EZ AZ IMA MEGVÁLTOZTATHATJA AZ ÉLETEDET – MONDD EL NAPONTA KÉTSZER, ÉS MEGLÁTOD, MEKKORA EREJE VAN.

Ez után az ima után olyan csodálatos dolgok történnek majd az életedben, amiket most még elképzelni sem tudsz.

Megtörténhet, hogy egy rokonod örökséget hagy rád, ajánlatot kaphatsz egy jól fizető állásra, vagy találkozol valakivel, aki olyasmivel ajándékoz meg, ami megváltoztatja az életedet.

Mondd el ezt az imát minden reggel és este, rögtön ébredés után és elalvás előtt két hónapig. Én összesen háromszor használtam az életem során, és mind háromszor csodálatos változásokban volt részem.

Az imádság Joseph Murphy Tudatalattid csodálatos hatalma című könyvéből származik.
„Isten ajándékai az enyémek. A nap minden egyes percét élvezem. Velem van Isten harmóniája, békéje és gazdagsága. Isten szeretete sugárzik belőlem, és beragyogja a körülöttem állókat. Az isteni szeretet meggyógyít. Nem félek a rossztól, mert Isten velem van. Folyton körülvesz a szent fény, amely szeretet és erőt sugároz. Kijelentem, tudom és hiszem, hogy Isten szeretete útba igazítja, meggyógyítja, és gondját viseli családtagjaimnak, szeretteimnek.

Megbocsátok mindenkinek, és őszintén terjesztem az isteni szeretetet, békét és jóakaratot minden ember felé, bárhol is legyen. Lényem legmélyén a béke uralkodik, Isten békéje. Ebben a csendben érzem az Úr szeretetét, erejét és gondviselését. Isten mellettem van minden utamon.
Én vagyok az isteni szeretet, igazság és szépség terjesztője. Érzem, ahogy a világ isteni folyója átfolyik rajtam. Tudom, hogy minden gondom eloszlik Isten színe előtt. Az Úr útjai az én útjaim. A szavak, amelyeket kimondok, eljutnak oda, ahová szánom őket.

Boldog vagyok, felküldöm az égbe a hálámat, és tudom, hogy választ kapok az imámra. Biztosan így lesz.”

Megerősítés: Sokszor teszünk vesszőt oda, ahová pontot kellene.

Mert a pont nehéz. A pont elfogadás, belenyugvás, a pont veszteség.

A pont vége egy olyan életnek, ami nem lehet a Tiéd, hiába vágytál rá. A pont az álmok vége, terveké, amiket már nem fogsz megvalósítani.

A pont kicsit a hiábavalóság érzése. A hiábavaló küzdéseké, az eddigi melóé, az éveké, amiket belefektettél valamibe, ami most elsétál. A pont magányos. A pont félelmetes, mert bizonytalan, hogy hogyan tovább.

 

 

A pont épp ezért veszélyes is. A pont előtt volt valamid. Reményeid, valami kis szar a kezedben, ami még ha tényleg szar is, de legalább tele volt a kezed vele, lehetett kapaszkodni bele, lehetett markolni. Levegőt markolni ellenben iszonyatosan félelmetes. Pontot tenni kicsit halál.

A pontot meg kell gyászolni, a pont rohadék és rohadtul fáj. Szembenézés azzal a ténnyel, hogy nem voltál elég jó és bizony nem szerettek, nem szeretnek. Elengedése annak a nevetséges gondolatnak, hogy majd egyszer mégis. A pont a remény elengedése, hogy bizonyítékot kapj arra, hogy elég vagy, szerethető vagy és nincs Veled baj. Félsz a ponttól, mert kudarcot vallottál.

 

Nem feleltél meg. És ez valóban így van.(…) Ha kiteszed azt a pontot, elfogadod, hogy kudarcot vallottál, elfogadod, hogy nem szerettek, hogy nem voltál fontos. (…) Vesztettél. És közben hatalmasat nyertél.

 

Visszanyerted önmagad. Kicsit megtépázottan ugyan, de most szabad vagy és ha tükörbe nézel, a saját arcod látod. Nem játszmázol, nem akarsz már megfelelni, nem akarod a szeretet látszatát és nem akarsz érte koldulni. Igazit akarsz. És meg fogod kapni. Mert értékes, erős és szerethető vagy. És fontos. Nem kell tökéletesnek lenned hozzá, hogy szeressenek. Azt mondják, a tiszteletet ki kell érdemelni. A szeretet viszont vagy van, vagy nincs. Ahol pedig van, ott soha nem lesz pont. Ha pontot tettél, vagy Rád tettek pontot, akkor az a pont megmentett attól, hogy olyan helyen keresd, ahol soha nem találtál volna rá.

A pont félelmetes. A pont ennek ellenére néha a legjobb, ami történhet Veled. Tedd ki, és nézz a tükörbe. Gyönyörű vagy és bátor. Megtalálod majd, aki nem ismer Veled pontot, csak ezer vesszőt, mert egy pillanatig sem leszel neki sok, vagy kevés. Csak Te leszel, és ez PONT elég lesz hozzá.