Újhold az Oroszlán csillagkép fejénél.
Az Oroszlán fenségességét elsősorban az adja, hogy rálátása van önmagára.
S minthogy rálátása van önmagára uralja az erőit.
Nem a külső körülményektől teszi függővé az életét, a hogylétét, hanem a külső körülmények által még tisztább, még pontosabb képet nyer önmagáról. Tudja, hogy a világ neki játszik, és a saját életdrámáját képes felülről szemlélni.
S miközben kívülről szemléli át is éli azt, örömét leli abban, hogy belemegy a játékba, együtt játszik az élettel. Átéli a szerepét, de nem vesz el benne.
Amikor önmagunkra képesek vagyunk magasabb perspektívából rátekinteni, akkor látjuk a sorsunk összefüggéseit, az eddig megtett lépéseinket és annak következményeit. Hogy az élet mindig csupán arra reagált, akik vagyunk.
Hogy az életünk egy óriási tükörterem, amiben megláthatjuk a bennünk működő én-részeket, és ráébredhetünk arra, hogy nem vagyunk áldozatok. A világ csak egy jelzőrendszer.
Most az Újholdra vetülő uránuszi energia segíthet rálátni a saját világunk korlátozottságára is, hogy bármennyire is stabilnak érezzük saját meglátásaink igazságát az nem lehet a teljes igazság addig, amíg van bármi a világban, amivel szemben ítéletet, elutasítást érzünk. Hogy a saját nézőpontunk nem több, mint csupán egy nézőpont, és azon belül jelennek meg jó és rossz kategóriák. Azon belül jelennek meg az örömeink és a szenvedéseink.
És azzal, hogy csupán egy másik nézőpontba helyezkedünk a világunk teljesen átrendeződhet, sőt kifordulhat a sarkaiból. Mert a saját én-csomagunkon, a saját programozottságunkon túli valóság is ugyanolyan valóság, mint a mienk. És nem jobb, nem rosszabb…hisz az is csak nézőpont kérdése.
Addig olyan az életünk amilyennek látjuk, amíg olyannak látjuk. Ha képesek vagyunk túltekintenteni az énünk korlátain új világok nyílhatnak meg számunkra.
Botos Orsolya
Megerősítés: karmikus kapcsolataink.
Vannak karmikus kapcsolatok, amelyekben a sors olyanokat köt össze, akiknek más a vérmérsékletük, a természetük, sőt lelki fejlettségük színvonala is.
De valahol a mélyben, a zavaros, boldogtalan felszín alatt valami titkos egységtudat, szeretet, vagy összetartozás érzés mégis működik!
Ezt vétek megbontani! (…)
Ezt az összetartozást nem az dönti el, hogy miféle veszedelmes drámákat élnek át, nem is a templomi örök hűség Isten előtt – hanem az, hogy minden viszály ellenére a fejlettebb, érzékenyebb lélek felemeli-e boldogtalan, elvadult társát, avagy az húzza le őt a saját poklának színvonalára.
Ha utóbbi: azonnal válni kell.
Ha az előbbi: maradni, s vállalni minden keserves áldozatot.
Ez az ÉN morálja.
Semmi köze félelemhez, brutalitáshoz, bármiféle társadalmi vagy vallásos előíráshoz.
Minden út “erkölcsös”, amelyik fölfelé vezet.
S “erkölcstelen”, ha a mélységbe visz.
M.P.