A téli ünnepkör középpontja.
Megszületik a Megváltó és a néphit szerint megszületik a Nap is, ami ettől az éjszakától egyre hosszabb ideig ragyog az égen.
A kereszténység ekkor ünnepli Jézus megszületését. Éjfélkor, karácsonyra virradóra az „Ige megtestesül” (incarnatio verbi). Ekkor válik valóra az adventi ígéret: Isten emberré lesz Jézus Krisztusban, testet ölt, gyermekként születik meg, hogy szeretete véghez vigye a csodát, a nagy fordulatot, az emberiség megmentését. Ma a világ keresztény országaiban a karácsony a család, a szeretet ünnepe is.
A hagyományos magyar paraszti életben ez a család ünnepe. A nap munkatilalommal jár. Csak a legszükségesebb munkákat végzik el. Tilos ezen a napon a kölcsönkérés és kölcsönadás, mert kiviszi a szerencsét.
Hagyományos magyar elnevezés a kiskarácsony és a nagykarácsony, amely a valóságban két külön ünnepet takar: nagykarácsony december 25-e, karácsony első napja, kiskarácsony pedig január elseje, újév napja.
Legismertebb karácsonyi népszokás a betlehemezés. Sokféle változata van, dramatikus formában adja elő a Szent család szálláskeresésétől a napkeleti királyok látogatásáig a történteket. Kerete pásztorjáték.
Időjóslás: Ha fekete a karácsony, fehér a húsvét
Ha meleg a karácsony, hideg lesz a tél.
Hideg december, korai tavaszodás.
Hiedelem: Aki karácsony estéjén diót eszik méz nélkül, annak kihullik a foga.
Karácsony napjával egy újabb ünnepi szakasz veszi kezdetét, a karácsonyi tizenketted, amely január 6-ig, vízkereszt napjáig tart. Ez egyben a vizek megszentelésének és Jézus megkeresztelésének ünnepe is.
(Sápi Józsefné)
Megerősítés: Jézus születésének üzenete…
Kétezer évvel ezelőtt az isteni erő testet öltött ezen a bolygón, hogy megmutassa az emberiségnek az örök élethez vezető dicső utat egy olyan földi életen keresztül, amely méltó Istenhez. Jézus nem hétköznapi ember volt, hanem az isteni erő és szeretet földi megtestesülése, aki meghatározott isteni céllal érkezett közénk. Eljövetele az isteni terv végrehajtásának érdekében történt, a világ fejlődésére. Ezt már születésének körülményei is világosan megmutatják.
Jézus születésének körülményei és jelentősége
Jézus születésének időpontja és körülményei fontos spirituális törvényt fednek fel. Jézus Krisztus nem fényűző palotában látta meg a napvilágot. Nem jómódú, tanult emberek gyermeke volt. Nem fényes nappal született, hogy rögtön mindenki hírét vegye, hanem egyszerű, szerény helyen: egy jászol sarkában. Szülei alázatos és szegény emberek voltak, akik szeplőtelen és istenfélő életükön kívül mással nem büszkélkedhettek. Jézus sötétségben érkezett, az éjfél homályában, amikor senki nem tudott róla, kivéve néhány áldott isteni lelket.
A fentiek rámutatnak arra, hogy a spirituális ébredés pusztán azoknak adatik meg, akik szívük mélyéig alázatosak, jámborak, ún. „lelki szegények”. Az igazi alázat megléte az egyik legszükségesebb alapfeltétel. Ezt követi az egyszerűség, az áhítat és a földi javakról, valamint a tanultság büszkeségéről való lemondás. Legvégül, éppúgy, ahogyan Krisztus ismeretlenül érkezett e világba a sötétség leple alatt, a krisztusi lélek is abban az emberben jelenik meg, akiben teljes az önmagáról való lemondás, önmaga feladása.
Ez az isteni létre való születés. Ennek a születésnek a titka volt az, amit az Úr Jézus évszázadokkal ezelőtt kegyesen elmagyarázott a jó Nikodémusnak.
A jóember nemigen fogta fel, mit is ért Jézus azon, hogy az embernek újra meg kell születnie, ha Isten országába be akar lépni. „Hogyan lehetséges ez?” – kérdezte Nikodémus. Ekkor Jézus elmagyarázta, hogy az a születés bennünk megy végbe – nem a test születése, hanem a Lélekben való megszületés.
Erre a benső spirituális születésre van szükség ahhoz, ha valaki a Legfőbbet szeretné elérni, és meg akarja tapasztalni a valódi boldogságot.
(Szvámí Sivánanda)