A szerelem bizony döntés kérdése is.

Mert nem beszélhetünk mély érzelmekről a rózsaszín köd kellős közepén.

 

Az igaz szerelem akkor bukkan elő, amikor a másik izzadt, fáradt, amikor beteg, amikor gyenge és a padlón hever, amikor a legrosszabb pillanatában is képes vagy úgy nézni rá, hogy Ő az egyetlen. Amikor mindegy ki toppanna az életedbe, mert tudod, ott már nincs szabad hely. És nem a gyerekek, a közös ház és hitel miatt, hanem mert elképzelhetetlen. Amikor a legnagyobb vita közepén, a leghatalmasabb ajtócsapkodás közepette is tudod, hogy mindjárt ismét rendben lesz a világ, a tiétek, mert annyira erős a kapocs, a kötelék, hogy nincs két sors, mert az egybeforrt. És amikor majd elszállnak az évek és ismered már minden mozdulatát, minden apró hazugságát, a léptei zaját és ránézve még mindig a biztonság érzése jár át, na ez a szerelem. Minden más csupán próbálkozás.
Todorovits Rea

Egyszer farkasok mentették meg a Yellowstone parkot.

Egy tudóscsoport 1995-ben visszaszoktatott a vadonba néhány farkast a Yellowstone Nemzeti Parkban. A nyolc szürke farkast a kanadai Jasper Nemzeti Parkból vittek az Egyesült Államokba, és a következő év végéig még 23-at telepítettek be.
És a park meghálálta az állatok jelenlétét. A fák gyorsabban növekedtek, a természetes állatpopuláció megnövekedett, és még a vizek folyása is megváltozott.

De mi közük volt ehhez a farkasoknak?

Az, hogy a táplálkozásukkal aktívan beavatkoztak a park ökoszisztémájába. Az 1930-as években, miután az emberek kiirtották a farkasokat, nem volt, ami kordában tartsa a jávorszarvasokat. Így az állatok elszaporodtak, és lelegelték a fiatal fákat és bokrokat. Ennek katasztrofális hatása volt a park ökoszisztémájára.

Eközben a farkasok olyan közel kerültek a kihaláshoz, hogy 1974-ben fölvették őket a veszélyeztetett fajok listájára. Miután visszaszoktatták őket a Yellowstone Parkba, egyedül a parkbéli vadászoknak nem tetszett, hogy a jávorszarvas-populációt a farkasok a vártnál jobban megritkították: kétszer annyi példányt ejtettek el, mint ahogy eredetileg várták.
De a víz- és növényvilág magához tért, és ez hamarosan tovább gazdagította a park biológiai sokszínűségét.

A völgyben, ahová a farkasok bevették magukat, és kiszorították a jávorszarvasokat, a fák magassága éveken belül a háromszorosára nőtt. Rövidesen feltűntek a madarak, amik fészket raktak a fák lombjai között. Aztán jöttek a hódok, hogy kirágják a fákat, és a saját kedvük szerint formálják a vízzel borított területeket.

A farkasok megölték a prérifarkasokat, az ő eltűnésük viszont kedvezett az egerek és a nyulak elszaporodásának. Emiatt egyre több róka, sas, görény, menyét és ragadozómadár tűnt föl a környéken, hiszen nekik ezek voltak a finom zsákmányok, csak a prérifarkasok felzabálták előlük az összeset. Az állatokra a visszatérő medvék is vadásztak, amiket nemcsak a hús, hanem a bokrokról lecsíphető finom bogyók is vonzottak.
A legérdekesebb az volt, hogy a farkasok jelenléte, ha közvetve is, de a vizek természetét is befolyásolta: több tavacska alakult ki, stabilabbá vált a folyók medre, és lelassult a talajerózió is. Mivel egyre sűrűbb lett a növényzet, a folyók medre stabilabbá vált, és a hegyekben még a heves esőzések sem mozgatták meg úgy a talajt, mint korábban.

A Természet tökéletes rend szerint működik, csak mi emberek túl okosnak gondoljuk magunkat, hogy mindent szabályozni kell.