz.
Az utódaink alig fogják tudni, kik voltunk, és többé nem fognak emlékezni ránk. Ki ismeri közülünk nagyapa apját?

A halál után még néhány évig emlékezni fognak ránk, aztán már csak portré leszünk valakinek a könyvespolcán (ha egyáltalán).
Néhány évvel később fényképeink és cselekedeteink a történelem felejtés kukájába kerülnek.
Többé már nem is leszünk senkinek az emlékei.
Ha egy nap megállnánk és elemeznénk ezeket a kérdéseket, talán megértenénk, milyen tudatlan és gyenge az álom, hogy mindent megkapunk.

Ha gondolkodni tudnánk, biztosan megváltozna a megközelítésünk, megváltoznának a gondolataink, más emberek lennénk.

Mindig egyre többre és többre törekszem anélkül, hogy lenne időm dolgokra és emberekre, pillanatokra és kapcsolatokra, amik igazán számítanak ebben az életben.
Mindezt megváltoztatnánk, és nagyon élveznénk az életet.
Élveznénk azokat a sétákat, amikre sosem mentünk.

Olyan öleléseket élveznénk, amik sosem léteztek. Azokban a csókokban a gyermekeinknek és a szeretteinknek.
Azokban a svindliben, amire nem volt időnk. Bizonyára azok lennének a legszebb és legjobb pillanatok, amikre emlékezni fogunk és mélyen magunkba vésődünk. Így töltenénk meg az életünket örömmel. És most nap mint nap megtöltjük kapzsisággal és türelmetlenséggel.
Még van idő ránk, ránk, rám, rád.

Gondolkodj el rajta.

(Ismeretlen szerző)

Megerősítés: Elindultunk a mélységek felé

A Nap tegnap átlépett az őszponton, ezáltal a mai naptól (2024. szeptember 23.) nagy változás indul hétköznapjainkban. Elindulunk a mélységek birodalmában befelé önmagunkba. Néhány napig még fent is vagyunk, hiszen Merkúr csak szeptember 26-án bukik alá, de mivel Nap lépésével egyidőben Vénusz már a skorpió jegyébe is belépett, amivel bedolgozik a Nap és néhány nap múlva Merkúr alá is, ezzel tulajdonképpen bezuhanunk ebbe a mélységbe, mégis valahogy lépésenként, mert még néhány napig Merkúr a fény oldalán jár, majd Napnak és Merkúrnak kell még idő ahhoz, hogy elérjék a skorpió jegyét. Tehát amennyire nagy lesz a váltás, annyira azért fokozatos.

Az évnek ez az időszaka a belsőről szól. Ilyenkor a láthatatlan birodalma a nyitottabb, a belső világunk felé terelődik a figyelem. Az éjszakák hosszabbodnak, a sötétség nő, mely segíti a belső utazást, ami segíti a kapcsolódást belső „sötét” oldalunkkal. Mindez azonban csak akkor válik azzá az igazi felfedezéssé, amit ez az időszak tartogat, ha már értjük, hogy mi az a sötét és nem félünk tőle. Aki még a sötétet a félelemmel társítja, számukra ez az időszak nyűgösebb, frusztrálóbb, depisebb, félelmetesebb, valahogy kevésbé jönnek össze a dolgok, hiszen a fókuszt nem jó irányba terelik, ezért minden nehézkesebbé válik. Ennek a belső utazásnak az időszak egészen a tavaszi nap-éj egyenlőségig tart, de a benne lévő utazás a téli napfordulóig a legizgalmasabb, amikor folyamatosan mélyülünk saját belsőnkben.

Érdemes kihasználni ezt az élet adta lehetőséget, változtatni nem tudsz rajta, ha viszont elfogadod és utazol benne, hamarabb kapcsolódsz saját belső világoddal, ami amúgy is alapfeltétele és kihagyhatatlan lépése a szintlépésednek. Élvezzük tehát ezt a belső utazást, a vele járó sötétet, melyet, ha más szemmel nézel, másképp is látsz. Nyáron van fény, akkor fejlődik a fizikai, akkor kell ficegni, megélni, most a lelki kapcsolódás, vagyis a csend ideje van.

Tóth Gabriella Csillagtenger