Eljött az őszi napéjegyenlőség ideje.

Fordul az Évkerék, egy csodás időkapuban állunk, ahol lehetőségünk van önmagunk belső csodás világa felé lépni, befelé fordulni, ahogy ilyenkor a természet is teszi.

Köszöntsétek a délutáni órákban Földanyát, Minden Létező Nagy Anyját.

Álljatok mezítláb a földre és imádkozzatok Földanyához szívetekből saját szavaitokkal, kérjétek, hogy a fájdalmat szívja magába a testetekből, áldja meg a lépteiteket bárhová is vezessenek, engedje meg a továbblépést amit tudatalatt korlátoztok, hozza meg a felismerést életetek adott helyzeteinek okáról és adjon támogatást az ok megszüntetéséhez.

Földanya nagyon bölcs, akkor is tudja a választ, ha a mi ésszel-egoval bele akarunk szólni, meg akarjuk magyarázni saját dolgainkat. Bölcsebb és hatalmasabb nálunk, Ő mindenki anyja, a fáké, madaraké, vizeké, Minden Létező Nagy Anyja. Engedjük, hogy vezessen az úton, akár kint a természet rendjének követésével, akár bent, a lelkünkben.

Köszönjük meg az útmutatást, tisztítsuk meg testét a gyarló ember szemetétől, áldjuk meg vizeit, ültessünk sok növényt, virágot, fát, óvjuk mi is gyermekeit hálánk jeléül.
Egy idő múlva észrevesszük, hogy mindezt már azért tesszük, mert így helyes, mert önvalónkká vált együtt létezni vele, Földanyával.

Fogadjuk őszinte szívvel az ajándékait, vegyük észre, hogy ilyenkor ősszel elhalmoz minket a termésekkel, azt takarítjuk be, amit elvetettünk – figyeljünk!-, gondoskodik rólunk az utolsó lágy napsugarakkal, a csodás aranysárga-rozsdabarna színekkel.
Áldjuk meg ezeket a pillanatokat, álljunk meg és lépjünk tudatosan az Évkerék időkapujában.

 

Megerősítés: Vasárnap beköszöntött az őszi napforduló (szeptember 22), amely a természet lassú, mély átalakulásának kezdetét jelzi, s ezzel együtt egy kaput nyit meg mindannyiunk lelkében. Ez az időszak nem csupán az új évszak eljöveteléről szól; sokkal inkább a belső világunk felfedezésére ösztönöz. Ahogy a napok rövidülnek és a fény lassan átadja helyét a sötétségnek, lelkünk talán arra hív, hogy szembenézzünk a mélyen megbúvó érzelmeinkkel és a régóta elhalasztott változásokkal. Ez az átmenet lehetőséget ad arra, hogy felszínre hozzuk azokat a befejezetlen érzéseket és sorsfordító döntéseket, amelyek eddig rejtve maradtak, de most mind kifejezésre várnak.

Az energiák most mélyen hatnak a tudattalanunkra, láthatatlanul formálva mindennapjainkat. Ez az erő akkor is működik, ha ellenállunk neki; átitatja életünket, és olyan sorsfordító események elé állít, amelyek elől nincs menekvés. Ilyenkor úgy érezzük, hogy elvesztettük az irányítást a történések felett, mert a változás hatalma elsöpri mindazt, amit eddig biztosnak hittünk. Ez a megállíthatatlan erő most felszaggatja a régi, merev struktúrákat, és a megszokásainkat sem kíméli. Bár fájdalmas lehet ez a folyamat, mégis mindez azért történik, hogy lelkünk újra megszülethessen, megújulhasson.
Az őszi napfordulóval egy mély, átalakító időszak veszi kezdetét, amely felszínre hozza mindazt, amit talán még nem engedtünk el a múltból. Ez az energia rávilágít azokra a részeinkre, amelyek már nem szolgálnak minket – legyen szó egy régi kapcsolatról, egy berögzült mintáról vagy egy fájdalmas emlékről. Most érkezett el az idő, hogy bátran szembenézzünk ezekkel a belső mélységekkel, és megérintve a változás lehetőségét, új utakat nyissunk meg magunk előtt.

Ahogy a fák lassan elengedik az elszáradt leveleket, nekünk is meg kell válnunk mindattól, ami már nem szolgálja az életünket. Tudom, a változás soha nem könnyű, de éppúgy, ahogy a lehulló levelek helyet teremtenek az újnak, ez a folyamat is megnyitja az utat az új lehetőségek és az új élet előtt. Most mindannyian érezhetjük, hogy elérkezett a sorsdöntő változások ideje. Nem kerülhetjük el, nincs visszaút – csak a megújulás lehetősége marad.
Ez a belső átalakulás egyben felszabadulás is, egy lehetőség arra, hogy végleg elengedjük a félelmeinket és a múlt sebeit, miközben bátran szembenézünk az előttünk álló új sorssal. Bár a változás fájdalmas és küzdelmes lehet, a mély átalakulás mindig magában hordozza az új élet ígéretét.

Most elérkezett az idő, hogy búcsút mondjunk mindannak, ami már nem szolgál minket. Ez a pillanat a megújulás és az újjászületés kapuja, amely arra hív, hogy átlépjünk rajta, és új irányt találjunk az életünkben.
Nyisd meg szíved az érkező, átalakító energiák előtt, és hagyd, hogy lelked a régi romokon újjáépítse önmagát. Ne félj a változástól, hiszen minden, ami most zajlik körülötted, azért történik, hogy megerősödj, és rátalálj a saját utadra. Az ősz sorsfordító időszaka arra hív, hogy készülj fel lélekben a változásra, mert az új élet már csak arra vár, hogy bátran elindulj felé.

Engedd, hogy az ősz frissessége magával hozza a megújulást, és a sors új lapot nyisson az életed könyvében. Ahogyan a természet ciklusai minden évben újraélednek, úgy te is képes vagy megtalálni a fényt a sötétség mélyén. Az őszi napforduló arra hív, hogy lépj be életed egy új szakaszába, ahol már készen állsz arra, hogy a sorsod kiteljesedjen. Ez az időszak lehetőséget ad arra, hogy elengedd a múltat, és bátran, szabadon elindulj egy új irányba, megnyitva magad az új lehetőségek előtt.