Atlantisz Angyalok üzenetei februári éjszakákra: Éjszaka van.

Leteszed a fejed a párnára, és jön a szorongás, meg a túlgondolás.

Emlékek, élmények törnek a felszínre, emberek, akik rosszul bántak veled, akik megsértették a határaidat, akik bántottak, megloptak, hazudtak neked, akik elvettek tőled valamit, akik hülyének néztek, kihasználtak.

Kattogsz.

Mit kellett volna mondani, mit kellett volna tenni, miért nem csináltad, miért nem viselkedtél máshogy.

Bosszút forralsz, átkozódsz, lemozizod fejben az egészet újra, és újra.

Nem tudsz aludni, dühös vagy, forgolódsz, rágod magad.
Holnap hétfő, megint be kell menni a melóba, és ők ott lesznek, és majd az lesz, hogy, és az fog történni, hogy.

Végtelen, fekete örvény, kombinációk ezrei, nagy monológok, verekedések, cselszövések, igazi western film az egész, melynek a végén a jó elnyeri méltó jutalmát, a gonoszt pedig megszégyenítik a város főterén.

Tudom, mit érzel, mert nekem is vannak sötét gondolataim esténként.
Én is elképzelek helyzeteket, felszívom magam, beolvasok, fantázia emaileket írok, odacsapok, jól megmondom a magamét.

Miközben kattogok, elfog valami keserű érzés.
Ez a fantáziálás felzabálja a boldog életidőmet, beszűkíti az agyamat, kivisz a valóságból, elvisz oda, ami csak a fejemben létezik. Egy helyre, ahol bármit megtehetek, büntetlenül, ahol mindig nekem van igazam, és minden úgy történik, ahogy elképzelem.

Szerencsére, ki tudok jönni már ebből az örvényből.

Pár perc túlgondolás után elfáradok.

Mikor már mindenkinek megmondtam a magamét, mikor már mindenki megkapta a büntetését, mikor már lett következmény, számonkérés, akkor leülök, és együttérzek magammal.

A szorongásom valós.

Azért reagálok így helyzetekre, mert hosszú éveken keresztül le lettem söpörve az asztalról, és megsértették a határaimat.
Sok traumám van, ugyanúgy, mint bárki másnak.

Érzékeny az idegrendszerem, a testem, a lelkem, mindenhol bántalmazást látok, sokszor ott is, ahol nincs.

Magamra veszek helyzeteket, dolgokat, pedig nem is nekem szól, nem is ellenem történik.
Igen, jogos, nincs ezzel baj, jogos minden, amit érzek.

Viszont már nem vagyok bántható.

Vannak eszközeim, módszereim, technikáim.
Tudok csinálni következményt, ki tudom vinni a fényre a gonoszt, el tudom számoltatni, vissza tudok vágni.

Már nagy vagyok, önálló, független, stabil.

Én vagyok a bennem élő gyerek anyukája.
Komolyan veszem magam, ránézek felnőtt ember módjára egy helyzetre, és elkezdem csökkenteni a szorongást.

Megnézem, mi van az itt és mostban.

Itt és most minden oké.

Csend van a lakásban, meleg a takaró, puha a párna.
Lélegzem, egészséges vagyok, biztonságban vagyok.
Van ráhatásom helyzetekre, emberekre, szituációkra.
Vannak jogaim.

Vannak, akiktől segítséget tudok kérni.

Oké a félelem, oké a szorongás, de nem nőhet nagyobbra, mint én, kordában kell tartani, nem hatalmasodhat el a démon, nem tehetem tönkre magam az elmémmel.

Értékes, és rövid az élet.

Értem, mi történik, amennyire csak érteni lehet.
Értem, hogy vannak jó, és rossz emberek.
Értem, hogy nem kell megbocsátanom, csak megértenem.
Értem a reakcióimat, és értem, amikor túlreagálok valamit.

Rendben van.

Most este van, aludni kell.
Le kell földelni az elmét, hogy ne szálljon el a múltba, ne fantáziáljon a jövőről, hanem legyen itt a jelenben.

Megsimogatom magam.
Érzem a bőröm melegét, a bőröm selymességét.

Minden rendben van, itt vagyok magammal, már nincs veszély, ez fontos, hogy már nincs életveszély.
Béke van, nyugalom.
Nem vagyok éhes, nem fáj semmim, nincs tragédia, csak a múlt kúszik vissza a réseken, és felnagyít néhány eseményt.

Érthető, hiszen a traumák hatnak az idegrendszerre, a sejtekre, az agy működésére, a hormonokra, a testre, a lélekre.

Megölelem magam.
Már nincs veszély, már nem tud bántani senki.

Bedugom a fülem, felveszem a fejhallgatót, és beteszek eső zenét, vagy valami meditációsat.

Szép dolgokra gondolok, tengerpartra, szeretetre, napsütésre, örömteli emlékekre, olyan emberekre, akik jól bántak velem.

Oldódik a fekete köd az elmémről, kinyílik a szívem, jön az arany színű fény.
Megnyugszom, lassan kisimulnak az idegeim, lebegek, úszom, könnyű vagyok.
Ha visszaránt egy rossz gondolat, megérintem magam, vagy a hasamra teszem a kezeimet.

Meleg van a paplan alatt, itt biztonságban vagyok.
Minden várhat holnapig, most aludni kell.

Minden, ami a szereteten kívül történik, az értelmetlen.
Ez fontos mondat.

Egyszerre lényegtelen lesz minden, a bunkó eladó, az ideges buszsofőr, a flegma pincér, a postán a néni, mindenki, aki rosszul bánt magával, aki lerántott anyagilag, aki használt, aki torz tükröt mutatott nekem, mindenki kicsi lesz, és lényegtelen.

Én is.

Nem etetem tovább a fekete szörnyet, megyek vissza a szép emlékekhez, mert boldognak lenni sokkal jobb, mint boldogtalannak.
Teremtek az elmémmel, unom a szorongást, igen, ismerős terep, de már unalmas, jártam ott, tudom, hova vezet, nincs ott semmi, csak feketeség, és összezsugorodás.

Meleg van a paplan alatt, megnyugtat a zene, minden rendben van.
Semmi sem tart örökké, elmúlik, elmúlok, minden nevetséges, minden apró, törékeny, és abszolút lényegtelen.

Ok van és okozat, karma van, igenis létezik igazság, mindent visszakapok, a jót is, és a rosszat is, és nem csak én, hanem mindenki.
Igazából semmit sem kell tennem, az idő nagy rendező, csak rá kell feküdni a folyóra, és folyni.
A folyó okos, tudja merre megy, csak bíznom kell benne, bíznom kell magamban, hogy minden úgy lesz, ahogy lennie kell, és nem másképp.

Minden úgy lesz, ahogy lennie kell, és nem másképp.
És nem másképp.

Fekszem a tengerparton, süt a nap, és lassan álomba merülök…

Megerősítés: Az akadályok eltűnnek!

A bőség angyalainak áldása.

Személyes jótetteid révén és pozitív energiáid segítségével túlléptél a korábbi akadályokon. Mostantól haladást és előremutató változásokat tapasztalsz majd a terveiddel kapcsolatban. Koncentrálj továbbra is a hálára, így biztosíthatod a bőség folyamatos áradását.
A személyes fejlődésedbe fektetett munkád kiszabadított a félelem csapdájából. Minden lehetőség nyitva áll előtted, és haladsz előre.

Fókuszálj folyamatosan a pozitív energiára. Nézz szembe azonnal mindenfajta kétellyel és aggodalommal, és add át Istennek, hogy orvosolhassa a helyzetet.

Ne hagyd, hogy a gondolataid a lehetséges legrosszabb kimenetel felé kalandozzanak, mert a végén még valósággá teszed a félelemeidet.

Emlékezz rá, hogy Isten felruházott a teremtés spirituális hatalmával. Használd ezt arra, hogy mesterművet alkoss, és a példád másokat is segítsen és inspiráljon.