A kiteljesedés pontja felé érkezünk, a Nap halad ugyanis a nyári napforduló pontja felé!
Amely most az egyidőben kialakuló Teliholddal és mindkettőjükhöz kapcsolódó Neptunusz kvadráttal egy nagy vizsgapillanat lesz, mely nem feladatokat hoz, hanem felismerést.
Ez most nem szimplán egy Telihold, nem szimplán egy Nap-Neptunusz kvadrát, és nem szimplán egy nyári napforduló, ez az önmagad felismerésnek pillanata, hogy az önmagadba eddig beletett munkádért jár-e az „aranyérem”.
A nyári napforduló ugyanis egy csúcspont, életed, napod, egy projekted, tulajdonképpen mindennek a középpontja. Az a pont, ameddig a fejlődés tart, ezt átlépve kezdődik a hanyatlás, vagyis a megélés, a feldolgozás, a csinosítgatás, az eddigi tanulási folyamatban lévő dolgok elmélyítése, mesterszintre juttatása, alkalmazása, továbbadása. Minden folyamatban eljön egyszer a csúcspont, ami szükséges ahhoz, hogy el tudjuk kezdeni mélyíteni a megtanultakat, és mindazt összegezve az új felé indulhassunk. Ha nem lenne ez a fordulópont, nem tudnánk felismerni hol is tartunk, mert akkor csak egy végtelen egyenes lenne, mely a távolba vesz.
Ezzel szemben van a téli napforduló pontja, amikor az új belül megszületik, megjön az új ötlet, a vágy, az akarás a további fejlődésre, mely ekkor még nagyon belső, láthatatlan, de közben már él. Ez kezd el ekkor fejlődni belül, mely majd megszületik és elindul fejlődési útján már a külvilágban. Ezért nagyon fontosak ezek a fordulópontok, mert nemcsak a megtett út eredményének a felismerése van bennük (nyári), hanem a fejlődés következő lépése is (téli).
És ez most együtt, egyszerre történik a Telihold által, mely a rák-bak tengely 1°07 fokán teljesedik ki, fent az Ikrek csillagkép elinduló lábánál, ahol addigra a Nap jár és lent a Nyilas csillagkép íja hegyénél, az Al Nasl csillagnál ahová a Hold megérkezik. Mielőtt elérkezünk a Telihold pillanatához (2024. június 22. 03:08), a Nap előbb eléri a Nimród Betelgeuse csillagát (2024. június 19. 23:57). Ez Nimródnak az a keze, mely felnyúl a magasságokba és lehozza számunkra az isteni tudást. Ez a kéz van kapcsolatban a láthatatlannal, ez a kéz a kapcsolat az istenivel, az univerzummal, az egésszel. Nimród, a beavató láthatatlan keze, aki ezen a kézen keresztül táplája számunkra az istenit végtelenül és kifogyhatatlanul. Az a Nimród, aki benned dobban, ő ez az isteni a testben. Ez a pillanat tehát, amikor kézzel foghatóvá válik számunkra saját isteni kilétünk, mely mivel most az éjszaka mélyén ér el hozzánk, elhozza az abszolút belső felismerést. Ráadásul Nap ekkorra már kvadráttal kapcsolódik (egzakt 2024. június 20. 10:12) ugyan még a halak jegyében, Halak csillagaiban, de a halak 29°53 fokán álló, tehát tulajdonképpen már a kos nullán, a tavaszi napéjegyenlőség pontján, a létbetörés, születés helyén álló Neptunusszal, ezáltal ez a belső, ha nem is tudatosan, de már most létbetör, megszületik, hogy a fizikai síkon ez az isteni lépjen tovább. (Ez tudatosodik majd a kos nullán felálló Neptunusz-Szaturnusz kvadráttal 2026. februárban, amikortól valami nagyon más lesz, a mostani ennek egy első, de nagyon fontos lépése.)
És itt valóban továbblépés történik, mert Nap elhagyva a Betelgeuse csillagot és a Neptunusz kvadrátot, halad tovább és kiteljesedik a nyári napforduló pontján ezzel a belső abszolút tudatossággal, melyhez Neptunusz hozza azt a megfoghatatlan, de teljes bizonyosságot, hogy tudom, hogy jó vagyok, tudom, hogy mindenre képes vagyok, tudom, hogy ez egy csodálatos világ, tudom, hogy mindent a szeretet leng körbe, tudom, hogy az, amit a látható világ mutat, az nem a valóság és van ott a mélyben egy csodavilág, mely teljes, tökéletes, boldog, egész, mely ott van bennem, és képes is vagyok megélni és a fizikai világomba áthozni és testben megtapasztalni. Mert már tudom, hogy ez így van és már el is hiszem és meg is tudom élni.
A Nap ezzel a háttérrel, ezzel az utolsó belső bizonyossággal éri el a csúcsot (2024. június 20. 22:51), fordul át, és indul el az új kör az Ikrek lábával, amibe beleáll szembe a Hold ebben a pillanatban, pont a Nyilas csillagkép íja hegyénél, az Al Nasi csillagnál kiteljesedve, hogy a Nap-Neptunusz kvadrát által felismert belső teljesség valóban megtalálja útját, mert az Al Nasl csillag az, aki utat mutat a szellemi, vagyis a tudatos isteni világ felé, ahol kilépsz az ösztöni létből, abból, ahol vezetve vagy a külvilág által, ahol a köröket járod, az újramegélések világát éled, az Al Nasl csillag tehát azt az irányt mutatja, mely a tudatos haladás útja felé vezet, amikor valóban te irányítasz.
Ez a néhány nap tehát efelé indít. Először kapcsolódsz valódi önmagaddal, aztán megjön a teljes belső bizonyosság és nemcsak a fizikai síkon (Nap Ikrek lábánál), hanem a belsődben is ezzel a teljes bizonyossággal (Hold az Al Nasl csillagnál) lépsz a tudatos útra.
Mindezzel indul ezáltal egy teremtő mágia is, melyet most valóban nagyon ajánlok elindítani. Ennek kezdő időpontja 2024. június 22. a Napkelte pillanata, 4:48 perc. A szertartás ideje alatt nyugati irányba fordulj a Hold felé. Ez a szertartás segít nemcsak az elindulásban, hanem a teljes belső megélésben, belső bizonyosságban is, mint ahogy egy meditáció során el tudsz mélyülni és igazán átélni az élményeket, melyek majd a külvilágban manifesztálódnak is. Mivel a Nap a háttérben éppen a keleti horizonton létbetör, ez a pillanat, a mágia kezdeti pontja most egyszerre belső és külső születés, nemcsak a nap kezdete és az abban lévő születés miatt, hanem a nyári-téli napforduló külső-belső születésében lévő erő által is. A mágia menetéről bővebben itt olvashatsz:
Tóth Gabriella Csillagtenger
Megerősítés: an-e elég bizalmam az Életben?
Tudom-e, hogy nem nekem kell az életemet, mint egy bonyolult rejtvény megtervezni, hanem megy minden a maga útján anélkül, hogy ki kéne találnom a ‘hogyan tovább’ot.
Meg merek-e nyílni annak a pillanatnak, ami éppen megadatott, anélkül, hogy a következő pillanatért aggódnék?
Képes vagyok-e az őszinte valóságot bevallani magamnak az érzéseimről,
vagy hagyom, hogy a félelem vagy a hiányaimból fakadó mohóság elködösítse a tiszta érzéseimet?
Tudok-e áldásként tekinteni arra az ajándékra, amit ad az élet akkor is, ha tudom, hogy nem tart örökké?
Hogy nem azért jött, hogy felmarkoljam, hanem azért, hogy kinyissa azt a kaput bennem, ami eddig zárva volt… Hogy megnyisson valaminek, ami eddig számomra rejtve volt..
Tudom-e nyitott szívvel és tudattal fogadni azt, ami történik, ahelyett, amit elképzeltem, hogy történni fog?
Van-e annyi Alázat bennem, hogy elfogadjam: nálam magasabb erők is részt vesznek a Nagy Műben, amit én a saját elképzeléseim szerint vért izzadva probálok irányítani, kézben tartani, kontrollálni?
Hogy a mélységekben lakozó isteni törvényszerűség átszövi a sorsunkat, minden pillanatnak értelmet adva, akár tudunk róla, akár nem.
Botos Orsolya