Egyszer, réges-régen volt egy ember, aki egész életében várt a boldogságra.
Amikor utoljára látták, még mindig várt.
Előfordult már, hogy észrevetted, elég gyakran készenléti állapotban vagy, cselekvéseidhez vársz a megfelelő időre, vagy még több szeretetre vársz, a zöld jelzésre, a megfelelőbb pillanatra, a túlpartra átvezető híd megjelenésére? Mire vársz valójában: bátorságra, engedélyre, sorodra, nulla kockázatra, a megfelelő időre, jelre, garanciákra?
Valóban vársz, vagy csak késlelteted lehetőségeid valóra váltását, esetleg eldobod azokat? Indokolt-e a várakozásod, vagy titokban félsz attól, hogy elkötelezd magad, részt vegyél valamin, esélyt adj valakinek? Időnként valóban szükséges és ésszerű várni; más esetekben a kivárás fedezi a félelmeid, az önbizalmad hiányát és a hajlandóságodét (amivel felelősséget vállalnál saját életedért, döntéseidért).
A várakozás a legtöbb ember számára akadályozza a boldogság, a szerelem és a siker megtalálását. Valójában nem kell várnod. A boldogság vár rád. A szerelem vár rád. A siker vár rád. Cserébe várnak tőled választást, elfogadást, hozzájárulást és ritkán áldozatot. Ha sokáig vársz, nem látod, ami már lehetséges, ami már létezik, ami már rég elérhető a számodra.
A várakozás megszokása elválaszt valódi lehetőségeidtől, attól, amit megkapnál. Ennek a szokásnak a tünetei a bizonytalanság, a stagnálás, a valami hiányának érzése, a világgal való harmónia hiánya, a szinkronizmus, az inspiráció, az energia hiánya és az élettelenség (hajtóerő nélküli tettek, érzések, szándékok, gondolatok). Az életed áll, mert te magad sem tartasz sehova. A világ is kivár, és nem ad neked semmit, mert várakozol, és nem akarod elvenni tőle, ami neked jár.
Ironikus módon egy olyan társadalomban élünk, ahol az emberek többsége nem szeret várni, sorban várakozni, mégis a várakozás problémája, mértéke járványszerűvé duzzadt.
Íme néhány példa erre a problémára:
A kapcsolatok azért szenvednek, mert a párok valamilyen javulásra várnak, mielőtt elkötelezik magukat; jelzésre várnak a kötelezettségvállalás előtt, ahelyett, hogy megtennék az első lépést.
Az emberek magányosak, mert szeretetre vágynak, ahelyett, hogy szeretnék magukat; barátságra várnak, ahelyett, hogy maguk is barátkozóbbak (kapcsolatokra nyitottabbak) lennének.
A gyenge csapatszellem egyik fő oka az, hogy mindenki vár a megerősödésre.
Az emberek idő előtt beleöregszenek „taposómalom-életükbe”, mert elhalasztják a szabadidőt és a szórakozást: amíg a munka be nem fejeződik, amíg a háztartási feladatokat el nem végzik, a számlákat ki nem fizetik, a következő évig, nyugdíjba vonulásig, amíg az unokák nem kezdik meg első szárnypróbálgatásaikat az életben.
A gyógyulás késik, mert várják a gyógyulást, mielőtt megengedik maguknak, hogy boldogok, gazdagok legyenek, szeressenek és szeretve legyenek. Ne várj!
A várakozás keltette belső (és mindenre kivetülő) konfliktus hónapokig, évekig eltarthat, mert olyan dolgokra vársz, amit magad sem tudsz (és nem is fogsz) megadni. Mindkét fél elvárja, hogy a másik megtegye az első lépést. Ez a patthelyzet.
A fáradtság, a betegségek és a kudarcok egymásra rakódnak (mint határozatlanságod guanója), felhalmozódnak, mert mindig csak várod a sikert (a „sültgalambot”), mielőtt elkezdenél meditálni, pihenni és helyreállítani életed egyensúlyát.
Az emberek harcolnak, mert sorsuk megváltozását, jobbra fordulását remélik. Mielőtt abbahagyják a harcot, békét várnak ahelyett, hogy a békét választanák.
A várakozás legjobb gyógymódja a vágy. A vágy varázslat, a bölcsek köve, a belső átalakuláshoz vezető úton az első lépés.
A vágy a szándék, a bizalom, a hit és az odaadás hajtóereje. Új lehetőségeket nyit meg.
A vágy erősíti a készenlétet. Ha egy ember készen áll, akkor semmi nem lehetetlen számára.
Közismert tény: „A mester akkor jelenik meg, amikor a tanítvány készen áll rá”. Ezt sokféle módon lehet újrafogalmazni: a rajongó akkor jelenik meg, amikor az udvarlás tárgya kész; az inspiráció akkor jön, amikor a művész készen áll; a lehetőségekre akkor lehet rátalálni, amikor valaki készen áll rá; az ajándék akkor jelenik meg, amikor a megajándékozott készen áll az elfogadására.
Légy felkészült és vágyakozz, mert a világon semmi nem történik meg vágy nélkül!
Késmárki László:A gyógyulás kulcsa A pszichoszomatika nagy könyve Ankh kiadó 2020.
Megerősítő áldás: Ne feledd, a boldogság nem attól függ, hogy ki vagy, vagy mid van, csak attól függ, mit gondolsz. Szóval kezdj minden napot azzal, hogy gondolj azokra a dolgokra, amikért hálásnak kell lenned.
A jövőd nagymértékben függ majd a mai gondolatoktól. Gondolj tehát a reményre, az önbizalomra, a szeretetre és a sikerre
Dale Carnegie