2024-es év első teliholdja – igazi „szívnyitogató” telihold.
Itt a lehetőség, hogy teret adjunk annak, amit valójában teremteni szeretnénk.
Merjünk nagyot álmodni, és szívből teremtsünk
Engedd meg végre magadnak, hogy a belső fényed úgy ragyogjon, akár a telihold!
Míg az Oroszlán elég “drámai”, a másik oldala az, hogy segíthet felismerni, mi tesz minket a legboldogabbá, és összehangolódnak belső gyermekünkkel. Ha így teszünk, elérhetjük a legteljesebb potenciálunkat, és átemelkedhetünk a nagyságba.
Nem kisebb dologra lehetünk most képesek, mint akár elengedni a korlátozó hitrendszereinket!!!
Hold nagymama az egész arcát mutatja felénk – Gyógyító Telihold. De ne feledd! Bármi is a kérdés, a válasz a SZERETET!
Engedd, hogy a Hold energiái elvezessenek a belső otthonodba, ahol minden biztonságban van, és minden rendben van.
Most már aztán tényleg eljött az a perc, hogy a felesleges terheket letegyük és a valós célokat megfogalmazzuk! Használjuk ki a telihold energiáját, hogy hiteles és boldog “valóság-magokat” ültessünk!
De azt utána gondozni is kell ám!
Hagyjuk, hogy a szeretet átjárja minden porcikánkat, írja felül a szenvedéseinket és Kezdjünk végre ÉLNI!
Egy kis érdekesség:
– A januári telihold WOLF Moon, azaz Farkas Hold néven vált ismertté, mert ilyenkor gyakrabban hallották a farkasok üvöltését. Régen azt hitték, hogy a farkasok télen az éhség miatt üvöltöttek, de ma már tudjuk, hogy ez nem igaz.
Az üvöltést és más farkashangokat általában a terület meghatározására, a falkatagok felkutatására, a társadalmi kötelékek megerősítésére és a vadászat koordinálására használják.
– A januári telihold másik elnevezése a Hold középpontja , ez arra utal, hogy Assiniboine népe szerint ez a Hold nagyjából a téli szezon közepét jelöli.
– A januári Hold egyéb hagyományos elnevezései hangsúlyozzák az évszak kemény hidegségét: Hideg Hold (Cree), Frost Robbanó Hold (Cree), Freeze Up Moon (Algonquin), Súlyos Hold (Dakota) és Hard Moon (Dakota).
s akkor már tényleg csak ismételni tudom magamat …
ELENGEDÉS! Ha eddig nem tudtad a felesleges terheket lepakolni, akkor MOST már tényleg itt az ideje!!!
Fogalmazd újra a céljaidat! A telihold segít, de ehhez TE kellesz! (Lehet a csodára várni, de ha te nem teszel érte, akkor nagy valószínűséggel nem is fog bekövetkezni.)
Kristályokat feltölteni, magatokat lenyugtatni, s kezdődhet a varázslat! Egy kis tánc a holdfénybe megengedett, sőt! S ne felejts el holdvizet készíteni!
Vigyázzatok magatokra! Szeretettel ölellek benneteket!
Forrás Brigi.
Megerősítés: Tanmese
Emlékszem sokszor voltam kegyetlen az igazság nevében és mondtam ki, amit nem illik, ami bántó, mondtam el nyersen, ami másnak a fájdalmat jelentette és nem érdekelt, mert igazam volt. Nem érdekelt az sem, hogy egyedül maradtam, hogy inkább tartottak az emberek a társaságomtól, mint élvezték volna azt, mert ami érdekelt az volt, hogy nekem igazam volt.
Ráadásul mindez nem azt jelenti, hogy én nem követtem el olyan klisésen ostoba hibákat, mint a hűtlenség vagy a hazugság, mert mindkettőt elkövettem életem során.
Pedig gyűlölők fájdalmat okozni szeretteimnek és valójában bárkinek, nem azért mert mindenáron szeretetre és elismerése vágyom, hogy azt mondják, ‘hű Ildike szép és okos és egy szent, milyen baromi jó ember’, nem vágyom efféle ego simogatásra. Egyszerűen ha másnak fájdalmat okozok, azzal magamnak is, másnak fájdalmat adni akár csak szeleburdiságból, traumáktól vezetve, önzésből, félelemből, menekülés miatt, csak egyre mélyebbre, lentebbre sodor abban a gödörben, amiből kimászni akartam mindig is. Nem akartam soha olyan ember lenni, aki belekakkant mások érzéseibe.
Aztán egy átlagos napon, és még egy másikon, meg még vagy egy tucaton, azt hiszem a szembenézés, a felelősség, és a következmények fel nem ismert félelme miatt, nagyon rosszul döntöttem. Elfordítottam a fejem, nem hallgattam a megérzéseimre, helyette más szavainak akartam hinni – mert az ember hinni akar a szüleinek -, és ezért cinkosa lettem akaratlanul is egy tragikus történésnek, ami fájdalmat, szenvedést és kínt okozott.
Nem gyűlölőm már magamat, nem haragszom a lányra, aki akkor voltam, de nagyon hosszú folyamat volt mindezt feldolgoznom. Hosszú évekig haragudtam magamra, és tagadtam ezt. Ezt is. Ahogy azt is, hogy nem tudtam, mert nem akartam megbocsátani magamnak, hogy a megérzéseim helyett mást választottam.
Mondhatnád, hogy túl kemény vagyok magammal, és itt lamentálok, lépjek túl, kérjek bocsánatot, hozzam helyre, de aki az én gyávaságom miatt szenvedett, már nem él, nincsen semmilyen javítási lehetőségem nála. Ezért sokáig, az önmagammal szemben érzett harag fűtött a leghevesebben. Semmi nem volt erősebb ennél. A szeretet sem. A gyász sem. Közben meg igazságot akartam, igazságosságot, lehetőséget a bocsánatkérésre, elégtételt vágytam, de valójában nem csak ezeket nem kaptam meg, hanem elvettem magamtól a szeretet esélyét is. Minden sivár lett, cinikus, és önmarcangoló. Innen kellett eljutnom arra a pontra, hogy mindegy, hogy igazam van, hogy mi lenne az igazságos, mert nem nyírhatom ki magam, akkor sem, ha saját hóhérom voltam valamilyen szinten.
Hat év kellett hozzá, hogy ki tudjam ezt egyáltalán mondani, hogy tudjak erről beszélni, írni és ezzel végre eljutottam oda, hogy befejezzem azt, ami félbemaradt ott, ahol zuhanni kezdtem. Ezek alatt az évek alatt, több év folyamatos terápia, küzdés, feladás, elválások, felégetett hidak, szabotált kapcsolatok, önbántalmazások, vetélések, betegségek, feladások, újra küzdés az összes bennem lakozó szörnyeteggel, gondolattal, volt a társam napi szinten. Olyan érzelmi hullámvasút ez, amit senkinek nem kívánok, senkinek nem akarnék és valójában nyugalommal töltene el, ha most sokan nem is értenék miről szól ez a poszt. Az csak jót jelentene!
Volt, hogy úgy éreztem beleroppan az elmém, hogy a testem sem bírja majd, hogy összeroppant ez az egész belső gyötrődés és ezt cipelni, borzasztó nehéz, senkinek nem kellene éreznie ilyet.
Ma már biztosan tudom, hogy nekem sem az a dolgom ezzel az egésszel, hogy cipeljem és hiszem, hogy azért kaptam mindent az élettől – ezt a tapasztalatot is -, hogy használjam, hogy jót faragjak belőle.
Sokszor nem vesszük tudomásul, hogy a kívánt igazságosság nem mindig reális, nem mindig kivitelezhető sem elvárható. Hogy a békét megtalálni, megpróbálni megbocsátani és elengedni a haragot, van, hogy fontosabb bármilyen igazságos büntetésnél, és hogy az egyetlen igazságos dolog az, ha túllépünk valamin. Igazságos önmagunkkal szemben.”
Forrás internet