Mély érzelmek kerülnek előtérbe, ami azt jelenti, érdemes most megvizsgálni a kapcsolati rendszeredet, mennyire működik benne a lelkiség, vagy pusztán testiség dominál….?
Legyen az magánéleti, párkapcsolati viszony, vagy akár munkahelyi kapcsolat, családi összetartás, ott a testiséget egy adott temperamentum típusra kell nézni. (szangvinikus, kolerikus, melankolikus, stb…
Mennyire vagyok ráhangolódva (összhangban) a másikra, és mennyi érzelmet teszek bele a kapcsolati rendszerembe? Mennyire érzelmes vagy épp nem az a kapcsolódásom? Csak szellemi, vagy testi alapon működik, esetleg lelkileg mély érzelmű kötődés van kettőtök között…? Akár lehet családi kapcsolatban is ilyen viszony, szülő-gyerek kérdés, vagy munkahelyi kapcsolat esetén, főnök – beosztott, tanár-tanítványai, ott a temperamentum tengelyén tudnak kapcsolódni egymással….. Ez is hozhat lelki kötést, mert pl. jobban fel tudják húzni egymást, parázsvitát szülhet egy ilyen állás. Vagy jobban ragaszkodnak egymáshoz, mert több mindent tudnak egymástól tanulni, fejlődés gyorsabb mutató szerint történik…!
Hittel és megértéssel viszonyulok az embertársaim felé, elfogadom a másikat és másik árnyoldalát is felismerem önmagamban is?
Hiszek – e magamban? Hiszek a másikban?
Megerősítő áldás: Kibékülés.
A múltadból valaki visszatér az életedbe.
Ez a lap azt jelzi, hogy egy volt szerelmed talán ismét az életed része lesz. Valószínűleg arról az emberről van szó, akire először gondolsz. Ennek a kibékülésnek az a célja, hogy eljussatok a gyógyuláshoz és a múlt lezárásához, ami után jobban megérted majd magadat, és tisztábban látod a kapcsolati mintáidat is. Emellett felelősséget vállalsz a kapcsolat drámájában játszott szerepedért is, ami felszabadít a megbocsátásra való képtelenség zsarnoksága alól.
A békülések végső soron arról szólnak, hogy foglalkozunk a befejezetlen ügyekkel. Ez a lap azt is jelentheti, hogy megbékélsz egy családtaggal vagy egy baráttal.
Minden kapcsolat szent tanulási tapasztalat, légy tehát nyitott ennek a kibékülésnek a leckéire és áldásaira. Végül minden gyógyulás segíteni fogja a szerelmi életedet és világod minden más területét.
Megerősítés: Képzeljünk el egy olyan partnert, aki elsőre nagyon elnyeri a tetszésünket.
Hogy is ne tetszene, hiszen megnyerő, kedves, humoros, laza, vagány, játékos, és mindenki odáig van érte. Szeretik a társaságát, hiszen mindig tudja, mivel szórakoztasson másokat. Eleinte könnyűnek és élvezetesnek tűnik vele az élet. Aztán feltűnik néhány apróság. Az ígéretei gyakran észrevétlenül elsikkadnak. ‘Nekem mindegy’ vállrándítással, nehezen hoz döntéseket, azok végül mindig ránk maradnak. Ugyanúgy, ahogy a monoton, unalmas vagy éppen fárasztó, nem túl élvezetes feladatok és kötelességek is. Miközben ő jól érzi magát a bőrében, mi egyre jobban megfeszülünk, hogy minden rendben menjen a hétköznapokban. Ha kérdőre vonjuk, nem érti.
Felesleges kötözködésnek és kritikának veszi, és kiderül, hogy ebben a kapcsolatban a jó és a rossz zsaru szerepe közül egyértelműen az utóbbit osztották ránk. Ráadásul egy idő után ráeszmélünk, hogy a kapcsolatunk nem mozdul semerre. Mi tervezünk és haladnánk, ám a másik fél mintha folyamatosan a féket nyomná. Hamarosan rádöbbenünk, miben is vagyunk benne. Vagy talán mégsem?
Az iménti leírásban talán ráismerünk az elégtelen önkontroll-önfegyelem sémára. Egy felnőtt testében élő érzelmileg éretlen gyermekkel léptünk kapcsolatba, aki az életét kizárólag az örömöknek és az élvezeteknek szentelné. Addig remekül megy vele minden, amíg a dolgok kellemesek és nem túl fárasztóak, amikor azonban valamiért felelősséget kellene vállalni, elköteleződni, vagy éppen valamilyen kemény és kitartó erőfeszítést igénylő feladatot elvégezni, ő menekülőre fogja. Kifogásokat, kibúvókat keres, vagy anélkül, hogy észrevennénk, szép lassan mindet átruházza ránk.
És hogy kik akadnak horogra egy ilyen kapcsolatban? Például azok, akiknek könyörtelen mércék-hiperkritikusság sémájuk van. Ha azok közé tartozunk, akiknek az élete a folytonos teljesítésről és kötelességtudatról szól; ha mindig mindent alaposan megtervezünk, mert szükségünk van a rendszerre és kiszámíthatóságra; ha nehezünkre esik lazítani, pihenni, és ezt ritkán is engedjük meg magunknak – akkor elsőre jó partinak tűnik valaki, aki felszabadult, laza és oldott, azaz teljesen másképp működik, mint mi. Rabul ejthet minket, hogy mindazt megtaláljuk benne, amit önmagunkban is szívesen látnánk, és azt reméljük, hogy ezt el is érhetjük általa.
Eleinte a kombináció működik is – míg rá nem jövünk, hogy mellette nekünk esélyünk sincs kiszállni a felelősséggel és kötelességgel átszőtt sémánkból. És amíg mi ezt mind bevállaljuk, ő sem fog ‘felnőni’ soha.
Dr. Szabó-Bartha Anett: Sémakémia