A bőség angyalainak áldása.
Sugárzó és ragyogó fényeddel másokat is inspirálsz.
Bocsáss meg magadnak azért, amit tettél, és azért is, amit nem tettél meg. Hidd el, hogy Isten feltétel nélkül szeret, olyannak, amilyen vagy.
Tanulj a múlt hibáiból, és fejlődj általuk, ahelyett hogy ostoroznád magad miattuk.
Ez a lap a bőséggel kapcsolatos bűntudatot jelzi. Talán az aggaszt, hogy a sikereid miatt mások rosszul érezhetik magukat, vagy azt hiszed, nem érdemled meg, hogy kaphass. Nos, semmi nem áll távolabb az igazságtól.
Ha hibáztál – és ki az, aki még nem hibázott -, akkor is megérdemled a biztonságos, egészséges, értelmes életet. Szánj most egy kis időt imádkozásra. Határozd el, hogy megbocsátasz magadnak azért, amit megtettél, bár úgy érzed, nem kellett volna, vagy nem tettél meg, pedig meg kellett volna.
Amikor kapsz, az nem jelenti azt, hogy valaki más elveszít valamit. Tulajdonképpen minél inkább nyitott vagy az elfogadásra, annál több forrás áll a rendelkezésedre, hogy segíthess másoknak.
A bőség lehetővé teszi, hogy tartalékot halmozz fel, beteljesítsd az életcélod, biztonságos otthont teremts magadnak és a szeretteidnek, jó minőségű, organikus ételeket fogyassz.
Megerősítés: Túl sokat cipelsz…
A nyakam nagyon fájt…
Így hát abbahagytam a szűk ruhák viselését, megváltoztattam a székemet,
Ortopédiai fűzőt vettem, jógáztam, pilatesre jártam csontkovácshoz és mindenféle orvoshoz de a fájdalom nem múlt.
Egy súly, egy teher, egy kellemetlenség, ami már aludni sem hagyott néha még lélegezni is nehezemre esett….
És? Mit csináltál?
Egy bölcs asszony … akkor azt mondta nekem,
hogy azért van, mert sokáig túl sokat cipeltem.
Honnan tudta ezt?
Csak úgy hogy ránézett megfeszült és összenyomott testemre,
csak úgy hogy érezte a csupasz bőrömet az öreg és kopott keze érintésével,
és tudta …
Mit mondott?
Azt mondta…:
-“Annyi nyomást cipeltél az évek során,
annyi fájdalmat ,neheztelést, hogy már számolni se tudod hogy a
a saját vagy más világának súlyát cipeled …
És akkor kifújtam az összes levegőt, amit több mint két évtizede visszatartottam ….
Elmondta neked, hogyan gyógyítsd meg magad?
Megfogta a kezem a sajátjába tette,
azokba az öreg hölgy tenyerekbe,
elengedte a kezemet lengedte a vállamat, felemelte a fejem az államnál, és mögém állt.
Az ajkai a fülemet érintették, és halkan azt mondta nekem:
Nem minden a te hibád..
Nem minden a te felelősséged…
Nem tudsz mindent te csinálni…
Nem tudsz mindent helyrehozni..
Nem kell mindent elfogadnod
És akkor a szememből könnyek kezdtek kicsordulni, mint a törött üveg darabkák. Volt egy pillanat, amikor azt hittem, hogy véresen fogok sírni, a sok fájdalomtól, amit éreztem.
Lassan a vállaim visszatértek a helyükre,
a nyakam lágyult és újra kiemelkedett,
a hátam kiegyenesedett, ahogy már évek óta nem, és hallottam, hogy a csontjaim roppannak..
A világ súlya került le a vállamról,
a múlt fájdalmainak súlya végre a földre szállt.
Mondott még valamit?
Tiszta szemei várakozóan néztek rám, és azt mondta:
“Vannak fájdalmak,
amelyek a szívben vannak terhelve, és azokat nem lehet könnyen eltávolítani.
Tanuld meg elengedni a múltat, különben a végén még “megfojtod” a jövődet …
és azt is értsd meg..
hogy a megbocsátás hiánya nem fáj jobban,
mint annak, aki nem tud megbocsátani… ”
~ Bali~