Misztikus Tündérek üzenetei vasárnap estére: Varázslatos édenkert, Adni és Kapni a legjobb dolog a világon!

Az egész univerzum a belégzés-kilélegzéshez hasonló ciklusok szerint működik.

Amikor csak kilélegzel (adsz), vagy csak belélegzel (kapsz), elveszíted az Univerzum ritmusát.

Az optimális egészség, energia és feltöltődés érdekében életed minden egyes belégzését egyensúlyozd ki egy kilégzéssel.
Az angyalok azért küldték neked ezt a kártyát, mert az adás-kapás mérlege mostanában kibillent az egyensúlyából. Ha jóval többet adtál, mint amennyit kaptál, valószínűleg úgy érzed, mások kihasználták kedvességedet.

Ha az egyensúly inkább a befogadás, nem pedig az adakozás felé billent, elképzelhető, hogy kellemetlenül érzed magad, depresszióssá váltál, vagy akár bűntudatot is érezhetsz. Ugyan lehetetlenség nap mint nap tökéletesen kiegyensúlyozni az adást és a kapást, azért megpróbálhatsz egy egészséges egyensúlyt elérni. Erről győződj meg úgy, hogy mindennapos rendszerességgel adj valamit (mondjuk, időt, pénzt, ajándékot vagy bókot) anélkül, hogy bármit is várnál érte cserébe. Ugyanakkor fogadd nyájasan a váratlan segítség felajánlásokat, bókokat és más ajándékokat.

Mondd azt: “köszönöm szépen”, mindennemű feszengés és szégyen nélkül. Olyan kapcsolatokban, ahol te vagy az elsődleges adakozó, adj hangot szükségleteidnek, és kérj segítséget.

A lap további jelentései: Kapcsolataidban győződj meg róla, hogy adj és kapj is egyszerre.

A szóban forgó helyzetben a férfiúi és női energiák kiegyensúlyozására van szükség. Ahhoz, hogy kapj, először adnod kell. Tizedelj meg mindent, amiből többre van szükséged (időt, pénzt, tárgyakat és így tovább). Jelentsd ki: “Most pedig kegyesen fogadok be minden jót az életembe.

Megerősítés: A CSEND és a SZAVAK EREJE

„Mi indiánok ismerjük a csendet. Nem félünk tőle. Sőt, számunkra a csend erősebb, mint a szavak.
Az őseinket megtanították a csendre, és ezt a tudást adták át nekünk. Figyelj, hallgass, majd cselekedj – mondták nekünk. Ez volt, ahogy éltünk.

Nálatok ez pont az ellenkezője. Beszélve tanultok. Az iskolában azokat a gyerekeket jutalmazzátok, akik a legtöbbet beszélnek.

A bulikon mindannyian egyszerre próbáltok beszélgetni. A munkátokban állandóan olyan megbeszéléseket tartotok, amelyeken mindenki megszakít mindenkit, és mindenki ötször, tízszer vagy százszor beszél.

És ezt nevezitek „problémamegoldásnak”. Amikor egy szobában vagytok, és csend van, idegesek lesztek. Hangokkal kell megtöltenetek a teret. Ezért kényszeresen beszéltek, még mielőtt tudnátok, mit fogtok mondani.
A fehérek szeretnek vitatkozni. Még azt sem hagyják, hogy a másik befejezze a mondatot. Mindig félbeszakítják.

Számunkra, indiánok számára ez rossz modornak vagy akár ostobaságnak tűnik.
Ha beszélni kezdtek, nem foglak félbeszakítani. Meghallgatom. Lehet, hogy abbahagyom a hallgatást, ha nem tetszik, amit mondtok, de nem foglak félbeszakítani.
Ha befejeztétek, akkor eldöntöm, hogy mit mondtatok, de nem mondom, hogy nem értek egyet, hacsak nem fontos. Ellenkező esetben csendben maradok, és elmegyek.

Az embereknek a szavaikat magvaknak kellene tekinteniük. El kellene vetniük őket, és aztán hagyniuk kellene, hogy csendben növekedjenek. Az őseink azt tanították nekünk, hogy Földanya mindig beszél hozzánk, és nekünk hallgatnunk és figyelnünk kell, hogy meghalljuk őt. Sok hang van a miénken kívül. Sok hang… „

— Ella Deloria