A hit és a másik ember elfogadása és megértése, mérföldkő egy ismeretség folytán.
Most, a hitben és a megértésben van egy olyan kincs, és hangsúly, ami megtérül egy – egy emberi kapcsolatunk esetén.
Hunyd be a szemed, és képzeld el, hogy mától minden másként lesz.
Amit szeretnél, amire vágysz, egy szempillantás alatt megvalósul.
Nincs stressz, idegeskedés, hiszen tudod, hogy minden egy isteni terv alapján működik. A megtapasztalni valókat Te határoztad meg, mielőtt megszülettél, és tisztában vagy azzal, hogy minden esemény egy ajándékozóvá csomagolt lecke csupán. Így semmi más dolgod nincs, mint megoldani a helyzetet, méghozzá úgy, hogy levonod a tanulságot, megbocsátasz önmagadnak és azoknak, akik a történeted részesei.
A legtöbb negatív eseményt azzal tartod életben, hogy képtelen vagy elengedni, megbocsátani és hinni.
Ha megtanultad az adott leckét, amit helyzeted tartogatott Számodra, könnyedén formálhatod a jövőt olyanra, amilyenre szeretnéd.
Hidd el, az Univerzum törvényei mind nagyon egyszerűek. A nehézségek inkább az önmagunkkal való harcban vannak.
Ha ma úgy döntesz, hogy megváltozik a hozzáállásod az élethez, észre fogod venni, hogy a sorsod is megváltozik. Ezer csoda látogat meg nap, mint nap. Ez nem azt jelenti, hogy többé nem lesznek megoldandó feladataid, hanem azt, hogy Te fogod kézben tartani őket, nem pedig a problémák uralnak majd. Egy olyan emberré válsz, aki saját életének kovácsa. Határozott leszel, magabiztos, szeretettel teljes.
Túl rövid az élet ahhoz, hogy ne élvezd minden percét. Találd meg a szépségeket magad körül, máris megemelted rezgésedet. Egyre több dolog áramlik majd Hozzád, melyben gyönyörködhetsz.
Légy hálás azért, hogy élsz, és feladataid vannak.
Ma meglátom a Körülöttem lévő csodákat és hálát adok az életemért. Tudom, hogy én alakítom sorsom, így senkit nem okolok jelen helyzetemért. Megtanulom a leckét, megbocsátok és továbblépek. Vár az új életem.
Guzsik-Mohácsi Viktória írása
Megerősítés: Ahogy többé, idősebbé válunk, úgy tudatosul bennünk az érzelmi stabilitásunk is a vágyott kapcsolatunkkal szemben.
Már nem vágyunk az ígérgetésekre, nem kell olyan aki lehazudja nekünk a csillagokat is az égről, mert rájövünk, hogy valaki ugyan jó lenne…de mindig várni rá és figyelni az ablakból mikor érkezik…nem.
Nem vágyunk már olyanra aki megígéri, hogy majd ő törődik velünk, szeretni fog és soha nem hagy el….de erre semmi kézzel foghatót nem ad és nincsenek tettei ez irányban.
Olyanra van inkább szükségünk aki ígéretek helyett megért minket.
Támogatást és túlzott törődés helyett érzelmi biztonságot ad.
Azokon a nehéz napjainkon is amikor néha még önmagunkat sem igazán tudjuk érteni és a hangulat változásaink miatt a létezésünk minden darabja szerteszét szakít minket.
Már nem az kell aki cukormázas szavakkal énekeli ki belőlünk azt amire csak neki van szüksége, velünk és a mi vágyainkkal pedig nem igazán foglalkozik.
Inkább vágyunk valakire aki őszinte, de még akkor is ha a hibáinkat is el tudja és meri nekünk mondani amiket mi rosszul látunk vagy nem veszünk észre.
Többé már nem vágyunk üres és tartalmatlan, órákig tartó beszélgetésekre…sokkal inkább a mondandónak legyen tartalma és nem érezzük elveszettnek vagy kevésnek magunkat a tartalmától.
Ahogy telik az időnk rájövünk, hogy nincs szükségünk a tökéletesre, csak valakire aki miatt úgy érezzük, hogy fontosak vagyunk a számára és mi vagyunk az az egyetlen egy.
A tökéletesség hajszolása megtanítja egy idő után nekünk, hogy nem minden ilyen dolog ideális a mi számunkra…
Borbènyi Balázs