Az apa kiviszi a fiát az erdőbe, beköti a szemét és ott hagyja, egyedül.
A fiúnak egész éjjel egy farönkön kell ülnie, anélkül, hogy levehetné a szemkötőt, amíg a nap sugarai fel nem ragyognak és reggel nem lesz… Nem tud és nem is akar segítséget kérni senkitől.
Ha kibírja az éjszakát anélkül, hogy összeomlana, férfi lesz belőle.
Ez az egyetlen dolog ami a fejében jár.
A kisfiú egyértelműen retteg… sok furcsa hangot hall maga körül. Bizonyára gonosz szörnyek, vannak körülötte. Talán még veszélyes emberek is, akik bánthatják őt.
Éjszaka erősen fúj a szél, rázza a fákat, de bátran folytatja, nem veszi le a szemkötőt. Végül is csak így lehet férfivá válni!
Végre egy ijesztő éjszaka után előbújik a nap, és leveszi a szemkötőt.
Ekkor veszi észre, hogy az apja mellette ül a törzsön. Egész éjjel őrködött, hogy megvédje a fiát a veszélytől. Ott volt az apa, ha a fiú nem is tudott róla .
Mi sem vagyunk egyedül. A legfélelmetesebb éjszakában, a legmélyebb sötétben, a legteljesebb magányban, is ott van velünk Isten, és vigyáz ránk… ülve a fatörzsön mellettünk.
Higgy, benne!
Forrás: Internet
Egy új kor kezdetén.
Új alkotások születése. Egy új világ megálmodása
Gyakran a saját utunk épp az, amelyre nem érezzük magunkat kellően felkészültnek. Ettől függetlenül el kell indulnunk rajta. Az előttünk lévő akadály olykor sokkal nagyobbnak tűnhet, mint amivel meg tudunk birkózni. Ennek ellenére felül kell kerekedni a nehézségeken. Amit meg kell tennünk, az gyakran megrémít minket. Ettől függetlenül légy bátor, és mindenképp cselekedj.
Jelenleg a korok közötti átmeneti időszakban élünk. Annak folyamatában, amikor a régi ciklus már megszűnőben, az új pedig már a láthatáron van. Mikor a ködben vezetünk, bízunk abban, hogy az út előbb-utóbb megmutatkozik.
Így kell elengednünk a régi identitásokat és utakat, amelyek már nem szolgálnak minket, iránytűként használva intuíciónkat az ismeretlenben.