Gyógyító Angyalok üzenetei szerda reggelre: Az önfejlesztés ideje.

Amiben most nyakig benne vagyunk…

Hatalmas ébredések zajlanak sokakban, egyszerűen már átlátjuk azokat a mintázatokat, helyzeteket, ördögi köröket, emberi játszmákat, amik körülöttünk zajlanak, amelyekben eddig úgy voltunk benne, úgy vettünk részt, hogy észre sem vettük!

A következő lépés az, hogy kilépünk ezekből. Ez is zajlik már.

Ha megláttuk, hogy mi az, ami nem azonos velünk, a saját minőségünkkel, a valódi lényünkkel, avagy az általunk vágyott, magasabb minőséggel, akkor nem engedjük tovább, hogy az jelen legyen a világunkban. Eddig azért hagytuk, mert a múltban, gyermekkorban, kényszerítve voltunk, hogy megszokjuk – bár talán már akkor is tiltakozott a lelkünk, de a külvilág ezt kitűnően el tudta nyomni, feledtetni velünk…

Már nem tudják!

Már ébred a lélek, ébred a tudat és nem hagyja, nem engedi az önmaga tisztaságánál alacsonyabb minőségeket!

Ehhez rengeteg erőt, támogatást ad az élet, ha a tiszta szándék megszületett.

A jupiteri erők (szeptember első felében még inkább hangsúlyosodni fognak majd) szintén nagy erőkkel segítenek abban, hogy azt a számunkra legmegfelelőbb életminőséget, életszínvonalat, amelyet élni és működtetni szeretnénk, akár a kapcsolatainkban, akár más területeken, követni tudjuk! Ha megvan a vágyott cél, a kívánt minőség, az általunk elképzelt, tiszta, valóban méltón működő jövőkép, akkor csak erre érdemes szegezni a tekintetünket és ezzel az erővel, ezzel az elszántsággal haladni felé, tenni a dolgunkat a hétköznapokban, megtenni a szükséges lépéseket, rendezni mindent, ezen minőségek köré…

Áldottak vagyunk. Nincs kivétel. Csak ráébredés van.

Zentai Anna, asztrozófus

Megerősítés: Félelmetes érzés az, hogy az Élet mennyi, de mennyi jelet ad neked, mikor nem azon az úton haladsz, ami neked kell.

De te ezt észre sem veszed. Hitegeted magad mindenfélével. Elvakultan jársz-kelsz és egyre mélyebbre dugod a fejed abba bizonyos homokba. Aztán már a mocsárba, ami csak húz és húz egyre lejjebb. Teszed a dolgod, éled az életed és egyszerűen képtelen vagy észrevenni mennyire nem jó helyen vagy.

A kis pofonokat csak leckének veszed. Leküzdendő feladatnak.

Megpróbálsz túllendülni, továbblépni. És főleg megpróbálod megoldani. Aztán nem érted miért nem megy. Hisz eddig ment. Minden, amit akartál. Igen ám, de meg kell értened, hogy a Sors nem mindig azért rak eléd akadályt, hogy megoldd. Néha szimplán azért, hogy ne menj arra tovább. És ha a kis arcon csapás nem segít, akkor hamarosan úgy pofán ver, hogy megrendülsz. Te még menni akarsz azon az ösvényen? Nem volt elég? Mi kell még? Bucira dagadt fej? Kéz és lábtörés? Hidd el meg fogod kapni, de talán, azt hiszem, érdemesebb lenne észrevenni magad.

Állj meg és lépj jobbra vagy balra. Nem, ez nem azt jelenti, hogy feladtad, egyszerűen csak egy másik út a te utad. Egy másik, ahol majd nem fogod feladni, ahol érdemes lesz küzdeni és igyekezni. Tessék, ez ilyen egyszerű.
Kiss Janka