Továbblépni a múlton, dolgozni az új renden!

Csütörtökön délután ereje teljében ragyog a Nap és az Uránusz felemelkedésre inspiráló kapcsolódása! Hogyan is jelenhet ez meg életünkben?

Hirtelen, váratlan, szokatlan impulzusok, új szellemi távlatot nyitó gondolatok és ötletek találnak ránk, késztetést adva arra, hogy gyökeresen megváltoztassuk nézőpontjainkat, gondolkodásunkat, hozzáállásunkat adott dolgokhoz. Mindez felszabadít, könnyít, most éppen rendrakó cselekvésekre inspirál.

Váratlan meglátásaink, felismeréseink lelkes munkára, tettekre hívnak. Megtalálhatjuk a most végzett dolgainkban, munkáinkban a szenvedély tüzét, ez még inkább felszabadítja alkotó, teremtő erőnket

Aha-élményeink által új szemszögből láthatunk rá önmagunkra, ez pedig rámutat arra, hogy mit is lenne jó megtenni magunkért, teljességünk eléréséért. Elszántan vethetjük bele magunkat az ön- és egyéb munkákba.

Olyan késztetések, élmények érnek, melyek által le akarjuk tenni terheinket, fel akarunk szabadulni és most minden lehetőségünk megvan ahhoz, hogy folyamatos munkával, a dolgokat rendezve, meg is tegyük ezt.
A már fennálló Uránusz-Plútó trigon ma tehát a cselekvő, mindenre rávilágító Nappal egészül ki, aki az önirányítás, önálló életvezetés üzenetét is elhozza! Ezek a változások nem kívülről jövőek – mi magunk vagyunk azok, akik változtatni akarnak, szabadulni akarnak! Cselekvő munkával tudunk most dolgozni az új építésén.

A Nap ma éri el a Szűz csillagkép első lábfejét, a fényes Alaraph csillagot. Ideje van az elindulásnak, de ez olyan elindulás, ami arról szól, hogy tovább tudunk lépni az idejétmúlt, lejárt dolgokon és ez lendületet, erőt ad ahhoz, hogy valóban a Fény felé induljunk!

A Hold a Kos jegyében jár, ez intenzívebb érzelmi megéléseket hoz, egyben érzéseink őszinte, nyílt kifejezésére is lehetőséget ad, amivel akár rendezhetünk, le is zárhatunk folyamatokat, vagy elindíthatunk olyan újat is, ami érzelmi kiteljesedéshez vezet! Pénteken a Hold a Kos jegyéből a Bika jegyébe lép. A már elindított dolgok gyorsan szárba is szökkennek, elkezdenek megjelenni a test, az anyag szintjén. Érzelmileg stabilitásra, biztonságra, bizalomra vágyunk és ezt is teremtjük.
Pénteken a Nap és a Neptunusz szembenállása teljesedik ki, amely most beragyogja a lelkünk mélységeit!

A legmélyebb, eddig titkos, elzárt helyekre, terekre is fény kerül! Ráláthatunk a saját magunk elől is elrejtett, eltitkolt tartalmainkra, sokat tehetünk lelkünk gyógyításáért, felfényesíthetjük mélységeinket. Fontos lehet, hogy a feltétlen szeretet és a gyengédség hassa át cselekvéseinket, tetteinket! Munka és pihenés, rendrakás és töltődés, cselekvés és érzelem most kerüljön egyensúlyba! Kisebb lépés jön abban a hosszabb folyamatban is, ami személyiségfejlődésünkben zajlik és a régi hitrendszerek elmúlásával, új és szabadabb rendszerek megalkotásával van kapcsolatban. Ehhez most nagyon nagy lelki erőt kapunk, át tudjuk alakítani a régit, erőt tudunk meríteni lelkünk mélyéről! Jelenlétben és megengedésben most is könnyebben áramlik minden, aminek éppen ideje van…
Zentai Anna asztrozófus, Ultrarövid Terápiás Konzulens

Megerősítő áldás: Akkor vagy szép, mikor hibázol.

Akkor vagy szép, mikor reggel az ágyból kimászol.
Akkor vagy szép, mikor nem hiszed el.

Akkor vagy szép mikor, hogy szép vagy-e nem érdekel.
Akkor vagy szép, amikor fát ültetsz, azt nézed.
Akkor vagy szép ha szeretnek-e, nem kérded.
Akkor vagy szép, mikor felnevetsz.
Akkor vagy szép, mikor kimondod: elmehetsz!
Akkor vagy szép, mikor bátor vagy.
Akkor vagy szép, mikor elesett vagy, s ápolnak.
Akkor vagy szép, mikor kisírod két szemed.

Mikor kisírt szemeid a csillagokra emeled.
Akkor vagy szép, mikor nem hagyod.
Mikor a terhedet az út mentén lerakod.
Akkor vagy szép, ha fáradt vagy.
Ha lelkedben a háború alábbhagy.
Akkor vagy szép, mikor megremegsz, mert félsz.
Akkor vagy szép, mikor úgy döntesz, mégis élsz.
Akkor vagy szép, mikor vállalod.
Mikor ki rossz hozzád, a kabátot ráadod.
Akkor vagy szép ha nem tudod.

Amikor újra kell kezdeni, de nem unod.
Akkor vagy szép, ha énekelsz.
Ha nem bánod hány embert érdekelsz.
Akkor vagy szép, mikor mosolyogsz.
Mikor apád házába váratlan bekopogsz.
Akkor vagy szép, mikor gyermeked becézed
S hogy hogy szerethetsz így embert, nem érted.
Akkor vagy szép, mikor szabad vagy.

Akkor vagy szép, ha az önvádad élni hagy.
Akkor vagy szép, mikor megnyugszol.
Mikor szerelmed ölébe némán bekúszol.
Akkor vagy szép, ha te mindent megtettél.
Ha hibáztál, fájt nagyon, s bár fájt nagyon: nevettél.
Akkor vagy szép, mikor ha fáj, mégiscsak ordítasz.
Mikor mit igaznak hiszel, mindent kimondasz.
Akkor vagy szép, mikor nem hazudsz.
Mikor igaz maradsz, nem baj ha bajba jutsz.
Akkor vagy szép, mikor a sminkedet lemosod.
Mikor az összes álruhád magadról ledobod.
Akkor vagy szép, mikor mindenki megtagad,
Akkor vagy szép, ha akkor is maradsz ki vagy: önmagad.
(Lőrinczi Emese)

 

Megerősítés: Elvált, többszörösen összetört, elhagyott, sokat megélt férfiként egy dolgot egészen biztosan megtanultam a nőkről és a kapcsolatokról, mégpedig azt, hogy figyelem nélkül idővel a legnagyobb láng is kiég.

Mindegy, mennyire szeret a nő, mindegy, mekkora a szenvedély, s hogyan indult a kapcsolat, ha nem figyelünk a nőre és az általa küldött jelekre, a szerelem biztosan véget ér. Mert semmit sem utál annyira egy hölgy sem, mint a figyelem hiányát. Mi férfiak viszont sajnos nagyon is hajlamosak vagyunk rá, hogy figyelmen kívül hagyjuk a jeleket, hogy süket fülekre találjon minden panasz, és félreértelmezzük mindazt, ami a nő részéről egy óriási segélykiáltás.

Gyakori panasz, hogy a nők akkor lépnek ki a párkapcsolatukból, mikor éppen úgy tűnik, minden rendben. Mikor a férfi már fellélegzik, hogy nyugi van, elmaradnak a szokásos hisztik, nincs számonkérés, se kérés úgy általában, nincsenek viták. Helyette csend van.

De ami a férfinak a békés elfogadás időszaka, az a nő számára vagy a vesztesek beletörődése, vagy már maga a távozás előtti gyászos csend. Ilyenkor a nő már igazán nincs is jelen a párkapcsolatban. Feladta. Egyszerűen lemondott a másikról és a közös jövő lehetőségéről. Már nem érdekli, hogy a férfi mit csinál, vagy éppen mit nem csinál. Nem akarja megbeszélni, nem akarja megváltoztatni. Minek? Hiszen ő már lemondott a párkapcsolatáról.

Szomorú, hogy sok-sok férfi éppen ezt a csendes, beletörődött időszakot élvezi. Mikor végre kuss van, nincs kritika, rapli, vergődés. Szomorú, hogy sokan a női feladás fázisában érzik jól magukat az elcseszett párkapcsolatukban.
Persze értem én. A korábbi fázisok nehezebbek.

Az első szint az, amikor a nő meg akarja beszélni a problémákat. Ilyenkor gyakran próbál leülni a másikkal, lelkizni, „papolni”. Persze a férfi nem szereti az ilyesmit, és nem figyel.
A második fázisban már kopik az elhatározás, már érezhető, hogy ez a kapcsolat nem, vagy nagyon nehezen menthető. Ilyenkor gyászol a nő. Sokat és szinte mindenen sír. Persze a férfi gyűlöli ezt a szakaszt, rosszul van a picsogástól, menekül ezektől a helyzetektől, s ehhez mérten nem figyel (természetesen…).
A harmadik szint a vérre menő viták időszaka. Mikor úgy tűnik, már a két fél elviselni sem képes egymást, és semmi sem jó a nőnek.

A férfi ilyenkor sem figyel. Csak a kiabálást hallja, de nem érti az okát.
S végül elmúlik a szerelem, a szeretet, a remény. A nő megtört. Elveszett a hit, és nincs már, amiért a maga kis eszközeivel harcolna a párkapcsolatért.
Lehet, nem megy el azonnal. Lehet, még hetekig, hónapokig marad. Mos, főz, bevásárol, funkcionál, látszólag nyugi van, nem vergődik, nincs hiszti, semmin sem húzza fel magát…hawaii dizsi… aztán elmegy.

A férfi szerint „csak úgy”, de ha figyelt volna, pontosan tudná, miért.
Szóval Uraim, higgyétek el, a figyelemnél nincs fontosabb!
Felföldi József